Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Vigyázz, mit kívánsz!

A rész 16+ jeleneteket tartalmaz. Ígérem, nem durva, de aki nem bírja, ne olvassa. Holnap már minden visszatér a rendes kerékvágásba.

Befejeződik a Marichat-jelenet, de nem kell aggódni, próbáltam rendesen felfuttatni a finálét, a könyv stílusában persze;)

Alya az égre meredt, és lassan Nino vállára hajtotta a fejét. Már vagy fél órája kiszöktek a hátsó kertbe a piáikkal hullócsillagnézőbe, de azóta semmi...

- Ott van egy! – sikkantott fel Myléne és az ég egy pontjára mutatott.

És Alya kívánt egyet...

...Macska pedig azt kívánta, bár soha nem ébredne fel.

Ennél már csak az lenne jobb, ha Marinette és Katica egy és ugyanaz a személy lenne. Na persze, az már túl szép lenne, de álmodozni szabad, nem?

A lány olyan volt, mint valami megszállott. Ott csókolta, ahol érte és olyan dolgokat árult el neki, amiket Adrien álmában sem gondolt volna a fiatal divattervező lányról. Amint a fiú képes volt pár pillanatig tisztán gondolkodni – Marinette épp szusszant egyet – összerakta, mi van az egész hátterében.

- Mari? Te... bánkódsz valami miatt? – kérdezte, miközben a lány összedörgölte az orrukat.

- Nem – mormolta a lány, de árulkodó könnyek gyűltek a szemébe.

- Mari, neked... mi a baj? Mond el – Macska a két kezébe fogta az arcát. – Jól tudok titkot tartani, és talán segíthetek is.

Marinette csukott szemekkel rázta a fejét. Ezen senki nem tud segíteni, még ő sem!

- Amíg nem gondolok rá, minden rendben van – mormolta és megpuszilta Macska homlokát. – Köszi, hogy itt vagy.

A fiú elhúzta a száját. Ha valaki, akkor ő tudta, milyen lehet most Marinette-nek. Akármi is nyomta a szívét, nem volt körülötte senki, akinek beszélhetett volna róla, és ez a helyzet túlságosan ismerős volt neki...

Úgyhogy Macska fogta a sportmelltartós lányt, és lehúzta róla a pizsamaalsóját.

Ha feledni akar, ám legyen.

Alya közben rádöbbent, mennyire megfeledkezett a kis barátnőjéről, és felpattant Nino mellől. – Marinette... - motyogta, és elindult befelé.

Marinette hagyta, hogy Macska puszilgassa a vállát. Tényleg olyan ügyesen csinálta, hogy a lány kis híján belement a játékába... kis híján. Ekkor ugyanis az ajtó hangosan kivágódott, majd néhány döbbent másodperc után az ismerős hang kifakadt.

- Amikor azt kívántam, hogy Marinette szőke hercege landoljon az ágyában, akkor Adrienre gondoltam – fenyegette meg Alya a hullócsillagokat. – És lehetőleg legyen rajta ruha is!

- Alya! – kiáltott fel panaszosan Marinette.

- Anyád helyett anyád vagyok – vonta meg a vállát a vöröske, majd csípőre tette a kezét. – És te, Fekete Macska?! Legalább annyi eszed lehetne, hogy abbahagyod, amíg beszélek hozzád! – a fiú ugyanis továbbra is Marinette nyakát puszilgatta.

- Ó, te jó ég! – kiáltott fel Nino, ahogy megállt az ajtóban, és rögtön a szemüvege elé kapta a kezét.

- Gratulálok, Nino – morogta Alya. – Ezt én se akartam volna látni, de neked még nehezebb lehet.

Erre azért elszakadtak egymástól, és mindketten elkezdték rendbe szedni magukat: Marinette a haját rendezgette és felkapta magára felsőjét, Macska pedig maga elé bambult, és megpróbált jéghegyekre és hóviharokra gondolni.

- Oké – Alya karbafonta a kezeit. – Nem szólok Madame Bustiernek, az osztályfőnökünknek, hogy kihasználtad az egyik diákja labilis érzelmi állapotát, ha elintézel nekem egy exkluzív interjút Katicával – zsarolta meg Macskát.

A fiú tiltakozásképp kinyitotta a száját, de Marinette hallgatólagosan a combjára tette a kezét. „Elintézem", jelezte a mozdulat.

- Oké – egyezett bele végül Macska. Alya vigyorogva zárta össze az ökleit.

- Ezaz!

- Én meg nem hívom fel a rendőrséget és jelentelek be közszemérem-sértésért, ha visszaveszed magadra azt a szart! – oktatta ki Nino, még mindig a tenyerével takarva a szemeit.

Macska továbbra is maga elé bambulva visszavette a gumiruhát, és holdkórosan az ablakhoz lépett.

- A-Akkor én most megyek is... nehogy még több pereskedés szakadjon a nyakamba – mosolyodott el szomorúan Macska. Mielőtt azonban kiugorhatott volna az ablakon, Marinette megragadta a karját és nyomott az arcára egy puszit.

- Örülnék, ha még beugranál hozzám. Akár Katicáról is beszélhetünk – suttogta, majd hagyta, hogy a fiú egy élettelibb vigyorral kiugorjon az ablakon.

Marinette ábrándozva nézett utána, és csak akkor tért vissza az eredeti hangulata, amikor Alya fennhangon megszólalt mögötte.

- Ó csajszi, hogy neked mennyit kell most mesélned!

A következő rész tartalmából: - Segítség! – Kim belesüppedt a székébe. – Megtámadtak minket az ellenséges erők! - Te hülye – csapta össze a kezét Max, de elvétette. – Ez csak egy bogár.