I Don't Care! (Loki Fanfic)

5.Fejezet

A Nap már felkelt. Sugarai megvilágították a palotát. Mindenki ébren volt már. A kastélyban a megszokott felfordulás uralkodott. A konyhában a szakácsok már a reggelit készítették, a szobalányok ágyneműket vittek mosásba, mindenki rohangált és kiabált. Egy szóval csak egy átlagos reggel volt Asgard-ban.

Odin, mint minden nap a katonákhoz fordult.

- Történt valami szokatlan? – kérdezte.

- Nem uram. – válaszolta az egyik őr. – Minden rendben volt.

- A két csirkefogó? – nézett végig a palotán a király.

- Megpróbáltak hajnalban megszökni – kezdte a katona, mire a félszemű mosolyát rosszalló pillantás vette át. – de nem jutottak messzire, mert Madam La Mour még épp idejében találta meg őket az istállónál. Úgyhogy most tanulnak.

- Hála az égnek! – sóhajtott fel megnyugodva Odin.

Az idő csodálatos volt. Csicseregtek a madarak, lágy szellő fújt. Minden tökéletes volt egy jó kis lovagláshoz.

- Cassyde kisasszony! – rázta vissza egy hang a valóságba. A lány elkapta fejét az ablaktól és a hang irányába nézett. Madam La Mour rosszalló pillantásával találta szembe magát.

- Meg tudja ismételni, amit az előbb mondtam? – fonta össze karjait maga előtt a nő.

Cassy csak zavarodottan tekintett körbe a teremben valami segítség után kutatva. De nem talált semmit. A helyiség, mint mindig most is teljesen unalmas volt. Arany színben, pompázó falak, könyvektől roskadozó polcok, két asztal, székkel és egy nagy, tábla, amin most is szavak százai díszelegtek. Bár ez is káprázatos, mint a kastély többi része, a lánynak már megszokott volt. Hisz itt nőtt fel. Minden nap elhaladt az arany oszlopok mellett és száguldott lóháton a csodás tájon. Vagyis az utóbbi időben inkább csak tanult és szökni próbált. De a második sajnos nem járt sikerrel. Pedig mennyire vágyott már a szabadságra! Jobban, mint bármi másra. Loki mellett száguldani a füves réteken, aztán berobogni a közeli erdőbe és versenyezni a vízesésig. De Madam La Mour mostanság mindig megakadályozta ezt. Az a nő szinte mindig megérezte, ha szökni akartak és még időben elkapta őket, a két fiatal legnagyobb sajnálatára.

A lány segítségért a hercegre nézett. De nem kapott választ, mivel a fiú is ugyan olyan ijedten és értetlenül bámult vissza rá. Ezek szerint ő se figyelt. Csodás! Gondolta Cassy és a táblára tévedt a tekintete. Szavak voltak felírva rá természetesen. A lány megállapította, hogy még pedig latinul. Legalább már azt tudja, hogy milyen órán van.

- Non, ego sum paenitet. Potest repetere?(Nem, bocsánat. Meg tudná ismételni?) – mondta és óvatosan felnézett a tanárra.

- Manifestum est ignorare licet! Sed illorum felicitas sit felicitas axiomata assumpsit. Quid facit eum felicem?(Örülnék neki, ha végre figyelnél! Amúgy azt mondtam, hogy a nép boldogsága függ az uralkodó boldogságától. Szóval téged mi tenne boldoggá?) – hadarta türelmetlenül a nő és közben szemöldökét ráncolta.

- Si tibi non opus est, quod bullshit, te discere, tandem, nos posset esse ibi et non hic locus est ut putrescat vis.(Az, ha nem kéne ilyen baromságokat tanulnunk, végre kint lehetnénk és nem ebben a teremben rohadnánk magával.) – mondta a lány és egy ellenséges pillantást lövelt a tanár felé.

- Ezzel én is egyet értek! – szólalt meg hirtelen Loki is, aki eddig csak néma csöndeben figyelte az eseményeket. – Tényleg semmi kedvünk idebent dögleni, magával meg főleg nem!

- Ti kis....... – kezdte Madam La Mour, de aztán nyelt egyet és megfordult. Oda lépkedett a táblához és eszméletlen gyorsasággal körmölni kezdett. Valami szöveget írt, ez viszont most pont jól jött a két csirkefogónak.

- Hé, Cass! – suttogta a fiú. – Valahogyan megkéne szökni.

- Igen, én is erre gondoltam. – értett egyet a lány is. – De hogyan?

- Nekem van egy ötletem! – vigyorogva. – Mi lenne, ha újra bevetnénk a békásat?

- Nem, az nem jó. – rázta a fejét a lány. – Azt már úgy is ismeri és biztosra tudná, hogy mi voltunk. - Talán ki kéne próbálnunk az újat. – mondta Cassy.

- Mi? Hogy rá pazaroljuk az újat? – húzta el a száját Loki. – Nem ér ez a nő annyit!

- Ez igaz, de e nélkül szinte semmi esély sincs a szökésre. – vonta meg a vállát a lány.

- Oké, de akkor fedezz addig! – adta be a derekát Loki.

Cassy csak alig láthatóan bólintott egyet és jelentkezni kezdett.

- Igen, kisasszony? – szólította fel fáradt sóhajjal a tanár.

- Elnézést, valamit nem értek! – improvizált, a lány. – Idejönne, kérem?

- Persze. – mondta nő és lassan, kimért léptekkel oda sétált a lányhoz. – Mit nem értesz?

Cassy találomra rámutatott egy szövegre az előtte lévő könyvben. Míg a tanár olvasott, a lány óvatosan át nézett a háta felett Loki-hoz.

- Hogy haladsz? – tátogta.

- Jól, már csak a megvalósító ige kell és végzek.

- Oké, de siess! – azzal Cassy visszafordult, elővette a legszebb mosolyát és Madam La Mour-ra nézett.

Na, itt az új rész! Sajnálom, hogy csak úgy eltűntem egy hétre, de becsúszott egy kis nyaralás.:) A latin mondatok nem biztos, hogy pontosak mivel én nem beszélem a nyelvet és hát a fordító tévedhet.  Ezért elnézéseteket kérem!