A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

9. rész

Éreztem, hogy valaki leül az ágyamra és a hátamat kezdi simogatni. Egy egy kicsit megnyugtatott, de még mindig sírtam. Felnéztem és láttam, hogy Lukas jött be. Rám mosolygott, a kezeit szét tárta és én azonnal a megöleltem.

A legjobbkor jött haza. Mintha ha csak tudta volna. Itt vannak a szüleim is, velük is beszélhetek, de Lukas jobban megért. A legjobb tesó a világon, jobbat nem is kivánhatnék.

- Én szeretem Őt. - mondtam halkan.

- Elhiszem. És én itt vagyok, nekem mindent elmondhatsz.

- Köszönöm, hogy itt vagy!

- Beszéltél vele? - tolt el magától, hogy rám tudjon nézni.

- Hívtam, de Ő kinyomott.

- És, hogy is hívják?- kérdezte Lukas.

- Matt, Matt Turner.

- S együtt vagytok? - tette fel a következő kérdést.

- Nem vagyunk együtt. - ekkor Lukas egy olyan „miért nem vagytok együtt?" fejjel nézet rám. - Azért mert én még nem akarok annyira sietni. Meg Ő azt mondta, hogy vár rám, ameddig kell. Meg különben, Ő lenne az első pasim. - folyt le egy könnycsepp az arcomon.

- Értem. - adott egy puszit a homlokomra és kiment.

Elkezdtem keresni a telefonom és meg is találtam az ágyam alatt. Megnéztem, hogy hány óra. 13:56 volt. Úgy döntöttem, hogy áthívom Kenzie-t és elmondok neki mindent, ami ma történt.

A tesóm után, neki mondtanék el mindent. Tavaly jött csak abba a suliba, ahová járunk.Ezelőtt a szüleivel Dallasban laktak. Azért költöztek Kaliforniába, mert az apja és az anyja itt kaptak egy jó fizető munkát. Én mutattam meg neki a sulit, majd a környéket is. És azóta a legjobb barátnőm.

Felkeltem és elmentem a fürdőbe egy kicsit rendbe szedni magamat. Vissza mentem a szobámba és felvettem egy egyszerű szürke rövid nadrágot és egy fehér pólót,amire azt volt írva, hogy: Fuck You Boys. Írtam is Kenzie-nek, hogy jöjjön át. 5 perccel később már mind a ketten az ágyamon ültünk. Elmondtam neki mindent. A végén már újra sírva fakadtam.

- Shhh.... Mindnek rendbe lesz! - simogatta a hátamat nyugtatás kép.

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem!- töröltem meg a szemem.

- Én örülök, hogy itt vagy nekem! - majd szorosan megölelt. Ezt a jó pillantott a kedves bátyám zavarta meg.

- Hello! - jött be kopogás nélkül.

- Te nem tudsz kopogni? - kérdeztem tőle egy kicsit „felháborodva".

- Tudok, de ez a szoba az Én kedves, egyetlen húgom szobája. - próbálta komoly arccal mondani, de a végén elröhögte magát. Kenzie-vel egymásra néztünk és mi is elkezdtünk röhögni.

Most itt ülünk én, Kenzie és Lukas a szobámban, s nem tudjuk eldönteni, hogy milyen filmet is nézzünk. Végül a Nagy Fiúk első részét kezdtük el nézni. El se kezdődött a film, mi már Kenzie-vel a földön röhögtünk.

- Én lassan megyek! - mondta egy kicsit szomorúan Kenzie a film után.

- Jó! Majd holnap is beszélünk.

- De majd beszélj Mattel.

- Hát jó. - sóhajtottam egy nagyot.

- Na szia! Jóéjt!

- Jóéjt, szia! - megöleltem és már ment is haza.

Amint már bent voltam a szobámban, láttam, hogy a szobámban ott vannak Lukas bőröndjei.

- Hello hugi. - jött be Lukas.

- Miért vannak itt a cuccaid?

- Ja, mert a szobámban még nagy kupi van és ma este itt fogok aludni, ha nem baj.

- Dehogy baj. - öleltem meg.- Szeretlek Lukas!

- Én is téged Loran! Na gyere menjünk enni. - mondta nevetve.

- Jó.

Apa, anya és Lukas vacsora után még lent maradtak tv-t nézni. Nekem nem volt kedvem, ezért felmentem a szobámba. Rá néztem az órára. 19:43 mutatott. Leültem az ágyamra. Bekapcsoltam a tévét, kerestem valami normális műsort, de nem volt sehol semmi, csak sírós, romantikus filmek, amikhez nem volt kedvem. Kikapcsoltam és a telefonom elindítottam egy random lejátszási listát. Majd elkezdtem kicsit össze pakolni a szekrényben. Nem volt benne olyan nagy kupi, de úgysem volt semmi dolgom, így inkább hasznossá tettem magam.

- Kicsim valaki jött hozzád! - mondja anya. Ránéztem az órára, ami fél kilencet mutatott. Sokáig pakoltam, de ki az aki velem akar ilyenkor beszélni. A hajamat egy kicsit megfésültem, hogy azért nézzek ki valahogy.

Lehet, hogy Matt az. De biztos nem. Mióta hívtam, azóta nem is hívott vissza és nem is írt. Én meg nem fogok neki könyörögni, hogy beszéljünk, mert én nem csináltam semmi rosszat. Én szerintem azzal, hogy nem mondtam el neki mindjárt az elején, hogy van egy bátyám azzal sem csináltam semmi rosszat, bár elmondhattam volna.

Ezekkel a gondolatokkal mentem le. Amint lementem Ő állt ott az ajtóban egy csokor vörös rózsával. Először nem mertem oda menni, de néhány másodperccel később találkozott a tekintetünk. Rám mosolygott, én meg rá. A kezeit szét tárta, én meg azonnal a nyakába ugrottam. A hirtelen ugrástól egyet hátra lépett, de megtartott. A csokor leesett a földre, de az legyen a legnagyobb baj az ilyen romantikus pillanatnál. Nyaka köré fontam kezemet, s a fejemet meg a válába fúrtam.

- Sajnálom, tényleg! - mondta olyan hallkan, hogy csak én halljam.

- Nincs semmi baj. Én nem mondtam el, hogy van egy tesóm. - döntöttem hátra a fejem, hogy rá tudjak nézni. - Szeretlek Matt!

- Én is Loran! - az arcunk közti távolság megszűnt. Rózsaszín ajkait enyémekre tapasztotta és lágyan megcsókolt. Ebben a pillanatban megszűnt körülöttem a világ. Kezemmel beletúrtam barna hajába és lassan levegő hiány miatt elváltak ajkaink. Letett a földre, én meg felvettem a csokrot. Lukas jött ki.

- Szia! Biztos Te vagy Matt. Lukas vagyok, Loran bátya.- nyújtotta a kezét.

- Szia, Matt Turner! - rázta meg a kezét.

- Örülök, hogy kibékültetek! - mosolygott ránk Lukas.

- Én is örülök! - mondtunk egyszerre Mattel. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.

Sziasztok! Itt az újabb rész! Próbálok majd minden másnap részt írni! Ha tetszett akkor Vote és komi! Találkozunk a kövi részben, Sziasztok 😊😚