~Kyungjeong-A víz alatt (+18)

A víz alatt

Yijeong pov

Lassan eljön a várva várt nap. A nagy koncert. A banda hetek óta csak a nagy dobra vert koncertünkre gyakorol. Hiszen olyan hamar elfogytak a jegyek. Ami nem jelenthet mást, mint hogy a rajongóink bíznak abban, hogy megéri lecsapni az alkalomra, a jegyekre. Bíznak a koncertben és bennünk. Pontosan ezért adunk bele mindent. Mai nap se kivétel a többi alól, ma is a próba teremben töltöttük a napot. Napfelkeltétől napnyugtáig.""Kelleni fog valami új!"Mondotta menedzser a napokban.
Ötletekre várva, egyszer csak Jaeho szólalt fel állát vakargatva.
-Egy duó!
-Mi féle duó?- Érdeklődött Sihyoung, mosolyra húzódó ajkakkal.
-Kyungil és Yijeong duó!-Válaszolta fölényesen.
-Mi? Miért mi?-Lepődtem meg saját nevem hallatán.
-Én benne vagyok!-Húzott magához Kyungil és karjaival belepte vállaim.-A mi párosunkat szeretik a legjobban. Örülni fognak nekünk! Te is benne vagy ugye?
-Ahan.. miért is ne?-Kukucskáltam ki mellkasa elől.

"

Minden alkalommal a mi duó táncunk maradt a próbák végére. A srácok amint tudtak haza húztak. Tudták, hogy mi addig törjük magunkat, még tökéletes nem lesz az előadás. Ezért is hagytak ott minket. Nincs az az ember, aki tud ennyit várni két buzgó lelkű táncosra.Ezúttal is csak a miénk maradt a terem. Már majd nem este fél 12-öt ütött az óra. A testem akár a szauna kő, úgy felhevült. Annyira, hogy már a nyári nap árnyékomba sem ér. A tánc minden erőmet felemésztette. Az összes folyadékot verejtéké cserélte ki. A terem mesterséges fénye alatt csillogtam az izzadságtól, felső testemen végig vándoroltak a legördülő cseppek. Nem bírtam tovább. Akármennyire is akartam volna folytatni, legbelül a testem nem engedelmesedet.Az utolsókat jártam.Yj:-Kyungil nem fejezzük be mára? Hulla vagyok.-Lihegve kapartam ki értelmes szavakat magamból.KG:-De! Persze. Úgy is mindjárt vége a napnak.-Ő is, ugyan úgy verejtékesen a felhevült testével küzdött. Yj:-Én szerintem ma itt fürdök le. Otthon már nem lesz elég erőm hozzá. Határozott bólintással jelzett válaszként, hogy oké menj.
A tánc teremhez csatlakozott egy keskeny, de hosszúkás öltöző rész. Annak végében pedig egy viszonylag tágas, otthonos fürdőszoba található.
Két zuhany rózsás tusolóval rendelkezett. Amit üveg fal választott szét. A padlótól kezdve a mennyezetig mindent belepett a halvány zöld csempe. Az ajtót már évek óta nem lehet bezárni, az egyik baromkodásunk véget. A mellette lévő fém székre pakoltam le a cuccom.
A nadrágom kicsatolásakor ajtó nyikorgásra figyeltem fel. Ráérősen hátra fordultam, senki nem volt mögöttem. Majd vissza fordultam, s ott állt előttem komoly tekintettel Kyungil.
Yj:-Basszus! A szív rohamot hozod rám!Huuuh-Fújtam ki magamból a hirtelen rémületet.-Mit szeretnél?
Kyungil szótlanul állt előttem miközben végig a szemeim mélységében kutatott.
YJ:-Mondj már valamit! Megrémisztesz.-Nevettem fel, mintha bohóckodásból mondtam volna. Pedig tényleg kezdtem kellemetlenül érezni magam.
