Örökkön örökké

39.

- Biztos vagy benne, hogy nem lesz semmi baj? - kérdezte Lydia aggódoan Scottot. Scott bólintott, és az erdő sűrűje felé fordult.

- Figyelni fogunk téged. Nem lehet különösebb baj. Meg te úgyis élve kellesz nekik - jelentette ki érzéketlenül az egyik vadász.

- Klassz - fújta ki szaggatottan a levegőt Scott, ami mégiscsak arra utalt, hogy ideges.

- Vigyázz magadra - csókolta szájon Kira.

- Ti is - mormolta neki Scott, majd hátat fordított, és elindult.

- És most? - kérdeztem.

- Várunk - hallottam meg az egyetlen választ, amit nem akartam hallani. A türelem és a várakozás nem az erősségem.

- Nem lesz baja - tette a vállamra a kezét Luca.

- Tudom - tördeltem a kezem.

Órák hosszat vártunk, vagy legalábbis annyinak tűnt, mire történt valami.

- Itt vannak - lehelte Isaac.

- Várjunk még? - kérdezte az egyik vadász. Derek bólintott.

- Még ne induljatok. Váratlanul kell, hogy érje őket - suttogta.

- Ti üljetek be a kocsiba - bökött mellkason Malia, majd Lucára mutatott, hogy ez rá is vonatkozik.

- Azt már nem! - makacsolta meg magát.

- Én se foguk tétlenül ücsörögni - húztam ki magam, hogy keményebbnek tűnjek.

- Van fegyvered? - lépett mellén a vadászok vezetője, Araya.

- Van - feleltem, mire Derek, Malia, Lydia, Liam, de még Parrish is felém kapta a fejét. Kihúztam az ingem alól az elrejtett pisztolyt.

- Honnan szerezted? - húzta össze a szemeit Parrish. - Remélem, nem az őrsről loptad.

- Dehogyis. A fősulin nyúltam le - vontam vállat. Parrish felszisszent, de nem szólt semmit.

- Nem veszik észre - vontam vállat.

- Reméljük, mert annak elég komoly következményei vannak - motyogta Parrish.

- Használni is tudod? - kérdezte Malia.

- Nagyjából - forgattam a kezemben.

- Pszt - pisszegett le minket Derek. - Készen álltok? Akkor egyes csapat, MOST!

Csapatokra osztottuk a falkát és a vadászokat, összesen három csapat van. Az a terv, hogy az első csapat lefoglalja az alfákat, a második képezi a túlerőt, a harmadik meg az extra.

- Második, készülj! - szólalt meg Araya, majd egy most kiáltás után berontottak a fák közé.

Lucával, Liam-mel és Isaac két haverjával maradtumk csak, mint harmadik csapat.

- Mikor avatkozunk közbe? - kérdezte izgatottan Liam.

- Csak ha valaki lesérült - intette le Luca.

- Akkor reméljük, sose - motyogtam.

Mi tulajdonképpen őrszemek is voltunk, ugyanis arra is kellett vigyázni, hogy ártatlan arrajáróknak ne essen baja.

- Hé, Stiles - suttogta Luca.

- Hm? - fordultan feléje.

- Olyan, mintha figyelnének minket, nem? - susogta, alig hallottam.

- Ott van. 2 óránál - szűrte a fogai közt Rick, Isaac egyik haverja.

- Nem mer egyedül idejönni, nem igaz? - mondta halkan Liam. De nem elég halkan. Ez a mondat lehetett az olaj a tűzre. Kirontott a fák közül, kieresztett karmokkal ugrott felénk. Szétrebbentünk, a vérfarkasaink ráugrottak, én pedig megtöltöttem a fegyvert.

- Te csak őrködj - utasítottam Lucát.

Az alfa könnyedén ledobálta magáról a mieinket. Egy ilyen alkalmat használtam ki, amikor elsütöttem a fegyveremet.

Megmerevedett, lenézett a vállára, majd lassan felén fordult.

- Ajaj - léptem egyet hátra.

Újra lőttem, majd mégegyszer, majd rohanni kezdtem előle. Hátulról rám ugrott, és kicsavarta a kezemből a fegyvert.

Egy nagy kiáltást hallottam, Luca volt. A következő pillanatban már nem volt rajtam az alfa, megdöbbenve láttam, hogy ez a vézna lány szinte fél kézzel egy fához keni az ellenségünket.

- Kérni kellett volna valamit a vadászoktól, ami elkábítaná - kiáltotta Luca.

A következő pillanatban az alfa akkorát lökött Lucán, hogy egy 10 méterre levő fa törzsének csapódott. Bágyadtan csuklott össze a fa tövében.

- Luca - kiáltottam rémülten, majd odaszaladtam hozzá.

Hallottam, hogy a háttérben a többiek az alfával küzdenek. Luca rámnézett.

- Nincs semmi bajom. Csak meglepett - rázta meg a fejét.

Közben a többiek kezdtek visszajönni. Segítettek a három fiúnak felülkerekedni az alfán, majd egy vadász végre elkábította. A többi ellenfelünket is elfogták, mindegyiket.

- Jól vagytok? - kérdeztem Lydiáékat, de nem válaszoltak. Valamiért haboztak. Scottot és Kirát nem láttam sehol. Már épp megkérdeztem volna, hol vannak, amikor Scott, kezében Kira ernyedt testével, sírva lépett ki a fák mögül.

- Mi van vele? - léptem oda hozzá.

- Megharapta egy alfa - mondta halkan Malia. Kifolyt az arcomból a vér.

- És mint a nogitsune se élte túl... - suttogta Lydia könnyes szemekkel.

- Nem sok esélye van - nyelt egy nagyot Scott.

- Vigyük gyorsan Deaton-höz. Valamit biztos tud csinálni - segítettem befektetni a jeep hátuljába a lányt.

Az alfákat elfogták, nem jelentenek többé fenyegetést számunkra. De az, hogy Scott elvesztheti élete második szerelmét is... ez felfoghatatlan volt.