Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Mínusz egy pillangó

Tradicionális akuma-harc, hogy azért ilyen is legyen ebben a könyvben, ne csak paródia...

Ezt akárki nézheti, hamarosan viszont megint lesz néhány komolyabb fejezet, így zsinórban, akkor majd néhányatoknak lesz egy kis szünet... De ne aggódjatok, nem olyan hamar, előtte még vízbefojtom Adrient;)

- Nem fog tetszeni? Nem fog tetszeni?! – Katica úgy üvöltött a fiúval, hogy kis híján a polip is megtorpant. – Az milyen terv, hogy lesmárolsz, te hülye?

Macska ott fogta az arcát, ahol előbb a lány megpofozta, közvetlenül azután, hogy ellökte magától. – Romantikus terv – jelentette ki sértődötten.

- Ah, inkább hagyjuk is! – Katica sértődötten elfordult, és gyorsan körülnézett a strandon.

Észrevett egy szörfdeszkát, egy homokvödröt, és egy jégakut tele jéggel.

- Megvan, hogy mit csinálunk... - suttogta. – Macska, hozd ide azt a jégakut!

Amíg a fiú nagynehezen megemelte a kérdéses tárgyat, Katica a partra húzta a deszkát és középen alátette a homokvödröt.

- Macska! Most! – kiáltotta, és felállt a deszkára. A partnere mögé hajította a jégakut, mire a lány kilőtt az akuma felé, egyenesen a mellkasára, és lerántotta róla a medaliont.

A polip felüvöltött, és megpróbálta lecsapni Katicát; persze nem sikerült neki, de a hősnő zuhanni kezdett, ráadásul kiejtette a kezéből a medaliont is!

- Macska! – sikoltotta a lány kétségbeesetten.

Macska ledermedt. Tudta, hogy az elátkozott tárgyat kéne elkapnia, de még a gondolatát sem bírta, hogy az ő bogara olyan magasról a vízbe zuhan.

Előhívta a Macskajajt, majd kilőtte magát is a deszkáról. Röptében megérintette a medaliont, ami porrá vált, majd elkapta Katicát, és együtt zuhantak a tengerbe.

A becsapódás rettenetes volt. Egy pillanatra mindketten azt hitték, elvesztik az eszméletüket, de szerencsére megúszták egy kisebb fejfájással. Gyorsan a felszínre evickéltek, Macska pedig kiköpte a tüdejében felgyülemlett vizet.

- Na szép – jelentette ki Katica, miközben figyelte a távolodó motorcsónakot, a benne üldögélő törölközőbe bugyolált alakkal együtt. – Az akumatizáltat kiviszik, minket meg itthagynak – duzzogott.

- Lehet azt hitték, hogy mi már visszaváltoztunk – próbált javítani a kedvén Macska. – Na, gyere ki, és fejezzük be a szokásos rituálét, mielőtt elkószál a pillangónk – azzal a két hős a part felé vette az irányt.

- Ahh! Megint nem sikerült – szorította ökölbe a kezeit dühösen Halálfej. Pedig ez alkalommal mindent bevetett, még mágikus Aqua-Nooroo-t is... és rettenet kínosan érezte magát. Teljesen egyedül parádézott a titkos bázisán, lila fürdőnadrágban és uszonyban végződő szárnyakkal, ahelyett, hogy egy új kollekción dolgozott volna!

- Katica és Macska, ezt még megkeserülitek! – üvöltötte, miközben bezárta az ablakot. – Azt garantálom, még ha úszódresszben is kell megküzdenem veletek, el fogom venni a talizmánjaitokat!

Katica is úszódresszről álmodozott, ahogy a melegtől fásultan összeesett a tengerparton. Tisztában volt vele, hogy a talizmánja szerint már csak percei voltak hátra, de olyan szívesen maradt volna még egy kicsit...! Itt nem ugráltatja folyton az idióta recepcióslány, és nem kell Chloé nyafogását hallgatnia. A társa is levetődött mellé, és úgy döntött, kihasználja a helyzetet.

- Szóval, bogaram... ha már úgyis itt vagyunk mindketten... nem akarunk összefutni valamikor? – megpróbálta lazán kérdezni, de a hangja érezhetően remegett.

A pöttyös hősnő csak sóhajtott. – Nem hinném, Macska. Eléggé... elfoglalt vagyok – fintorgott.

- Na légyszi – a fiú az oldalára gördült és megtámasztotta a fejét a tenyerével. – Most péntek délután én szabad vagyok – akkor lesz a szörfbajnokság, amit az ő kölcsönzője szervez, tehát simán el fog tudni lógni a nagy tömegben. Már csak a megfelelő indokot várta, hogy ellóghasson.

- Nem megy – húzta el a száját Katica. – Egyik barátom szervez egy szörfversenyt. Muszáj ott lennem – magyarázta.

Macska fejében pedig felviláglott egy villanykörte.

Katica ismeri valamelyik munkaadóját...?

A fiú elvigyorodott. Ilyen fordulatra eddig még nem számított a kapcsolatukban. Ha esetleg ő is benevezne arra a versenyre... biztos látná a civil Katicát is!

- És ha... netalántán én is ott leszek, és még meg is nyerem... - Macska csillogó szemekkel nézett a lányra – akkor bemászhatok éjszaka a szobádba? – kérdezte vigyorogva.

Legnagyobb meglepetésére Katica fáradtan viszonozta a vigyort. – Buta cica, ha megnyered, felőlem akár a... – a fülbevalója csipogása szakította félbe az ígéretet, és Katica felpattant. – Te jó ég, muszáj mennem! – azzal rohanni kezdett. – Viszlát Macska! – intett és eltűnt a part menti bozótban.

Adrien hagyta, hogy Plagg zöld villámok közepette visszaváltoztassa, miközben maga elé meredt.

- Remélem, nem szándékozol vízbe fojtani magad, csak azért, hogy lenyűgözd? – kérdezte szarkasztikusan.

Adrien továbbra is maga elé meredt, miközben a terv már kezdett formálódni a fejében. Végül örömtől csillogó szemekkel felpattant és elszántan ökölbe szorította a kezét.

- Dehogynem Plagg, pontosan ezt fogom tenni!

A következő rész tartalmából: Már közeledtek, mivel Kim kurjongatása tisztán kivehető volt. – Juhú, Adrien-spanci! Ha meg akartál volna fulladni, miért nem nekem szóltál! – a fiú tölcsért csinált a tenyeréből, úgy kiabált. – Szívesen lenyomnám néha a szőke modellfejedet a víz alá...!