One Week [BTS ff.]

prológus

Bele is csapok a közepébe úgy is mindenki csak azt ismeri. Ahn HwaYun vagyok, egy 21 éves lány aki nyakig áll mindig a munkájában abban a picike kis kávézóban is ahol dolgozik. Mióta elvégeztem a felső sulit itt vagyok, mivel nem nagyon álltunk úgy anyummal hogy fizethesse nekem az egyetemet így inkább bele vetettem magam a munka világába, kicsit könnyítve is a lelkemen hogy segítem anyámat. Épp a hihetetlen gyors ebédszünetemről tértem vissza, egy tömböt és tollat a kezembe kapva kezdtem körbe szaladni az apró fa asztalok között felvenni az új rendeléseket, mikor egy szokatlanul jól öltözött férfit vettem észre egy félre esőbb sarokban. Ezen annyira nem is lepődnek meg ha a vendégek hatvan százaléka általában nem diákok lennének, vagy idősebb házaspárok. Egy széles vigyort erőltetve az ajkaimra sétáltam oda hozzá, bekattintva a tollam nyomtam azt oda a papírra ahogy megálltam előtte szoknyámba kissé oldalra döntve csípőm.
-Jó napot Uram! Mivel szolgálhatok? –próbáltam szemkontaktust kialakítani vele, de a széles karimájú kalapja miatt nem láttam őt.
-Jó napot Kisasszony. Egy sima americano lesz, köszönöm. –nem nézett fel rám ekkor sem, csak makacsul előre meredt maga elé. Egy kicsit megrándítva vállam írtam fel az eddig üres lapra, majd vissza sasszézva a pult mögé készítettem a kért italt. A papír poharat megfogva és egy kis üveg vízzel tértem vissza amit le is tettem elé, majd ahogy fordultam volna el szólított meg újra a férfi.
-Ne haragudjon Kisasszony! Elrabolhatnám 5 percre? Lenne egy pár kérdésem magához. –értetlenül vontam fel a szemöldököm ahogy felé fordultam és egy arcot láttam meg velem szemben, nem pedig csak a kalap karimáját.
-Elnézést Uram, de mint látja nagyon zsúfoltan vagyunk most, esetlegesen ha visszatér később, zárás előtt akkor beszélgethetünk. –adtam neki egy ultimátumot. Ha ez nem jó neki akkor pukkadjon meg, nem fogom csak azért veszélyeztetni az állásom csak mert ő „cseverészni” akar. Erre ő csak kissé lejjebb húzta a fejfedőt majd felállva helyéről szorongatta kezében a forró italt.
-Nekem megfelel. 8 előtt 10 perccel itt leszek.- azzal ott is hagyott. Nem tudtam hova tenni viselkedését, de egy vállrándítással elintéztem az egészet. Nem egy csúnya lány hírében álltam itt Szöülban, elég kerekdedre sikeredtem azokon a tájakon ahova kellett, minden máshol szép lapos voltam. Meg is feledkeztem erről az egészről amíg az ajtó feletti csengő meg nem szólalt zárás előtt nem sokkal. A pult alatt pakolásztam rendbe a csészéket és szükséges dolgokat mikor köszöntem a betévedő vendégnek, majd mosolyogva álltam fel és néztem megint bele szemeibe a délutáni férfinak.
-Látom betartotta a szavát. –biccentettem egy kimértet, majd meg sem kérdezve készítettem el egy americanot és magamnak egy dohánykávét. Az egyik még nem letakarított asztalhoz sétáltam a két itallal és foglaltam helyet. –Jöjjön üljünk le, gondolom magának is sok munkája volt ma. –csak egy halk morranást kaptam válaszul majd ahogy leült, levette azt a tökfedőt végre a fejéről, és végre felismertem ki is ül velem szembe. Halkan nyögve, leesett állal néztem a BigHit igazgatójára.
-Bang SiHyuk..hát maga.. úristen.. –hebegtem-habogtam össze-vissza mint egy zavarodott mire a férfi felkacagott.
-Ne légy zavarban. Azt akarom látni valójában milyen is vagy. –mosolygott rám kedvesen miután egy aprót kortyolt italából. Csak értetlenül húztam fel a szemöldököm és döntöttem félre a fejem egy kicsit.
-Miről lenne szó Bang Pd-nim? Jobb kérdésem van. Miért pont engem keresett fel?-dőltem előre az asztalra tehénkedve könyökeimmel.
