gyertyafény az esőben // red velvet

// PROLOGUE

❝az emberek mindig a könnyebb utat választják❞

_______________
| // PROLOGUE |
|______________|

Brandon kabátját összehúzva magán sietett haza. Fülében visszhangzottak iskolatársai gúnyos kacajai, gonosz megjegyzései, megvető pillantásai.

A sírás szélén állt.

Szörnyen rosszul érezte magát. Megalázták, szánakoztak rajta, megvetették. És miért? Csak azért, mert meleg.

❝ Buzi! ❞
❝ Semmire kellő! ❞
❝ Selejt! ❞

Sorra hallotta maga mögött a csúnyábbnál csúnyább, undorítónál undorítóbb kiáltásokat. Pedig már régóta nem jött mögötte senki sem.

Az utolsó előtti utcában járhatott, nem messze otthonától. Bensőjét átjárta a már jól ismert "otthon melege" gondolat, és mentem megnyugodott.

❝ Mennyire jó lesz a nappaliban bebugyolálni magam a vastag, vörös, rénszarvasos pokrócommal, és egy bögre almás-fahéjas tea társaságában Marvel filmeket nézni! ❞

Gondolatai közül tompa puffanások, elfojtott kiáltások, sikoltások szakították ki.

Ez meg mi fene? – tűnődött magában, miközben nagyra nyílt szemekkel fordította tekintetét a hangok irányába.

Az egyik ház kertjében — látszólag lányok — vertek meg egy férfinek tűnő egyedet. Talán meg is ölték.

Brandon hirtelen nem is tudta, mit tegyen. Bizonyosan bele kéne avatkoznia, ez lenne a helyes döntés. Vagy segítséget hívnia, de ki tudja, mikorra érne ide a mentő, rendőrség. Nem csak ott állnia és bámulnia, ahogy halálra vernek valakit.

De valami nem engedte, hogy még egy lépést is tegyen akár előre, akár hátra.

Mielőtt még dűlőre juthatott volna, hogy mégis mit kéne tennie, egy erős ütést érzett tarkóján.

Aztán, életében először megtapasztalta a hideg aszfaltot és a sötétséget.

______
na mit gondoltok róla? eddig, hogy tetszik?
nagy ölelés és puszi!

tundrak ღ