YJ:-Ha te akarsz hamarabb fürödni, akkor kimegyek.-Indultam meg hátam mögötti ajtó irányába. Mikor hirtelen csuklómnál erős szorítást éreztem. Majd nagy erővel vissza rántott magához, ezt követően a tusoló alá tolt be.
Yj:-Ahj Kyungil mit művelsz?-Értetlenkedtem. Valami kattant. Megnyitotta a csapot. A még hideg cseppek borzongóan zúdultak ránk. Kyungil fehér pólója teljesen átázott. Az átlátó textil rátapadt a kidolgozott felső testre. Tökéletesen kiadta Kyungil gyöngy vonásait. Meglepődötségemben nem tudtam mit mondani vagy tenni. Csak álltam vizes ruhában a tusoló sarkába szorítva. Lepillantottam csuklómhoz. Egy bilincs ölelte át kezem és a vízvezető csövet.
-MI A..?? Kyungil mi a francot tervezel?!!- A kínos csend fogócskázott ép elmémmel. Őrületbe kergetett.- MONDJ már valamit!!
Kezeit megtámasztotta mellettem, így teljes börtönbe zárva engem. Fülembe lehelte halk szavait.
KG:-Csak folytasd ahol abba hagytad!
YJ:-MI? Mi van? Hol?
Tekintetét a kigombolt farmer nadrágomra szegezte, mi már a víztől teljesen formáimban pompázott.
KG:-Folytasd! Vetkőzz!- Harapta be formás ajkait.
YJ:-Mi van? Nem! Te megörültél!
KG:-Ha te nem, majd én végzem el a feladatott.- Jött még közelebb, hogy kellemetlen helyzetbe szorítson.
YJ:-Ahj jó, csak ne gyere ennyire közel.-Kezdtem letépni magamról szűk nadrágom.
KG:-Oh, ennél sokkal közelebb leszek hozzád. Ne aggódj.-Huncut mosollyal vizsgálta meg ázott átlátszó maradék ruha darabom.
YJ:-Kyungil! Még is mit forgatsz a fejedben?
KG:"-Azt fogok csinálni, amit akarok, még ha nemet is mondasz."-Testem nagy remegésbe kezdett. Kyungil mély hangja visszhangzott a üres csempékről.
YJ:-De még is mit akarsz? Mond meg ké...- Puha ajkaival elhallgattatott. Belül tudtam mit akar. Teljesen tisztában voltam vele. Csak nem akartam elhinni. Próbáltam eltolni a még szabad kezemmel, de megragadta azt és hideg falhoz szorított.
YJ:-SSSZHHHH-Szisszentem fel hát borzongató hideg érzéstől. Alkalmon kapva bedugta nyelvét, az enyém mellé. Érzékiden forgatta nyelve hegyét ajkaimon. Nem voltam képes elfogadni, hogy élvezem amit tesz. Ezért ráharaptam puha párnáira. Fájdalomtól mit én okoztam, lassan felemelkedett. Szúrós tekintettel nézett végig rajtam.
YJ:-Engedj el!-Kérleltem.
KG:-Ezt nem kellett volna! A rossz fiúknak büntetés jár!-Elengedte jobb karom. Hátrébb lépett egyet. Elkezdte a vizes szíjat kihúzni farmeréből. Nagyon megrémültem. A szíj után a gombokkal, majd a ruha darab levétellel küzdött.
KG:-A bokszerem te fogod letolni rólam! Miközben szépen leszopsz. De ha még egyszer ilyet vagy hasonlót teszel. Azt hiszem keményebb fenyítésre lesz szükségem.-Mondta telt vigyorral arcán.
Be valóm félelmetes volt, ahogy egyik kezében a vizes bőr szíjt szorongatja, még a másik kezével egyre méretesebb szerszámát élezgeti.-NA mire vársz édes?
YJ:-Kérlek Hyung! Ne tedd ezt velem! Engedj el. A kimerültségtől vagy összezavarodva.
