Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

- 10 -

           

4 hónap telt azóta az este után.

Mi változott meg ez alatt a 4 hónap alatt talán látszólag semmi.

Ugyanazok a poénok, ugyanazok a viccelődések ugyanazok a bensőséges helyzetetek.

Minden ugyanaz, még is én érzem hogy ott megtört a barátságunk még ha minden ugyan úgy maradt is látszólag.

Ép a bőröndömet pakoltam arra a  konferenciára amire felkértek néhány hónappal ezelött, titkon örülök hogy pár napig távol fogok maradni Taylortól...

Rettentően érzem magam még mindig hogy a saját elcseszett érzéseim miatt rúgtam bele újra abba az emberbe akit talán a világon az egyik legjobban szerettek.

Mai napig kisért az a este nem csak a múlt összes fájdalma hanem az is hogy mikor lettem ennyire érzéketlen és szeretettre méltatlan.

Hol veszett el bennem az a tengernyi szeretett, ami régen meg volt bennem?

Megőrjített ez a család,,,

Markban egy jó barátba leltem akivel sikeresen meg tudtam osztani a Young-családról a gondolataimat. 

Ő megértette az összes érzésemet mert hasonlókat táplált Taylor iránt mint amiket én régen Daniel iránt.

És néha több részletet tudott mint amit kellet volna bárkinek is tudnia.

Ez sokszor idegesített.

-          A szerelem egy szar dolog.- csaptam le a poharamat az asztalra hogy újra tudjon tölteni a pultos.- Egy jó tanács- tettem Mark vállára esetlenül a kezemet.- Sose hagyd hogy elhitessék veled hogy létezik örökén tartó boldogság, és szeretett. Mert ez hülyeség.- húztam le újra a poharam tartalmát, amire a mellettem ülő fiú csak szomorúan méregetett és egy sóhajtás után megtörte a csendet.

-          Matt... Ne legyél ilyen keserű.. Hol van az a fiú aki bátor, aki feltétel nélkül szeret? Akiről annyi dolgot hallottam a Young fivérektől? Hova tűnt?

-          Elveszett.-suttogtam magam elé – Úgy veszett el mint egy apró feleslegesnek tűnő pillanat a múltba. Mert szeretni fáj.

-          A szeretett az egyik legjobb dolog a világban.- nézet rám Mark.- Mert van az a őszinte igaz szeretett és szerelem ami mindent kibír még a legnehezebb pillanatokat is.

-          Hülyeség.-szorítottam ökölbe a kezeimet- Csak azért mondod ezt Mark mert még nem jöttél  össze, és éltél Taylorral 3 kibaszott évet. Majd ha ez megtörténik te is tudni fogod hogy ilyenek nincsenek.- hirtelen álltam fel a bár székről és néztem le a mellettem ülő fiúra- Ha ez igaz lenne akkor már összeházasodtam volna Danielel és élném a nagy boldog életemet.- a mondandóm után magára akartam hagyni a bárba de vissza rántott a karomnál fogva még egy mondatra.

-          Te  mondtál nemet Matt-nézet rám szomorúan.- Ha több mint 1 ével ezelőtt igent mondtál volna a kérdésére akkor most élhetnétek a nagy boldog életeteket. De te mit csináltál? Megfutamodtál egy kis probléma után!- kiabált rám amire én csak le ráztam magamról a kezeit.

-          Nem tudsz te semmit se rólunk.-néztem rá szúrósan.

-          Ó drága Matthew nagyon nagyot tévedsz. Lehet hogy Taylornak elég volt az a meséd amiből kihagytad a lényeges dolgokat de én tudom hogy Daniel aznap este megkérte a kezdet miután bevallotta hogy csókolózott azzal a lánnyal és elmondta hogy te vagy élete szerelme.- Egyre szúrósabban kezdtem rá nézni. Pont ezt utáltam Markba hogy mindig bele ütötte magát azokba a részletekben amiket próbáltam elrejteni mindenki elöl.- Kíváncsi lennék miért.. milyen okból utasítottad el valójában öt, ezzel teljesen összetörve Danielt. Ne ad be hogy megcsaltad mert mind a ketten tudjuk hogy nem lettél volna rá képes.- A válla súrolta az enyémet mikor elment mellettem ezzel magamra hagyva a bárban

A 2 nappal előtti beszélgetésünk még mindig idegesített.

Erőszakosan csaptam le a bőröndöm tetejét. Taylor az ajtóból nézte végig ahogy pakolászok.

-          Mit ártott neked szerencsétlen bőrönd?- törte meg a bosszankodásomat

-          Semmit csak eszembe jutott Mark- néztem rá durcásan amire el nevette magát

-          Egyszer kedveled, egyszer meg ki nem állhatod- nézet rám mosolyogva már ép elkezdtem volna bizonygatni h miért amikor leállított- El se kezd. Inkább gyere kiviszlek a reptére.

A reptérig vezető út csendben telt el.

-          Vigyáz magadra jó?-ölelt meg újra- És ha baj van csak hívj fel.- amire csak bólintottam egyet.

A repülőn Brian professzor mellet ültem aki az egész úton elárasztott minden féle témákkal.

-          Elnézést. De még mindig nem árulta el hogy milyen konferencia is ez, és hogy nekem milyen előadást kellene tartanom.

-          Igazából ez egy közös projekt egy másik egyetem vezetőségével és annak tanáraival és néhány volt diákjukkal . Szeretném fiam ha tanítanál az egyetemünkön. A konferencia lényege az hogy rajtad kívül még pár tehetséges fiatallal ki próbáljatok ezt élesben. Előadásokat kell tartanotok, össze kell dolgoznotok és olyan problémákat és dolgokat feszegetni amit az idősebb kollégák polgár pukkasztónak találhatnak majd. Megtaláltam hozzád a legtökéletesebb társat ezekhez a feladathoz- nézet rám mosolyogva.- Rettentően tehetséges és ráadásul elfogultság nélkül mondva az unokám vőlegénye. Egy nagyon jó ember. Őt nem én választottam de nagy öröm hogy megismerheted így te is. Remélem sokat fogtok egymástól tanulni és jó barátok lesztek.- A monologa végére csak bólintottam egyet.

A hotelbe vártuk a szobáinkat de akadt egy kis probléma.

-          Rettentessen sajnáljuk de a foglalással gondok adódtak és egyel kevesebb szobánk van számukra. Esetleg nem tudna pár napot valakivel együtt aludni?

-          Sajnálom Matthew... Nem tudna az unokám vőlegényével aludni pár napot? Nem lenne problémát?

-          De persze. És nem probléma- A kezembe nyomták a kulcsot.

Elindultam a lift felé amivel fel jutottam a szobámhoz, az ajtót amikor kinyitottam egy ismerős hang kiabált a fürdőből.

-          Ó biztos te vagy az akiről Brian bácsi mesélt mindjárt megyek. Tudom hogy ilyen káoszos itt a foglalás de remélem jól kijövünk majd.- Amikor kilépet az ajtón és végre rám nézet megfagyott a levegő köztünk. A kezemből a kulcs pillanatok alatt eset ki és egy halk csattanással landolt a földön.

Sose hittem volna hogy Danielel így fogok újra találkozni.