I Don't Care! (Loki Fanfic)

4.Fejezet

Cassy leült fésülködő asztalához és elkezdte összefonni haját. Amikor kész lett elégedetten szemlélte munkája gyümölcsét a tükörben. A ruha, amit választott, sötétlila színben pompázott. A vállrésznél kicsit buggyosodott, a derekánál pedig szűkebb volt, így kiemelve a lány szép alakját. Már csak a cipő hiányzott. A lány fintorogva pillantott a szandálokra. Aztán tekintete a csizmájára siklott. Mi lenne ha......? Rosszcsont mosolyra húzta ajkait, majd felemelte a lábbelit. A hosszú, ruha alatt úgysem látszik, hogy mit vett fel, így pedig nem kell azokban a csicsás, cipőnek nem nevezhető szörnyűségekben tipegnie.

Miután végre végzett az öltözködéssel, fájdalmas búcsút vett kardjától és lesietett a trónterembe.

Lent már várta a királyi család. Frigga egy szép, aranyozott ruhát viselt, ehhez illő nyaklánccal, Odin a szokásos öltözetét: páncélt, vörös köpenyt, bőrnadrágot és fekete csizmáját. A két fiú sem öltözött ki túlságosan. Thor, mint mindig, vörös inget, barna mellényt, bőrnadrágot és csizmát viselt, míg fivére, ennek a zöld és fekete változatát. A lány igazán irigyelte a két herceget, mivel neki muszáj kiöltöznie és elegáns „nőhöz méltó" ruhát hordani, amikor az anyja meglátogatja őket, viszont a fiúk hordhatják a mindennapos ruhájukat.

Ahogy együtt elindultak az aranyoszlopok között, Loki Cassy mellé sétált.

- Na, most már tényleg hercegnőnek nézel ki. - suttogta vigyorogva.

A lány alig bírta visszafojtani a nevetést. Amikor kiértek a kastély elé, Odin megállt előttük és szigorúan végigmérte őket.

- Viselkedjetek illendően, ha megérkezik a királynő! - mondta, miközben tekintete a két gyerek között járt. - És ha lehet, kerüljétek el az olyan eseteket, mint amilyen a múltkor volt!

- Jó, Apám megpróbáljuk, de te is tudod, hogy a múltkori véletlen volt! - szólalt meg a fiú.

- Varázslattal varangyokat idéztetek, nem hiszem, hogy ezt lehet nem direkt csinálni! - rivallt fiára a király.

- Nem is erre gondoltam. - védekezett Loki. - A varangyidézés persze, hogy szándékos volt, de azt nem gondoltuk volna, hogy azért, mert egy betűt véletlenül rosszul ejtek, nem egy béka lesz, hanem több és ezek ellepik az egész kastélyt! Mert esküszöm, hogy az utóbbi teljesen a véletlen műve volt!

Odin megmaradt egy szeme, a magyarázás végére már tikkelt. Arca eltorzult a dühtől, és éppen készült leordítani a két megrémült bajkeverő fejét, amikor hangos lónyerítés kíséretében megérkezett a hintó és kiszállt belőle a királynő. A király még egy dühös pillantást lövellt a csínytevők felé, aztán odament köszönteni a vendéget.

- Huh, ezt megúsztuk! - suttogta alig hallhatóan társának a lány, majd hátuk mögött lepacsiztak.

A királynőt egy másik nő követte. A lány nem értette, hogy ki ez és mit keres itt, de nem nagyon zavartatta magát.

- Szia, anya! - ment oda és zárta szoros ölelésbe az anyját.

- Szia, Kincsem! - mosolyodott el kedvesen a királynő. - De szép vagy! Minden héttel egyre szebb!

- Khhhmmm... - hallotta meg Loki „köhögését" a lány. Oldalra fordítva fejét, látta, hogy a herceg tényleg fulladozást tettet. Persze tudta, hogy ez csak azért van, hogy kifejezze egyet nem értését a szépségével kapcsoltban, így amikor a felnőttek nem figyeltek, kiöltötte nyelvét a fiúra. Az csak vigyorával próbálta tovább cukkolni.

- Loki! - a fiú a neve hallatára egyből abba hagyta a vigyorgást és elővette az – én vagyok a világ legrendesebb fiúja és most sem csináltam semmi rosszat – mosolyát. De szerencséjére nem volt rá szüksége. - Te is milyen helyes fiú lettél! Komolyan! Ti minden héttel egyre szebbek és szebbek vagytok! Na meg jók és angyaliak is! - áradozott a vendég.

Most Odin kezdett fulladozni.

- Azt javaslom Felség, hogy menjünk be. - mondta a királynőhöz fordulva. - Az ebéd már tálalva van.

Az étkezés csendben telt, egészen addig, amíg Cassy fel nem tett egy kérdést.

- Anya. - nézett a királynőre. - Ha szabad kérdeznem, ki ez a nő? - mutatott az idegenre.

- Ó, ő Madam La Mour. - nézett a nőre, aki ahogy kimondták a nevét, felkapta a fejét. Egy negyvenes éveiben járó hölgy volt, barna hajjal és szürke szemekkel. Haja kontyba volt tűzve, orrán pedig szemüveg pihent. - Ő lesz a tanárod.

- A MIM? - ejtette le evőeszközét a lány. Nagyon remélte, hogy csak rosszul hallotta. Nagyon, nagyon remélte.

- A tanárod, Drágám. - mondta teljes nyugodtsággal az anyja. - Ő fog megtanítani téged, az alap tudományokra. Történelemre, latinra és rúnaolvasásra. Igaz? - nézett a királynő a tanárra, aki csak helyeslően bólintott.

A lány elkerekedett szemekkel bámult, aztán meghallotta, hogy a mellette ülő Loki alig bírja visszafojtani a nevetést.

- Ha már ennyire jól szórakozol ezen Loki, - nézett Odin a fiára. - te is beállhatsz tanulni. Sőt! Be fogsz járni az órákra! Úgy se árt, ha egy kicsit művelődsz és legalább addig sem valamilyen csínyen törőd a fejed!

Az ebéd többi része csendben telt, főleg mert a két bajkeverő azzal volt elfoglalva, hogy ellenséges pillantással méregessék a tanárt.

- Kikergetjük még az univerzumból is, ugye? - suttogta a lány a fiúnak.

- Naná!