KG:-Nem vagyok én egy csöppet sem összezavarodva. Csak végre megteszem azt, amiért már évek óta sóvárog a lelkem. Sajnálom, de a mai éjszaka az enyém vagy. Nem hagyhatom futni ezt a hatalmas lehetőséget. Ugye megérted?
YJ:-Hyung kérlek!
Lépett egyet közelebb, beletúrt ázót vizes hajamba, majd hátra húzta fejemet. Forró leheletét fülembe éreztem.
KG:-Kérlelj térdelve. És talán elengedlek.-Nyalt végig kifeszített nyakamon.
YJ:-Hyung könyörgök.
KG:-Ahhjj, ne húzd az időt!-Emelte fel kicsit hangját.- Menj már le imádkozó pózba! És engedelmeskedj nekem, ha jót akarsz.
A szíjt végig húzta ajkaimnál. Világos volt, hogy azzal kapok, ha nem teszem meg, amit kér. Lassan szorosan a fal mentén térdre ereszkedtem.
KG:-Jól van. Jó fiú! Tudtam én, hogy okos vagy te. Most pedig láss neki a feladatnak.
Csak egyik kezem volt szabad. Egy kézzel húztam le róla a bordó elázót Calvin Klein bokszerét. Akár egy rugó, úgy ugrált, lengett fel-le előttem a vastag izmokkal átszőtt méretes pénisze. Rémisztően nagy volt. Akaratom ellenére is nyeltem egy nagyot. Apró puszikat leheltem rá, óvatos, megfontolt voltam.
KG:-Hajrá! Nem kel félni tőle. Nem harap! Hadd érezzem nedves nyelved.
Kérésére kezembe vettem farkát, majd makkját nyelvem hegyével kezdtem izgatni. Két puha ajkaim közé vettem. Lassan engedtem be számba hatalmas kincsét. Ritmusosan kezdtem mozgatni fejem. A nyelvemmel folyamatosan cirógattam ki-be járó péniszét. Halk dörmögő nyögések szöktek ki belőle. Felbátorodtam, gyorsítottam. A hangja egyre hangosabb lett. Ismét hajamba fúrat ujjait. Átvette az irányítást. Hirtelen csípője előre lendítésével és keze tolásával, torkomon éreztem szerszámát. Kellemetlen volt. Felnéztem rá. Nem hagyta abba. Ördögi élvezettel teli mosollyal nézte végig, ahogy a könny cseppek folytak végig így is ázót arcomon. Egyre hevesebb, egyre kellemetlenebb érzést hagyott maga után. Levegő kevésnek bizonyult.
Kezemmel csípőjére fogtam, hogy eltoljam magamtól. Egy pillanatra sikeresen megszabadultam a fullasztó érzéstől. Levegő után kaptam, de a második nagy levegő vételnél ismét lenyomta péniszét a torkomon.
Nem mertem ellenkezni. Csak kegyelmet kérlelő tekintettel bámultam élvezettel játszó arcát.
KG:-Bírd még... ah-- e-egy kicsi~t!-Nyögdécselte egyre gyorsuló tempót felvéve. Nyelvemen terülő gyors mozgású pénisz alig észre vehető ugrálásba kezdett. Hirtelen kirántotta ajkaim közül hosszú farkát, hogy arcomra élvezhessen. A meleg folyadék végig csordult a nyakamon. Ahogy a langyos víz leverte rólam, kitisztult arccal figyeltem a felettem állót. Fejét hátra vetette, pilláit összeszorítva élvezte a orgazmus utóhullámait. Hangos lihegés tükröződött a falakról. Teljes megnyugvás után leereszkedett mellém. Apró, finom csókot lehelve ajkaimra.
KG:-Jól vagy?-Bólogatással választ nyújtottam.-Remek! Kelj fel.-Felsegített a hideg, vizes padlóról. Ujjait a pólóm alá csúsztatta. Leakarta venni rólam.
YJ:-Kyungil...-Néztem rá értetlenül.
