Novelláim

Ki nem mondott szavak [Erik Durm]

- Nem hiszem el, hogy a bátyám megnősül - néztem hatalmas mosollyal ajkaimon öltönyben feszítő testvéremre
- Hát mit ne mondjak, én sem - nevetett - Hogy nézek ki? - igazította meg nyakkendőjét
- ‎Remekül, annyira büszke vagyok rád Julian! - érzékenyültem el
- ‎Én is büszke vagyok rád haver! - hallottam meg egy rég nem hallott hangot, amitől a hideg is kirázott
- ‎Erik! - lepődött meg testvérem legjobb barátja láttán - Hát eljöttél!
- Miért ne jöttem volna?
- Hát, amióta híres focista lettél alig láttalak - ölelték meg egymást
- ‎Azt hiszem én megyek megnézem a menyasszonyt - jöttem zavarba, amit nem tudtam mire vélni

Erik Julian egyik gyermekkori barátja. Amikor gyerekek voltunk rengeteget járt el hozzánk és nagyon sokat hülyéskedtünk akár hárman is. Egészen addig, amíg Erik 20 nem lett, amikoris bekerült az ország egyik legjobb focicsapatába és a karrierje egyre feljebb és feljebb ívelt. Juliannal folyamatosan tartotta vele a kapcsolatot, de én már legalább 5 éve nem láttam.
Nem mondom sokat változott és ez mind előnyére vált. Biztosan omlanak utána a csajok.

- Gyönyörű vagy Barátnőm - öleltem meg a menyasszonyt miután beléptem a kis helyiségbe, Lisa és Julian már 5 éve alkottak egy párt, még az egyetemen ismerkedtek meg, de eleinte csak barátok voltak most viszont össze kötik életüket, aminek elmondhatatlanul örültem, több barátnője is volt a bátyámnak, de Lisat már az elejétől fogva kedveltem oly annyira, hogy az évek során az egyik legjobb barátnőm lett
- ‎Köszönöm! Lily én annyira izgulok - mászkált föl-alá
- ‎A bátyám is hasonló helyzetben van - nevettem
- ‎És egyedül hagytad? - idegeskedett
- ‎Nem, megérkezett Erik hozzá - pirultam el ahogy a fiúra gondoltam
- Az az Erik? - lepődött meg
- ‎Igen, Erik Durm
- És tényleg olyan helyes, mint a TV-ben? - nevetett
- ‎Hé, te nem most készülsz férjhez menni? - nevettem - Egyébként nem rossz - pirultam el
- ‎Csak neeeeem? - visított barátnőm
- ‎Pszt, nyugi már - nevettem
- ‎Csak nem tetszik a gyermekkori barátod? - jött közelebb hozzám, mint aki pletykára éhes
- Még mindig gyönyörű szemei vannak, de nem az esetem - füllentettem
- Hát persze - nézett rám sokat sejtetően - Pedig jól néznétek ki együtt - gondolkodott el
- Lis... - kezdtem volna bele a magyarázkodásba, amikor hirtelen Lis anyukája Gina lépett be a szobába
- ‎Kislányom! A fátylat elfelejtetted - tűzte lánya fejébe az említett ruhadarabot - Csinos vagy Lily - ölelt meg engem is mosolyogva
- ‎Köszönöm Gina!
- Kint megvárlak - hagytam magára Lisat anyukájával, alig, hogy kiléptem az ajtón egy nálam jóval magasabb testnek ütköztem
- ‎Elnézését - léptem hátrébb, de amikor felnéztem az illetőre elvesztem gyönyörű kék szemeibe - Erik?
- ‎Szia Lily - mosolygott rám kisfiúsan - Csinos vagy!
- ‎Köszönöm! - pirultam el
- ‎Sokat változtál, amióta nem láttalak - jött ő is zavarba
- ‎Te sem panaszkodhatsz - sütöttem le szemeimet - És milyem az élet Dortmundban? - kezdeményeztem beszélgetést
- Jó - mosolygott - De hiányzik a régi társaság - nézett mélyen szemeimbe
- ‎Az nekem is - pirultam el
- ‎Li...ly - lepődött meg Lisa, amikor meglátott minket - Megzavartam valamit? - vigyorgott
- ‎Nem - vágtam rá talán túl hirtelen
- ‎Szia Erik! Rég láttalak! - ölelte meg
- ‎ Én is! Örülök, hogy látlak! Gyönyörű vagy! - adott két puszit a menyasszonynak
- Köszönöm! - mosolygott - Lily mehetünk? - nézett rám izgatottan Lisa ugyanis én leszek a tanúja
- ‎Igen, Szia Erik! - pillantottam vissza a focistára

Valami más volt benne. Igaz, amikor utoljára láttam alig múlt 20 éves most pedig 25 is elmúlt. De volt valami különleges benne. Másképp nézett rám, mint 5 évvel ezelőtt. Valami megváltozott és bár nem tudom mi, de érzem.

A ceremónia elképesztően gyönyörű volt. A templomban minden sima fehér virágokkal volt díszítve. Lisa és Julian is nagyon jól nézett ki, együtt pedig gyönyörűek voltak. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy én lehettem Lisa tanúja és testközelből figyelhettem az egész ceremóniát. Végig nézve a tömegen kicsit el is érzékenyültem főleg, amikor anyáékra néztem. A szemem többször is megakadt Eriken és többször is féltünt, ahogy engem néz. Olykor - olykor a tekintetünk is össze akadt, amit minden egyes alkalommal halvány mosollyal díjazott.