Csak kinyitottam a szemem...

3. Fejezet.

Az előző fejezetből:
-MARINETTE!!!
-Mi az? Mi történt Alya? Ne tán megint lemerűlt a telód?- viccelődött és kuncogott.
-Haha! Marha vicces! De most fontosabb dologról van szó!

Most.

-Na ne csigázz már Alya! Mi az?
-Én tudom ki Katica!-mondtam eléggé lihegve, ugyan is rájöttem hogy ember feletti sebességgel rontottam be a szobába.
-Hogy MII? És ki az?-látszott az arcán hogy zavart hogy, esetleg megtudom a titkát. De engem ez izgatott most a legkevésbé.
-Te! És Adrien Macska.-még mindig lihegtem de már kevésbé sikerült szótagolva mondani.
-MIIII??? Én meg Adrien...... Pfff ne nevettes!
-Marinette ne titkold, tudom. Nem fogom meg kapni a legjobb barátnő címet. De féltem hogy elszúrod a randit Adrien-el és ezért Nino-val ki halgattunk egy bokorban.
-HOGY MIT CSINÁLTATOK, ÉS KIVEL?!?!?-átváltott a hang vétele egy pánik szerü üvöltésbe.
-Nyugi kislány! Mielött a szüleid meg hallják, és fel jönnek ellenőrizni.
-De ugye megígéred hogy nem fogod elmondani senkinek. És a Katibolg-on sem írhatsz róla.
-Hát persze hogy meg ígérem. Viszont megengeded hogy itt aludjak, mert az egész napot egy bokorban töltöttem és a lábaim mindjárt be mondják az unalmast.
-Persze, maradj itt én szólok a szüleimnek hogy itt alszol.
-Jó, én meg felhívom anyut.

Marinette szemszöge.

"Alya tudja a titkom. De ez nem is olyan rossz így legalább megbeszélhetem vele ha bármi gond adódik a szuper hős életemben. De várjunk csak, hiszen Alya Nino-val halgatóztak."
Egy nagyon szomorú sóhajjal mentem a szüleimnek szólni hogy Alya itt alszik. Mikor vissza mentem a szobámba azt láttam hogy Tikki meg Alya beszélgetnek.

Alya szemszöge.

Mikor Marinette ki ment a szobából felhívtam anyut hogy ma Marinette-nél alszom. Mikor befejeztem a telefonálást egy kis piros színű lény röppent elő.
-Szia Alya.-köszönt rám a furcsa teremtés.
-Öm.... Szia, honnan tudod a nevem?
-Marinette mondta el.
-Oh értem, és ha nem tévedek te vagy Mari kwami-a!
-Igen, úgy tudom hogy te már mindent tutsz a kwamikról mint amit Katica is tud.
-Egyépként lenne egy kérdésem. Katica és Fekete Macska talizmánján kívül van még több is?
Ekkor fel jött Marinette a csapó ajtón.
-Ooh látom ti már össze barátkoztatok!-mondta meglepetten Mari.-Figyu Alya ugye jól értettem hogy Nino-val együtt hallgatatok ki minket?
-Igen, mért?
-Mert akkor most meg kell látogatnunk.
-Nunk!!! Hogy érted azt hogy NUNK!!!!
-Úgy értem hogy átváltozok és mind ketten elmegyünk hozzá. Tikki! Pöttyöket fel!-egyből Katica termett elöttem és bár marha fáradt voltam Marinette felkapott és elösször Adrien-ékhez mentünk.
-Ez csúcs!
-Igen, tudom.-be ugrottunk Adrien ablakán aki éppen Tv-t nézett.

Adrien szemszöge.

Épp Tv-ztem Plagg meg sajtot evett (mondjuk mikor nem eszik?!) amikor is Katica, Alya-val a kezében, be ugrottak az ablakomon. Én értetlenül néztem majd végre sikerül meg szólalnom.
-Katica, te mit keresel itt? És mért hoztad ide Alya-t?
-Adrien figyelj Alya és Nino kihallgaták a park beli beszélgetésünket egy bokorból. Úgyhogy mind ketten tudják a titkunkat. Alya-val már át beszéltem a dolgokat és ő nem fog köpni. Viszont most meg kéne látogatni Nino-t is.-miután Katica elhadarta ezt az egészet én pislogttam kettőt majd meg próbáltam szó szerű dolgokat ki adni a számon.
-Akkor most......tudja........
-Igen, ő is tudja, te is tudod, Nino is tudja, jó hogy nem tudja mindenki. MEHETNÉNK??-elhadarta, és ezzel próbálta rövidre fogni a nehezen ment beszélgetést.
-Ja, igen. Plagg! Karmokat ki!-kiáltottam majd a szokásos zöld fény vett körül.
-Ez oltári klassz!!!-kiáltott fel Alya.
Ki ugrottunk az ablakon és Nino-ék fele vettük az irányt.