KG:-Igen? Mi az... azt hitted ennyi volt?
YJ:-Ömm..
KG:-Ne butáskodj, hísz ez csak a kezdett volt. Csak a büntetésed.-Zavaromba lesütőt szemekkel vártam a folyatást.
A testemhez ragaszkodó maradék ruha darabot szenvedélytől éhes tekintettel tépte le rólam. Testem fedetlen maradt, már csak a nedves alsónemű takart. Majd saját bőrével szinte már egybe fórt pólót nyúzta le magáról. Léptei alatt a víz fel-fel csapódott közeledtével. Víztől ázót kezeit derekamra vezette, alaposan rászorított vizes bőrömre, majd testem testéhez húzta. Annyira egymásnak tapadtunk, hogy az egyre melegedő víz sem tudott átjutni köztünk. Teste melegebb volt az egyemnél. Fűtötte a félelmetes vágy. Ajkaival ismét lágyan csókolta ajkaim. A szabad kezével cirógatta selymesen puha arcomat.
KG:-Látod mennyivel másabb, ha nem ellenkezel.-Távolodott el tőlem, hogy egyenesen szemembe nézhessen. Erőtlen testem még egy választ se tudott ki küzdeni magából. Ezért csak néztem a tüzes tekintetét. Az eddig derekamon pihenő keze megindult. A vándorló ujjak egyenesen a bokszerem tartalmára fognak. Hirtelen realizáltam a helyzet nagyságát. A meleg érintés féltett részemen meghozta az eszem és vele új erőre kaptam. Megemeltem eddig mellettem hanyagon logó karom és minden erőmet összeszedve meglöktem Hyungot. A vizes csempén lökésemtől megcsúszva hányat vágódott, egyenesen az üveg falnak. A padlót bámulta, nem nézett fel.
YJ:-NEM TEHETED ezt velem! Engedj el!-Nem válaszol... talán megsérült az eséskor?
Válaszra várás helyet, inkább saját magamtól próbáltam szabadulni. A bilincset hiába cibáltam, a hangos zaj keltésen kívül semmire nem jutottam vele. E közben Kyungil tekintetét rám vezette. Mikor meg láttam gyilkos mosolyát megfagyott a vér az ereimben.
KG:-Ez most tényleg fájt...-Nagyot felsóhajtott, majd ismét szóra nyitotta ajkait.-Látom még se tanultál a hibádból. Kicsit csalódtam az eszedben. Most így jobb? Vagy te ara hajtasz, hogy büntesselek? Hát ha így szereted, kemény leszek.
YJ:-Hyung kérlek. Elég.-Csuklott meg halk hangom.
KG:-Hogy tehetném, ezek után?
YJ:-Csak.. engedj el...-Kapaszkodott meg a mellette lévő vízvezető csőbe, majd izmait megfeszítve felhúzza magát. Kiegyenesedett és ismét megindult felém. Kezeit felkaromtól kezdve levezette a bilincsig. Majd hirtelen a vállamnál fogva hátal fordított. A meglepetés erejével teljesen leblokkoltam, hagytam, hogy irányítson. Gyorsasága figyelemre méltó, pillanatok alatt keze közé került, az eddig földön heverő vizes szíj. Teljes testével a falnak nyomott. Rapid mozdulattal bilincsem mellé szíjazta eddig háborítótlan kezem. A két kezem erősen oda rögzítette a hideg vezetékhez, míg én a lehető legnagyobb fokban próbálok hátra-hátra tekinteni, ő csak biztosra ment fogva tartásom hatékonyságában.
KG:-Na, így már jól leszel.-Távolodott el szemernyit hátamtól. Ezzel segítve hátra tekintésem mértékét.
YJ:-Ez mire volt jó?-Kétségbe esett hangom lágyan halkul, szemkonktatus őrizve.
KG:-Ugyan csak arra, hogy elkerüljük a semmirevaló magatartást.-Lebegteti szemét esedező tekintettemen.- Jaj ne nézz így rám!
