Arranged Marriage

3.

Álmosan törölgettem a szemeimet, ahogy felkeltem, azonban ami azonnal feltűnt, hogy nem a saját szobámban vagyok. Ijedten fordultam körbe a helyiségben. Hát nagyon nem volt ismerős még a helyszín sem.

A pizsamám még rajtam volt, takaró is volt rajtam, viszont az sem a sajátom volt. Egy matracon feküdtem a szoba közepén. 

- Jól van, Sel, semmi baj. Nyugodj le! - próbáltam magam lenyugtatni mély levegőkkel, de nem működött.

- Hol a francban vagyok? - kiáltottam el magam hirtelen idegesen.

Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó, és egy ismeretlen fickó jött be egy tálcával a kezében.

- Jó reggelt! Csak nem fel keltél, Csipkerózsika? - mosolygott ártatlanul. Nem úgy nézett ki, mint aki bárkit is bántani tudna. Kis tömzsi alkata volt, és egy konyhai kötényt viselt.

- Ki maga? - kérdeztem meglepve.

- Én? - nevetett - Ó, nyugi! Én csak a szakács vagyok. A nevem Michael - mosolygott rám kedvesen.

- Szereted a rántottát? 

- Igen - feleltem vonakodva.

- Remek, mert ez a reggeli. Ha nem probléma, itt maradok, amíg megeszed. Őrök vannak az ajtó előtt, és nem hiszem, hogy kitudnál szólni nekem így.

- Rendben - mondtam. Nem nézett ki veszélyesnek, és egyébként sem akartam egyedül lenni ezen a helyen. Az meg kellően feszélyezett, amit mondott. Mi ez a hely?

- Köszönöm a reggelit, Michael. Nagyon finom volt - köszöntem meg neki illedelmesen. 

- Nincs mit, Selena - felelte.

- Michael! - szóltam mielőtt még kilépett volna az ajtón.

- Igen?

- Mi ez a hely? És miért vagyok itt? - tettem fel a kérdéseimet.

- Igazából...- piszkálta a köténye ujját zavartan - Elraboltak, Selena.

- Hogy mi van? - fagytam le.

- Többet nem mondhatok. Hamarosan mindent megtudsz, ne aggódj - mondta - Nem kell félned, nem fognak bántani - hagyta el a szobát ezekkel a biztató szavakkal, míg én még mindig sokkoltan bámultam magam elé. 

Mi a franc folyik körülöttem?