Drunk ||ZoSan||

1. fejezet

A szaros marimo szokásához híven ma is kora délutántól kezdve estig edzett. Úgy néz ki, hogy a vacsorát ma is kihagyja, annyira el van foglalva a gyakorlással. Igazából már megszoktuk, hogy néha kihagy egy-egy étkezést és nem is nagyon akarjuk belekényszeríteni az ételt, ezért inkább félre tesszük a részét, hogy majd később megegye.

~Vacsora után~

Mindenki fáradt már, ugyanis a vacsora kicsit hosszúra nyúlt két idiótának köszönhetően (igen, Luffy és Usopp), akik a kultúrált evés helyett inkább a falra dobálták a kaját.
Chopper követte a példájukat, majd végül már mindenki beszállt a kaja "csatába".

Én, a hölgyeket kivéve, mindenkit eléggé leszidtam, majd takarításra kényszerítettem.

Tehát most, este 10 órakor, lett vége tulajdonképpen a vacsorának. Mindenki hulla fáradt és már csak az ágyba kívánkozik.

Én is már mennék aludni, de eszembe jutott Ő. Nem, addig nem alszok el, amíg a marimo nem eszik a főztömből!

Tudom, hogy még most is edzik, úgyhogy jól fog neki esni a kaja. Viszek mellé egy üveg szakét is, hogy egy kicsit jobb legyen a kedve Zoronak.

Pár perc múlva már ott is vagyok a marimo "barlangjának" ajtaja előtt. Kopogok, mert nem akarom hogy esetleg váratlanul vagy rosszkor nyissak be. Egy mély hang válsszol is.
-Gyere.- mondja és hallatszik a hangján, hogy elég sokat edzett.

Mikor belépek a szobába Zoro kidolgozott, izzadt felsőtestén akad meg a szemem. Nem tudom miért, de egy pár másodpercig nagyon tanulmányozom.

A marimo nem is veszi ezt észre, annyira el van foglalva a súly emeléssel.

-Mit szeretnél, Kukta?- kérdezi meg végül tőlem.

-Ja, csak gondoltam biztos éhes vagy, ezért hoztam neked kaját!- hadarom el. Egek, mióta vagyok én ilyen figyelmes vele?

-Kösz, de nem vagyok éhes.- mondta Zoro, egy pillanatra se hagyva abba az edzést. Egy kicsit megsértődtem. Így törődök vele, aztán meg le sem szar. De tudom mi a gyenge pontja, úgyhogy ezt most ki is használom.

-Akkor gondolom szomjas se vagy. Kár, pedig hoztam saket, de akkor...- direkt nem fejezem be a mondatomat, mert tudom, hogy közbe fog szólni.

-Várj, Szakács! Meggondoltam magam! Mégis éhes vagyok!- mondja, de én nem fordulok vissza.

-Sajnálom marimo, erről lecsúsztál!- mondom gúnyosan és már lépnék is ki az ajtón, de ekkor megfogja a karomat és visszaránt. Ennek a váratlan mozdulatnak köszönhetően elesek. Zoro is elesik. Én rá, ő pedig a földre. Elég kínos, hogy rajta fekszek. De ő tehet róla! Mi a francért ráncigál!

-Ember, csak szivattalak. Úgy is visszafordultam volna! Nem dobnék ki kaját!- mondom duzzogva, majd felállok.

-Te legalább puhára estél!- mondja, miközben ő is felkel a földről. Még neki áll feljebb...

-Ez nem kárpótol! Majdnem elejtettem az ételt. Ha ez lett volna felnyalattam volna veled!- kiabálok vele.

-Na, mindegy nincs kedvem veled veszekedni, inkább megyek aludni.- mondom, de mire újra kilépnék az ajtón, a Marimo újra megszólal.

-Figyelj, Sanji.- meghallva a tisztességes nevemet, visszafordulok- Bocs, hogy miattam elestél.- nem hiszek a fülemnek. Zoro a nevemen hívva bocsánatot kért! Mi ütött ebbe? Miért ilyen kedves?

-Semmi baj.- mondom. Várjunk. És én miért vagyok ilyen kedves vele??

-Nem akarsz itt maradni egy kicsit iszogatni?- kérdezi.

-Miért is ne.- felelem, mivel nem vagyok annyira fáradt és inni is már régen ittam. Meg amúgy is mindjárt összeveszünk valami hülyeségen és már megyek is.

De valamiért nem így lett!

Sziasztok!
Ez lett volna az első fejezet~
Remélem tetszett 😄
Ha szeretnétek folytatást, akkor mindenképp jelezzétek 🐸🐸