Derekamon átfonja hosszú karjait, teljesen belehajol arcomba, hogy újfent eltulajdonítson tőlem egy csókot. Minden reményem, erőm elveszett. Már nem tiltakozok. Hagyom, hogy keze felfedező ösvényekre tévedjen. Ő nem is késlelteti tömérdek izzó érintését és ismét hídtagomra tapint. Bársonyos puszikat hint vállamra, miközben ujjaival teljesen körbefonja férfiasságom. Fokozatosan valamint ritmusosan mozgatja kezét. Egyre kellemesebb érzés elbódít, még szerény zihálást is képes kicsempészni belőlem. A Kyungil nyújtotta élvezet testemnek, lázad az akaratom ellen. A túlfűtött levegőben nehezemre esik levegőhöz jutni mindezt összevetve.
YJ:-Kyungil...-Lihegve lehelem ki ekhó nevét. Mostanáig bőrömre tapadt ajkai elbúcsúznak egymástól.
KG:-Ugye, hogy nem is olyan rossz? Tudtam, hogy a végére tetszeni fog.-Hangjába cseppnyi büszkeség és öröm rejtőzött.
YJ:-Nem kapok... levegőt.
KG:-Mi??-Megragadta a folyadék szabályzó csapot, majd hűvösebb fokozatra állította a víz hőmérsékletét. Hogy a levegő meleg pára tartalmát csökkentse, még az ajtót is kinyitotta.
-Mond, hogy jobb!
YJ:-Jobb...-Mindent erőfeszítése jó létem érdekében eredményes lett.
KG:-Haaah.. megrémítettél!
YJ:-Sajnálom.
KG:-...nem.. én sajnálom!
YJ:-...
KG:-Bocsáss meg! Kérlek! Nem tudom mi ütött belém. -Tért észhez.
YJ:-Nem haragszom...-Váratlanul elzárta a csapot, majd lehajolt a víztől ázott nadrágjához, hogy elővegye annak a szűk zsebéből a szabadulásom kulcsát. Kulcsot elhelyezte a bilincsen kukucskáló lyukba, ezt követően egy kattanással el is engedte kezem. Végre szabad kezemmel a szíjat próbáltam lenyúzni másik kezemről.
KG:Hagyd majd én.
YJ:-Rendben.-Csakhogy szabadon engedett kezemen sértett területét vizsgáltam.
KG:-Hagyom, hogy befejezd a fürdést. És tényleg sajnálom.-Arcán megbánás és kegyetlen szomorúság ült. Összekapkodta szétszórt holmiját és az ajtó felé fordult, hogy magamra hagyhasson.
YJ:-Hyung várj.-Kaptam csuklója után. Arca érzelem mentesen tekintett válaszolt. Kezét két kezem közé fogva emeltem meg. Arcom tenyerébe hajtottam, majd apró puszit leheltem rá.
Meglepetsége feltűnően nagyra tárta szemeit.
KG:-YiJeong...
YJ:-Igazad volt. Nem is rossz..-Pajzán mosollyal pillantottam elvarázsolt tekintetébe.
KG:-MI?-Nézett rám kikerekedett szemekkel, majd halk sóhajjal kieresztette magából meglepetségét. Habozva hajolt le ajkaimra csókot csenni. DE én bizalmat lehelve belé, vadul csókoltam vissza, kezét nem eresztve. Az ázott ruhák a földön landoltak.
YJ:-Maradj itt velem.-Távolodtam el tőle, majd húztam magam után a tusoló fülke alá.
Szemei kéjjel mosolyogtak le rám. Utolsó ruha darabomtól is megszabadultam. Így már mind ketten Ádám és Ádám kosztümben forrtunk egybe.
