Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Egy macska a deszkán

Hali srácok^^

Marha nagy mázlitok van, hogy gyorsan ki tudom dobni ezt a fejezetet, ugyanis nem vagyok épp a legjobb állapotban ,:D ha esetleg a közeljövőben egy-egy nap kimarad, az azért lesz, mert enyhe agyrázkódásom van, és lehet nem lesz alkalmam gépközelbe ülni... de azért próbálom tartani a tempót, meg aztán most érdekes fejlemények is lesznek, úgyhogy nem akarlak megvárakoztatni benneteket (megint). Szóval ja, igazából csak ennyit akartam, köszi hogy végigolvastad^^

- Hölgyeim és Uraim, üdvözlök mindenkit a második blon-sur-ville-i szörfbajnokságon! Versenyzőink már készen állnak a megmérettetésre, a kék vonal után felsorakozva láthatják őket.

Marinette és Alya akárhogy kukkoltak (a vöröske még látcsövet is hozott), semerre se látták Adrient.

- Szerinted mégiscsak visszalépett? - kérdezte Marinette vágyakozva.

- Kár - húzta el a száját Alya, miközben tovább fürkészte a bátor vállalkozókat. - Gondolom, szívesen megnézted volna a kockahasát.

- Alya!

- Ne nyafogj, én is bámultam volna, hidd el - a vöröske lejjebb csúsztatta a távcsövet és a barátnőjére vigyorgott. - És én is szívesen készítettem volna egy-két fotót róla, amit aztán betehettél volna az „Adrien alsóneműben" mappádba.

- A milyen mappába? - karolta át őket hátulról Adrien.

- Vhahahahhaavöheu! - sikoltotta Marinette értelmesen, többször rálépve közben a saját lábára.

- A... izé a mianeve - vesztette el a fonalat teljesen Alya. - A... nénike a hóerdőben mappa, igen - felemelte az ujját. - Tudod Adrien, Marinette manapság a művészibb vénáját is erősíti. Látnod kéne a legújabb rajzait!

- Kérjük a versenyzőket, hogy sorakozzanak fel a rajtvonalhoz! - harsogta a hangosbemondó.

- Talán majd máskor - pillantott Adrien a főnökére. - Azt hiszem, most dolgom van... de később mindenképpen megnézem azokat a rajzokat - kacsintott Marinette-re, majd visszaindult a kölcsönző felé.

A lány a két kezébe fogta az arcát. Nem, ez nem történhet meg vele...! Nem lehetséges, ezt csak álmodta, mindjárt csörög az ébresztőóra...!

- Vigyázz... kész...

Marinette összeszorított szemekkel koncentrált. Ébredj fel ébredj fel ébredj fel!

- ...rajt!

- Á, Nino, hát itt vagy! Ha esetleg Adrien Marinette rajzairól kérdezne, mostanában nagyon gyakran egy téli tájat és öregasszonyokat ábrázolnak, capisce?

- Dake, mint mindig, most is átveszi az irányítást, és jóval a többiek előtt halad... - kezdődött a kommentár, Marinette pedig a szörfösöknek szentelte a figyelmét, akkor talán nem érzi magát olyan nyomorultul.

- És nicsak-nicsak, egy ismeretlen versenyző! Hűha! - a sportkommentáros hangja őszinte meglepődést tükrözött. - Az ott csak nem Fekete Macska?!

Mit követtem el, hogy egy ilyen napot érdemlek...?!

Marinette úgy érezte, felrobban.

Nem úgy, mint Fekete Macska, aki igazán jól érezte magát a frissítő hullámok között, ráadásul már a második helyen járt... csak még egy hullám, és az élre kerül, megnyerve ezzel a versenyt és Katica szívét...

Ekkor azonban egy drótkötél csavarodott a bokájára és lerántotta a deszkáról, majd a part felé röpítette. A híres Fekete Macska egy ordítás után pedig fejjel előre a homokban landolt és még csúszott is előre. - Fúj! - nyögött fel, ahogy kihúzta a fejét, de rögtön vörösödni is kezdett.

Katica csípőre tett kézzel állt előtte, a lábával ütemesen verve a főcímdalát és nagyon dühösnek tűnt.

- Hali bogaram - tápászkodott fel a fiú, és megdörgölte a tarkóját.

Katica dühösen grimaszolt egyet, majd megragadta a fiút a csengőjénél fogva, és magához rántotta. Macska fel sem eszmélt a csókból, mikor a lány már el is lökte magától, és lekevert neki egy hatalmasat.

- Te idióta!

- Neked se megy az egyértelmű jelek küldözgetése, mi? - dörzsölte Macska a sajgó arcát.

- Hogy lehetsz akkora barom, hogy nevezés nélkül akarsz megnyerni egy versenyt...? - sipákolta a lány.

- Hát... - Macska a tarkóját dörzsölgette.

- Hülye! Tudod mit? - a lány karbafonta a kezét. - Ezt hagyjuk is! Én voltam a buta, amikor azt hittem, tudsz normálisan is viselkedni... - azzal kiengedte a jojóját.

Macska érezte, hogy valami megfagy benne. Katica megbánta volna, hogy beszélt neki a privát életéről...?

- Várj, bogaram, kérlek...! - de a lány már el is tűnt a fák mögött.

Macska legszívesebben feloldotta volna a mágiát maga körül, de akkor Plagg-el kellett volna szembenéznie, és ahhoz most egyáltalán, semmi kedve nem volt.

Ígyhát csak szomorúan maga elé meredve elindult, és ugyanez a kifejezés ült az arcán akkor is, amikor már a limuzinban ült és Nathalie ismertette vele a hétvégi programját.

- Adrien és Chloé nem lesznek ott a hétvégi kiránduláson - ölelte át Alya kis barátnőjét. Marinette pedig úgy érezte, minden tönkrement.

Ez a kirándulás már nem olyan kis vidám lesz, mint a többi.

A következő rész tartalmából: - Mah-Mari? Mi ez az egész? - kérdezte, amikor elszakadtak. Marinette nem válaszolt, csak megpuszilta az arcát ott, ahol tegnap Katica megütötte. - Nekem előjátéknak tűnik, de lehet ebből még bármi, cicus- azzal megint megcsókolta.