Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

A bogarak támadása

Egy jó kis osztályos-jelenet, mert ilyen is kell a könyvbe...;) Illetve hamarosan egy kórházat is meglátogatunk, mert olyan nincs, hogy ezzel a csapattal ne kerülne be senki valamilyen töréssel az intenzívre... de vajon ki lesz az?

Amíg gondolkodtok, elmondanám, hogy a legújabb rész a második évadból eszméletlen (Reverser), és illik megnézni... ilyen szépen összerakott forgatókönyvet filmen is régen láttam, nemhogy sorozatban, de erről majd a kritikában szó lesz^^

Addigis, ciao!

- Azért a segge nem volt semmi – motyogta maga elé meredve Nino a buszon.

- Öhm, én kérek elnézést. Ugye ezzel nem azt akartad mondani, hogy jobb segge van, mint nekem? – húzta fel a szemöldökét Alya.

Nino félve a barátnőjére pillantott. – Hát...

- Jótanács, mint barát a barátnak – hajolt előre a két ülés között Marinette. – Fuss, amíg tudsz.

Alya őrjöngött. Először úgy nézett ki, mint egy lufi, amibe egyre több és több levegőt töltenek, majd csendesen az ablakhoz fordult és hallgatással büntette a fiút.

- Ú, ezt ismerem – jelentette ki Marinette, még mindig a két szék között. – Most egy teljes napig nem fog hozzád szólni. És akkor örülhetsz, ha nem tilt le közösségi médián.

- Miért, egyszer te is azt mondtad, hogy Fekete Macskának jobb segge van, mint neki? – kérdezte a fiú elszontyolodva.

Marinette összeszorította a szemét. Volt egyszer egy elég kellemetlen beszélgetése Alya-val Katicáról és Macskáról... - Nos, ebbe inkább ne menjünk bele. A lényeg, hogy...

- Akuma! – visított fel Rose. Mindenki felkapta a fejét a buszban, Miss Bustier pedig elindult hátrafelé.

- Ugye nem egy élő adással szívjátok a busz wifijét...?

Ekkorra azonban már mások is észrevették a dongót, ami a kényelmesen buszozgató osztályt boldogította. - Segítség! – Kim belesüppedt a székébe. – Megtámadtak minket az ellenséges erők!

- Te hülye – csapta össze a kezét Max, de elvétette. – Ez csak egy bogár.

- Dongó, hogy pontosítsak – Alix kiült a szék szélére, és levette az egyik cipőjét. – Mindjárt ellátom a baját, nem kell izgulni.

- Mutasd meg neki, Alix! – üvöltötte Kim. – Nyerünk, aki a Francois-Duponttal packázik, az nem ússza meg...

A diákok önfeledt visongása közepette Alix megpróbálta leütni az egyik széktámlán megpihenő rovart, de elvétette. Az osztály hangulata a tetőfokára hágott, mindenki a mellette ülőtől várta, hogy megvédje.

- Gyerekek, nyugodjatok meg, ez csak egy ártatlan állat! Alix, te pedig ülj vissza a helyedre! – próbált fáradtan rendet tenni Miss Bustier, kevés sikerrel.

- Ártatlan egy fenét – Kim feltérdelt az ülésére. – Adj neki Alix! Loccsantsd szét a mocsokját! – élte bele magát az öldöklésbe.

A dongó megállapodott a Myléne-ék melletti ablaküvegen, így Alix odatérdelt, és egy jólirányzott ütéssel bélyeglaposra csapta a dongót.

Csak sajnos nemcsak azt.

Az üveg pont a vészhelyzeti volt, így azonnal ki is tört, üvegszilánkokat meg egy női futócipőt szórva az útra. A kiabálás a tetőfokára hágott, a röhögéssel egyetemben, Alix ugyanis olyan értetlenül bámult a kitört ablaküvegre, mintha nem akarná elhinni, ami történt.

- Jólvan, gratulálok – vágta hátba Kim.

- Gyerekek, üljetek le! – kiabálta Miss Bustier az üveg köré tobzódó diákokra, és előrement, hogy szóljon a buszsofőrnek, hogy meg kell állniuk.

- De legalább van levegő – mosolygott Marinette ahogy leszálltak a buszról.

- És ezután lesz is, a kitört ablak mellett – jelentette ki vidáman Nino, miközben a még mindig néma Alya-t szemlélte.

- Ránk is fért, a tönkrement légkondi után...

- Nem is ment tönkre, ránk egész úton fújta a meleglevegőt...

- Jólvan osztály, a kárt majd ki kell fizetnünk az osztálypénzből, és nem küldenek új buszt, úgyhogy ezzel megyünk tovább – csapta össze Miss Bustier a tenyerét. – Myléne és Ivan, üljetek el, aztán majd hazaúton... még kitalálom, hogy üljetek majd.

- Akik rosszak azok lesznek az ablak mellett! – javasolta Kim a kezét lóbálva, mire kapott a tanárnőtől egy biccentést.

- Az egyik tehát te leszel, Kim, és most mindenki, felszállunk!

Estére már mindannyian megérkeztek a szállásra, és vissza is foglalták a szobáikat.

Vagyis majdnem mindenki.

- Adrien nincs itt? – állt meg tanácstalanul Marinette Ninoék szobájának az ajtójában.

- Nincs, holnap reggel hozza majd le Nathalie – válaszolta a fiú ugyanolyan szomorúan; úgy néz ki, ma egyedül alszik.

- Aha. Jó.

- Hé, ha ez vigasztal, Chloé sincs itt, úgyhogy Sabrina is egyedül van – próbálta felvidítani a fiú a láthatóan csalódott lányt, és az ablakra bökött.

Sabrina úgy üldögélt az udvaron, mint egy rakás szerencsétlenség; maga elé meredt és meg se mozdult.

- Rémisztő – jelentette ki Marinette. A lány a családi nyaralásra hivatkozva nem vett részt a hétvégi kiránduláson, és úgy tűnt, már nagyon hiányolja Chloét.

- Hát igen, az – Nino Marinette-re pillantott. – Gondolom, te azért jól tudod magad érezni Adrien nélkül is.

A lány jelentőségteljesen biccentett. – Azon leszek.

A következő rész tartalmából: - Sz-szerintem be kéne vinnünk a kórházba... - jelentette ki félve Rose. – Egyáltalán, normális, hogy valakinek a lába így álljon...?