KG:-Rendben.-Őszinte igaz mosollyal csókolt meg újra és újra. Felhevült mellkasán pihentetem egyik kezem, még a másikkal tarkóját cirógattam. Ráunva pozitúránkra felkapott és a üvegfalhoz döntött. Hideg érzés elhalványult a izzó csókjai mellett, amit felső testemen éreztem. Tenyerével fenekemnél fogva tartott. Szó szerint a tenyerén hordoz. Bajlódás nélkül tolt feljebb a fal mentén, csók viharja rendületlenül haladt lefelé. Elérve férfiasságomhoz, csókjai buja nyögéseket rabolt ki belőlem. Erős karjainak 67 kilóm meg sem kottyant. Mivel egyik kezét ki is vette fenekem alól lejjebb eresztve, hogy végig vezesse karcsú oldalamon, mi igen hát borzongató érzést nyújtott. Ujjait ajkamnál megállította. Tekintetét felsőtestemen vezette fel.
KG:-Enged be!
Kérését ezúttal szívesen teljesítettem. Ajkaim apró résnyire nyitottam, majd hagytam, hogy ő tegye meg a következő lépést. Ami nem siet az nem vár. Az ujjait bő nyállal kezdtem szopni. Mikor kellően nedves lett, ki vette párnáim közül és bejáratomhoz helyezve betolta őket. Elsőnek kettő ujjal kezdte. Lassú mozgása enyhítette a még szokatlan érzést. Amint kellően bejáródott a két ujjt követte a három majd a négy is. Kellemetlen érzés a fájdalmas nyögést eredményezte. De ahogy testem hozzá szokót az érzéshez, a kényelmetlen érzést felváltotta a gyönyör, ami nyögéseimen is hallatszottak. Már nem volt elég ennyi!
YJ:-Tégy.. magadévá.. Hyung!-Nyögdécseltem vállait markolászva.
KG:-Biztos készen állsz?
YJ:-I-ge~n.-Bológattam bódultan.
Ujjai eltávozásával hosszan felsóhajtottam. Azonban mikor hatalmasra duzzadt makkjának hegyét kezdtem érezni bejáratomnál, szemernyit megrendült lelkesedésem. Megfontoltan, óvatosan tolta egyre beljebb szerszámát, már-már teljes hossza bennem szendereg. Mely olyan hangokat hozott ki belőlem mit még a színpadon se tudtam produkálni. Saját magam és őt is meglepte mikre nem vagyok képes. Zavaromba szám elé kaptam mind két kezem, amik eddig vállán pihentek. Hyung ráérősen mellesleg minimálisan kezdte el mozgatni csípőjét. Mi ismét hangom ébresztgette. Próbáltam vissza tartani, ezt segítette a számra szorított tenyerem is.
KG:-Ne..Ne-Lihegve nézett fel rám.-Ne tarts vissza! Haaahh... Imádom az ... angyali.. hangod. -Kezeim vissza helyeztem vállaira. S mikor kihúzta, majd hogy nem teljesen farkát, sóhajtani se maradt időm, egy erőteljes behatolás győnyőr pontomat érintve újból mámorított nyögésem visszhangzottata a szobát. A mozdulat folyamatos ismétlése tébolyító inger volt, elmém és testem számára. Hangom rekedésig hangoztatta. Képes lettem volna azonnal elélvezni. De valami még is csak vissza rántott egy darabig. Hogy mi volt az nem tudom pontosan. Mivel Kyungil ezt a gátat rögvest át is törte, amint kezeivel rásegített gyorsító tempójára. Farkam apró ugrálásba kezdett, ezt követően be is leptem has falam, majd nem teljes területét saját élvezetem nedvével. Zihálásom véget nem érőnek tűnt. Hyung lassítani kezdett. Kicsivel később, ahogy enyhül lihegésem letett. Szorosan karjai közé fogott, szerencsémre mivel alig birtam lábon maradni, csókunkba merülve.
KG:-Hogy vagy?-Érdeklődő tekintette szív robbantó volt.
YJ:-Elképesztően.-Mélyültem el tekintetében.