-Nem is tudom hogy hozzam ezt fel, de a legegyszerűbb lesz ha kimondom. –ivott egy újabb kortyot, gondolom saját maga nyugtatásaképp miközben én belül halálra izgultam magam – A fiúknak keresek egy lányt. Nem éppen a legtisztább megbízásom lenne a pályafutásom alatt, de értük ezt megteszem.
Kissé kezdtem már türelmetlen lenni így piszkáltam a poharam fülét: -Elnézést, hogy közbe szólok de már nagyon érdekel mi is ez az egész. –tartottam meg ugyan úgy modorom, attól hogy ideges és türelmetlen vagyok nem leszek egyből bunkó is.
-Egy éjszakai pillangót akarok keresni a fiúknak egy hétre. Gondolom azt te is tudod, hogy heten vannak így minden napra csak egy jutna. Ez a „megbízás” ha nevezhetem így, nem csak a közösülésre terjedne ki. Ha esetleg nekik ahhoz lenne kedvük hogy csak beszélgessetek, vagy nézzetek meg együtt egy filmet akkor azt is meg kéne hogy tedd, persze ha csak belemész. –valamikor az állam leeshetett mert éreztem hogy kezd kiszáradni a nyelvem, így gyorsan ittam egyet. Értetlenül álltam az egész előtt, hisz miért is én kellenék neki. Teljesen összezavarodva ráztam meg a fejem és néztem a velem szemben ülőre.
-Miért pont én? Mellesleg milyen munka ez amit csak úgy felajánl nekem? Biztos tudja, hogy én is fan vagyok, mint itt tíz emberből hat. Nem fél, hogy elmondom bárkinek is? –tettem fel a legégetőbb kérdéseim, már lábam rázva a pohár piszkálása helyett.-Ez a másik. Jól sejtettem, hogy te is szereted a fiúkat, viszont lenne egy apró kis szerződés ami a biztonságukat és a tiédet is szolgálná, amibe bele foglaltatik az is hogy hét pecsétes titokként kell ezt őrizd. Ez így a korrekt feléd és a fiúk felé is, nincs igazam? -küldött felém egy biztató mosolyt. Tudva azt hogy az én javamat is nézik lenyugtatott valamelyest.
-De még mindig nem értem miért én. -húztam fel szemöldököm csak hogy kérdést csináljak amúgy az igen csak kijelentésnek sikerült mondatomból.
-Egy egyszerű lányt kerestem. Egy tehetősebb vagy egy cicomás lány nem menne bele és sok lenne vele a macera is.
-Igen.. igaza van. -bólogattam hogy megértettem majd egy halkat sóhajtottam és leejtettem fejem úgy válaszoltam, szerintem életen egyik talán legjobb vagy épp legrosszabb állására: -Benne vagyok.
-Hát ez nagyszerű! -csapta össze boldogan a tenyerét a férfi, majd kabátja belső zsebébe nyúlva húzott ki egy hosszában ketté hajtott lapot:- Szerencsémre elhoztam a nyilatkozatott, így ha biztos vagy benne ténylegesen, alá is írhatnád. -tolta elém a papírt egy toll társaságában ajkain még mindig hatalmas mosollyal. Lassan emeltem fel tekintetem a lapra, kezeimmel kisímtva egy kissé majd átfutva firkantottam oda nevemet a kipontozott vonalra. Nem hazudott egy szót sem, minden benne volt.
-És? Mikor és hol kéne találkozzak velük? -már nyugodtan dőltem hátra és ittam ki a maradékát a kihűlt koffeines italomnak.
-Holnap reggel 9-kor találkozol Jinnel Gangnamban. A címet majd ő elküldi neked telefonon. Örülök hogy sikerült megbeszélnünk, szép hetet neked! -azzal visszacsúsztatta a papírt, felállt és ott hagyott. Kissé még sokkos állapotban de robot módjára befejeztem a kávéház rendbe tételét majd haza mentem hátha addigra sikerül rendbe raknom ezt a sok dolgot amit megtudtam és ami vár rám.

Egy újabb valami amit itt hagyok. Egy oneshot sorozat lesz. Részeket nem tudom milyen redszerességgel fogok hozni, de a másikat is írom közbe így ezt csak akkor mikor időm lesz.
Ha esetleges tetszett ez a kis prológ akkor hagyj itt nekem egy csillagot vagy véleményt hogy lássam mennyire érdekel titeket. 😊
Puszil titeket JungAe 💕