Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Szörfsuli béna srácoknak

Hamarosan felpörögnek az események, de addigis: Adrien üzletet köt a kwamijával, Marinette pedig még nagyobb botrányokba rángatja magát.

Ki mondta, hogy a középiskola nem buli?;)

- Hallod, mondtál valamit Adriennek a lakókocsiban? – csapta le a tenyerét Alya a recepcióra.

- Halkabban, ha lehetne, itt vendégek is laknak – szidta le rögtön az undok recepcióscsaj, majd újra a telefonba beszélt. Marinette óvatosan közelebbhúzódott Alya-hoz és suttogni kezdett.

- Miért, mi van vele?

- Indul a szörfbajnokságon – súgta vissza összeesküvően Alya. – Ugye nem te beszélted rá?

- Dehogy, miért?

- Mert szegény rettenet szerencsétlen, és most Nino-ék próbálják rábeszélni, hogy szálljon ki – ennyi kellett Marinette-nek, hogy felpattanjon, és legjobb barátnőjével együtt a kijárat felé vegyék az irányt.

- Hé! Hé te nem mehetsz el innen, hé! – kiabált a recepcióslány utánuk.

- Reggel hat óta gyakorol – ecsetelte Alya, ahogy letopogtak a lépcsőn és elindultak a homokban a part felé. – És eddig többször esett bele a vízbe, mint Rose-ék az éjszakai fürdőzéskor. Szegényke néha akkorákat csattan, hogy csodálkozunk, hogy magától feljön a víz felszínére...

Már közeledtek, mivel Kim kurjongatása tisztán kivehető volt. – Juhú, Adrien-spanci! Ha meg akartál volna fulladni, miért nem nekem szóltál! – a fiú tölcsért csinált a tenyeréből, úgy kiabált. – Szívesen lenyomnám néha a szőke modellfejedet a víz alá...!

- Hagyjátok abba! – kiáltott rá Marinette, mire a fiú meglepetten megvonta a vállát.

- Csak hülyéskedtünk...

Marinette szóra sem méltatta, lerobogott egyenesen a partra. A tengerben úgy egy ötven méterre tőlük Adrien úszkált, vagyis inkább evickélt vissza a szörfdeszkájához.

- Akkor még megérteném, hogy indulni akar, ha mondjuk tudna is szörfözni – morogta Nino. – Nade így...

- Adrien! – kiabálta Marinette is és hadonászni kezdett. A fiú még csak felé sem nézett, felkászálódott a deszkára és elindult a tenger belseje felé, ahol egy újabb, viszonylag nagy hullám közeledett.

Alya a barátnője vállára tette a kezét. – Hé, nem vett észre. Mindenkivel megesik.

- Nem akart észrevenni – rázta le a segítő kezet Marinette. – És ez teljesen más tészta – azzal levette a pólóját.

- Ohohoho, Marinette várjál, hé! – lepődött meg Nino a hirtelen vetkőzéstől. – Nem mehetsz utána csak úgy! Miért hallgatna pont rád? – tárta szét a karját, Marinette azonban nem hallgatott rá. Ledobta a nadrágját is, és elindult befelé.

- A szörfbajnokság alatt ő szabad lenne... és velünk tölthetné az időt – magyarázta Alya Nino-nak. – Marinette pedig, gondolom, nem akarja elszalasztani az alkalmat.

Nino elszántan összezárta a kezeit, és már épp a kis barátnője után akart kiáltani, hogy várja meg őket, ők is bemennek vele, amikor valaki megelőzte.

- Marinette Dupain-Cheng! – a recepcióslány és Miss Bustier állt a fövényes sziklán, és rosszallóan nézték a derékig vízben álldogáló, fürdőruhás lányt. – Ha jól tudom, még nem telt le a munkaidőd!

- Miss Bustier, én... - kezdett magyarázkodásba a lány, de egy legyintéssel el lett hallgattatva.

- Szerencséd, hogy a hétvégi kirándulásra már leadtam az osztálynévsort, így arra kénytelen leszek téged is elvinni – a nő a homlokát masszírozta. – Így viszont ki kell találnom valami más büntetőmunkát neked...

Marinette visszapillantott a tenger felé, ahol Adrien épp megült egy hullámot, ezúttal elég ügyesen. – Igenis, Miss Bustier... - azzal elindult kifelé.

Alya megveregette a vállát, majd összenézett a többiekkel. Sürgősen javítaniuk kell a legjobb barátnője hangulatán!

- Munkaidő után benne vagyok... - böködte meg a telefonja kijelzőét Nino.

- Kölyök, a normális emberek munkaidő után nem cunamikat próbálnak szelídíteni – köpte ki a vizet Plagg sokadszorra. Utálta a vizet. Meg a tengert, meg a pálmafákat, meg mindent, aminek nem volt sajtszaga.

- Én a bogárkám szívét próbálom szelídíteni, az nem ugyanaz – jelentette ki Adrien, de megingott a deszkán és egy hatalmas csobbanással a vízbe esett.

Plagg végre felröhöghetett, miközben a választottja feljött a víz felszínére és megrázta a nedves tincseit. – Hát ebből nem lesz semmi! – kacarászott a kis kwami.

A fiúnak ekkor bevillant, hogy talán mégis... ha... - Plagg. Lehet, hogy mégis lesz valami – vigyorodott el. A kis kwami először nem értette, miért, de aztán ahogy neki is a gyűrűre tévedt a tekintete...

- Nem! – jelentette ki, és karbafont mancsokkal felröppent. – Nem-nem és nem, eszedbe ne jusson, ez... nem.

- Könyörgök Plagg! – a fiú összetette a kezeit a deszkán. – Ígérem, hogy az elkövetkezendő egy hónapban a teljes fizetésemet neked adom! Online rendelhetsz olyan sajtot, amilyet csak akarsz a keretből!

Plagg összeszűkült szemekkel nézett rá, majd az apró fekete mancs lepacsizott az emberkézzel.

- Mancsot rá!

- Kezet rá!

A következő rész tartalmából: Katica dühösen grimaszolt egyet, majd megragadta a fiút a csengőjénél fogva, és magához rántotta. Macska fel sem eszmélt a csókból, mikor a lány már el is lökte magától, és lekevert neki egy hatalmasat. - Te idióta! - Neked se megy az egyértelmű jelek küldözgetése, mi? – dörzsölte Macska a sajgó arcát.