A Bosszú Hajnala (BEFEJEZETT)

87. rész

A sötétségből kitalálva Vincit láttam meg magam előtt egy méterrel. Engem figyelt, ami kissé megijesztett, bevallom. Amint kinyitottam a szemem ő volt az első, akit megláttam, ráadásul szinte belemászott az arcomba...hát ez szerintem mindenkire ráhozná a frászt. Pislogtam párat, hogy megszokjam az új szemszöget, majd léptem egyet előre. Furcsa volt, hogy nem fájdult meg a lábam, és az még furább, hogy nehezebb volt lépnem. Mármint egy robot lassabban lépked, de nagyobbat. Nem tudok mást mondani csak azt, hogy fura. Mert tényleg az ez az egész. A szükségleteim teljesen eltűntek, bár nem is hiányoztak. Most már értem, hogy milyen érzés robotnak lenni. Igazából szerintem nem olyan rossz dolog, bár nyílván a többéves változatlanságban ez majd egy kicsit máshogy fog kinézni. Addig nem érzem ezt feleslegesnek, amig le nem győzzük Edet. Ha Foxy nem bocsájt meg....szétszedem magam vagy nem is tudom. Nélküle nem bírok élni, de úgy sem, hogy nem lehetek vele, hiába van tőlem egy karnyújtásnyira. Nehéz helyzet, mit mondhatok? Inkább léptem még egyet Vinci felé.
-Rachel, úgy aggódtam! -ölelt át megkönnyebülten a bátyám. Az érintést is máshogyan érzékeltem, mint eddig, de nem volt zavaró. Inkább csak....átlagosabb.
-Semmi bajom. -öleltem vissza én is. A hangom is megváltozott...de szinte minden, ami eddig volt eltűnt, ez már aligha feltűnik a sok minden között.
-Sikerült! -toltam el magamtól finoman, majd oda akartam sétálnig az asztalomhoz, de eközben vagy ötvenszer felborítottam valamit.
-Ne röhögj már! -szidtam le a már szinte földön fetrengő bátyámat.
-Jól van, jól van. -tartotta fel a kezét. Karba tett kézzel néztem rá a rombolásom mögül.
-Keressünk neked egy nagyobb búvóhelyet, oké? -lépkedett át a törmelékeken és "óvatosan" a kijárat felé terelt. A folyosóra kiérve hallgatózni kezdtünk, aztán ninják módjára lopóztunk a folyosók között, miközben minden egyes ajtót kinyitottunk.
Éppen egy kétszárnyas ajtót nyitottam ki, amikor lépteket hallottam. Pánikomban elvesztettem az egyensúlyom és beestem az ajtón, mire Vinci jelent meg előttem és rámcsapta az ajtót.
-Mit keresel erre fele? -hallottam meg Chica boldogtalan hangját.
-Csak sétáltam. Menjünk vissza a többiekhez.