Röpke gondolatok

A férfi szerelme

Egyszer, valamikor a távoli jövőben megtalállak. Bánni fogom a nélküled töltött éveket, hónapokat, heteket, napokat, órákat, perceket és másodperceket. Minden pillanat fájdalmas lesz, ha majd belegondolok, hogy volt idő, amikor nem voltál az életem része. De hamar elfelejtem majd, mert jobb lesz a mában élni, és élvezni, hogy az enyém vagy. A gyengéd érintésed, a bőröd bársonyos illata, a hajad puhasága, a szemed kékje, a karcsú derekad és a lelked, melyet igazán szeretek. A lélek, az vagy te igazán. Ez a test csak egy burok, ami fizikai testet ad nekünk. Szeretlek mindenestül, és ha megöregszünk, s a bőrünk ráncos lesz, ha már nem fénylik úgy a hajad, mint fiatalon, ha a szemed kékje enyhén szürke lesz, ha gyengébb és törékenyebb leszel, mint valaha, én akkor is szeretni foglak. A lélek csak elfárad, de sosem hal meg, a test az, ami szépen lassan elhal, ezért mi is elhagyjuk-e világot, de tudom, mi mindig együtt leszünk, mert ezt a szerelmet, ezt a szétszakíthatatlan kapcsot közöttünk, még a halál sem veheti el. Lehet a tested messze tőlem, lehet a föld alatt, de te magad, mindig a szívemben leszel. Tiéd az egész. Nekem nem kell senki más, téged nem lehet leutánozni. Nincs még egy olyan ember, mint te. Ha lenne, se kellene, mert az nem TE lennél, hanem valaki egészen más. Mindig a szívemben leszel, és ha én is meghalok, akkor újra találkozunk majd, és megszűnik minden, csak egymáséi leszünk. Nincs még egy ilyen csodálatos lélek, amilyen te vagy.

Ezt a rövid érzést a táblagépemen találtam a jegyzeteim között. Szerintem megható és aranyos, ezért gondoltam, hogy megosztomn veletek! ^^