Egy migráns kalandjai

A Kezdetek

  FIGYELEM!
A következő kalandokat csak az erősidegzettel megáldottak kövessék figyelemmel! A "mű" kitaláció mely igazi helyekell és igazi megtörtént és történőfélben lévő eseményeken alapszik. A mű valmelyest komoly ám olykor olykor nagyon bagatell megvílágításban reflektálja korunk és a 21. század eggyik ha nem a legfontosabb égető problémáját.
Kérem mindenki a fentik tudatában vágjon bele!
Jó "szórakozást"

"A szíriai polgárháború 2011 márciusában kezdődött eleinte kormányellenes demonstrációkkal a tunéziai események hatására. Az emberek a jelenlegi politikai elit autoritárius hatalomgyakorlása ellen tiltakozva vonultak utcára de a demonstrálók kezdetben csak reformokat követeltek nem rezsimváltást. A rendfenntartók erőszakos beavatkozása miatt a tüntetések zavargássá fajultak majd a rendőrség éles lőszerrel lőtt az emberekre a lázongások gyorsabb elfojtása érdekében pedig harckocsikat is bevetettek."

Nazim a 2000-es évek elején született Damaszkuszban. Cseperedett iperedert míg életét nála nagyibb dolgok keresztbe nem húzták.Átlagos gyerekként egy átlagos helyzetben átlagos dolgokkal kellet volna foglalkoznia 11 éves kora létére. Ám az élet mást diktált és abban az évben az ország helyzete fenekesen felfordult. Fél évvel az első tömegre élesen kilőtt lőszerek után melyeken a helyütt véres maszatot a por betakart , Nazim élete első ám de nem utolsó N A G Y krízis helyzetével találta magát szemben. Szüleit lelötték a fejetlenség közben és 2 testvérétől elszakadt. Egy 11 és fél éves gyerek egyedül elveszve a "szíriai pokol" legmélyén el állatiasodva tengeti megszámláltnak tűnő napjait míg egy nap egy utcai párbeszédből hasznos informáciokat nem mazsoláz ki!
-Hé Khalid! Szólt egy ismeretlen férfi a másikhoz akit már így Khalidnak ismerhetünk meg. -Figyelj ide! Gyere ma este a város szélére. Én és néhány társam néhány hozzád hasonló civillel lelépunk ebből a szarkupacból! Szedd össze mindened és pontban este 11 kor találkozunk az 1-es országútnál.
Majd mondandólyát befejezve futott is további kuncsaftokért. Khalid aki ismerte valamilyen színten az idegent sietős léptekkel elindúlt menedékhelye felé. Nazim nem tétovázott. Nyomon fogta Khalidot és osont mögötte. Majd várt a menedék elött míg Kahlid kinem jött este. Nazim elrejtőzött hogy még véletlenül se lássa meg őt Khalid. Majd elkezdte követni. Az üvegszilankokon visszatükröződő hold fénye és a távolból egy egy elhalkuló robbanás töltötte be a város szívéből kivezető utat a mélyészakában. Míg Nazim egyszer megnem botlott egy vasbetonpillér darabjában és nem hívta fel az elött maximum 3 méterre baktató Khalid figyelmét. Nazim szemei a sötéttől tágranyílt pupillái gyermeki ártatlansággal hatoltak Kahlid szemeibe és azon keresztül a lelkébe.
Khalid megkérdezte a fiut.
-Mit keresel itt köjök? Láttalak ma a tér melleti utcában. Te követtél engem??? MENJ VISSZA A CSALÁDODHOZ MÍG MEGTEHETED!
Fordult át nyugottból aggodalmassá Khalid.
Nazim alig tudott megmukkani. De erőt vett magán és reflektált.
- Bo-csánat U-uram. (Nyökögte a fiú idegesen egyben szerényen) Hallottam az az oom nem hallgatóztam de kihallotam hogy el megy innen. (Folytatta nyökögve Nazim) Sajnos.
Sajn-os. (Halt el a hangja a fiatalnak) én már nemtudok visszamenni a családomhoz. (Mormogta csomóval a torkán).
Khalid aki nemtűnt vajszívűnek könnyes szemmel elnézést kért tőle ám véleményét nemváltoztatva mondta a fiúnak.
-Akkor menj valami biztonságosnhelyre bánom is én.
Majd sarkon fordult és indult a város széléhez az 1-es országút felé.
-KÉREEEM NE HAGYJON MAGAMRA!
BÁRMI BIZTONSÁGOSABB MINT EZ A BOLONDOKHÁZA! (Fakadt ki könnyek között Nazim)
Majd Kahlid után futott.

(Első rész vége)