Nino szemszöge.

A szobámban ülve írtam össze a számokat a holnapi DJ-skedésemre mikor Alya Katica és Adrien spanci azaz Fekete Macska ugrottak az erkélyemre majd be kopogtattak. Én kinyitottam nekik az ajtót majd Katica és Alya ugrott rám mint két veszett kutya.
-Na ide figyelj Nino ha bárkinek elmered árulni a titkunkat én esküszöm hogy Macska meg én ki lógatunk az Eiffel-torony tetejére és horgászósat játszunk!-mondta Katica fenyegető hangon és a dühtől vörösre váltott fejjel. Aztán Macska elrántotta.
-Hé, hé, héé, csak nyugalom Bogárkám. Nem kell letépni a fejét. Még úgysem árulta el senkinek.-itt már rám nézett.-Ugye Nino? Mond hogy még nem árultad el senkinek!
-Nem, nem dehogy is. Eszembe sem volt!-hárítottam hogy biztos ne szedjenek szét.
Ekkor Alya megfogta a pólom nyakát és kiabálás közben össze-vissza rámgatott.
-NINO HA ELMONDOD BÁRKINEK IS EZT AZ EGÉSZET ÉN ESKÜSZÖM MEG ÖLLEK!!!!-én erre csak ilyeten pislogtam kettőt. Miközben Alya letépte a fejem ezt a kis beszélgetést hallottam Adrien-ék közt.
-Nem szeded le Nino-ról?-mondta Katica teljes unott hangon.
-Alya nem az én barátnőm.-mondta Macska. "Igazán köszi haver!"
-De attól még nem kéne segítened Nino-nak? Hát csak ő a legjobb barátod.
-De így legalább Alya lerendezi nekünk a dolgot.-hozzá tett egy Macska féle mosolyt. "Na nemár haver ez komoly?!"
Mikor Alya abba hagyta a rángatást végre meg tudtam szólalni.
-Ne parázzatok, eszemben sem volt elmondani senkinek.-vettem fel újra a szokásos laza stílusomat.
-Rendben Nino, de ne feledd mi figyelünk!-vetett rám nagyon komoly pillantásokat Katica. Felkapta Alya-t majd kiugrottak az erkélyemről.

Marinette szemszöge.

Miután kivallatuk Nino-t vissza mentünk hozzánk. Ezután Alya még kérdezett pár dolgot.
-Na és milyen Katicának lenni.
-Hát elég izgalmas, és fárasztó. Tudod azért kések el mindig mert Katicának védenie kell Párizst és nem tudom rendesen ki aludni magam.
-Ez sokkal hihetöbb mint a többi kifigásod!-nevetett fel. Vele együtt én is kacagtam egy kicsit.-Még lenne egy megválaszolatlan kérdésem.
-Mondjad csak.
-Van több talizmán is a tiéteken kívül?-ekkor Tikki előröppent és Alya-hoz ment.
-Sajnálom Alya de erről sajnos nem beszélhetünk. Egyszer majd mindent meg tutsz, érzem. Viszont most még nem mondhatunk semmit.
-Rendben, értem. De csak még egy legutolsó kérdést.-erre a mondatra biccentettem egyet.-Akkor ti most Adrien-el JÁRTOK?????
-Ő... Izé..... Asszem. -vakartam a tarkómat.
-ÉLJEN!!!! Tudtam hogy egyszer úgyis össze jöttök!-újjongott Alya.
Ezután még dumáltunk egy kicsit majd lefeküdtünk aludni.

Vége. Folytatás következik.

Sziasztok!
Nagyon sajnálom hogy ilyen sokáig nem volt rész. Nagyon súlyos írói válságban szenvedtem. És innen is nagyon köszönöm anymoor -nak. Mivel ha ő nincs legalább egy hónapot kellett volna még várni erre a részre. Elátott ötletekkel, és ennek a fejezetnek a háromnegyede neki köszönhető. És mivel ez csak kis töredéke volt az ötleteinek ezért a kövi fejezetben is nagyon részt azok lesznek. Meg még külön köszönet jár azért mert ő volt a 20. követöm. Nagyon köszönöm anymoor nélküled nem tudtam volna meg csinálni. És tegyük hozzá hogy ő egy igazi jó barát.

A róka legyen veletek! Na csá! :3