Elfelejtettem reggel felébredni, reggelizni.
Nem adtam enni Lizzinek.
Nem vettem át a postát.
Elfelejtettem felöltözni, így meztelen nem indultam el.
Nem néztem a lámpát, így majdnem elütöttek.
Nem figyeltem az órát, elkéstem.
Elfelejtettem hol dolgoztam.
Nem emlékeztem se az utcára, se az épületre.
Nem is dolgoztam sehol.
Elfelejtettem, hol lakik a családom.
Nem emlékeztem a házra, az utca számra sem.
Nem emlékeztem a családomra.
Elfelejtettem a húgom születésnapját.
Nem vettem neki semmit sem, pedig nem felejtettem el.
Nem akartam elfelejteni, de nem emlékeztem az arcára sem.
Elfelejtettem a barátaim keresni.
Nem találtam őket a megszokott helyeinken.
Nem is tudtam, voltak nekünk olyanok?
Elfelejtettem szeretni.
Nem emlékeztem a szerelmem nevére.
Nem tudtam, hol van. Létezett egyáltalán?
Elfelejtettem hazamenni.
Nem, nekem nem volt otthonom.
Nem, én nem laktam sehol.
Elfelejtettem megszületni.
Nem, ez nem is az én hibám volt.
Nem a nő a hibás, a férfi nem kereste.A férfi elfelejtett balra nézni a nőre,
A nő elfelejtett jobbra nézni a férfire.Elfelejtették egymást. Így én...
Nem élek.
Nem is létezem.Szeretek nézelődni a "Röpke gondolatok" című mappámban, ahol ilyesmiket találok. :)
YOU ARE READING
Röpke gondolatok
Short StoryRövid kis gondolataim, az adott érzéseimről. Némelyiket a múltban írtam, némelyiket akár a mai nap. :)