Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Kincsek a parton

Itt is az új rész, fincsi osztályjelenetekkel^^

Illetve, help: nekem a Wattpad azt mondogatja, hogy csütörtöktől péntekig le lesz állítva, karbantartás miatt, miez, hogyvanez? Valaki aki tudja segítsen, hogy holnap mikor lenne tanácsos felrakni az új részt, mert én már belezavarodtam ><

Másnap a fél osztály kimenőt kapott.

- Mivel Chloé-ék nincsenek itt... nincs szívem titeket is dolgoztatni – a gyerekek örömujjongásban törtek ki, de a nő leintette őket. – Kivéve persze téged, Marinette.

- Mi?! – a lány úgy érezte, szívszélhűdést kap. Ez azért van, mert tegnapelőtt ő meg Macska...?

- A recepcióslány, akivel előző héten dolgoztál, felmondott, így nincs senki a pultnál. Kénytelen leszel a héten dolgozni helyette – a nő arca felragyogott. – Ami azt jelenti, hogy nem kell külön büntetést kitalálnom, elég lesz ez, ugye? – mosolygott kedvesen.

Marinette látványosan összetört. – Igen, Miss Bustier – azzal eloldalgott a szálloda felé.

Alya szomorúan nézett utána, de hamarosan Nino már el is rángatta fagyit venni, és az osztály többi része is megkezdte a szórakozást.

Nem volt annyira meleg, hogy bemenjenek úszni, ezért Kim és Alix röpibajnokságot szerveztek a strandon. Szinte mindenki beállt, csak Nathaniël és Max húzták ki magukat. Előbbi rajzolni akarta a tengert, az utóbbi pedig egy fura szerkezettel járta a partot.

- Mit csinál? – hajolt oda Rose Alya-hoz.

- Fémkeresőzik – súgta vissza a lány, majd kiköpte a tüdejét, mert a labda pofán csapta.

- Hé, Al, máskor vigyázz arra a nagy arcodra! – üvöltötte Nino a pálya másik oldaláról.

Ebédszünetben Marinette is csatlakozott hozzájuk, meglepően vidám hangulatban. Kérésre elmondta, hogy igazán kedves emberekkel találkozott eddig, az egyikük még borravalót is adott neki a segítőkészségéért.

- Ezaz kislány, csak pozitívan! – vágta hátba Kim, mire a lány félrenyelte a halat és Alya szünet végéig ütögethette a hátát.

Délután az osztály megcsodálta Max kincseit. A fiú viszonylag nagy halmot alkotott a talált fémekből. Volt köztük egész értékesnek tűnő is; nyakláncok, gyűrűk, fülbevalók (Alix megesküdött, hogy az egyik úgy néz ki, mint egy gyémánt a családja ékszerein), de szép kupac fémszemét is összegyűlt.

- Ezzel rohadt sokat fogsz keresni – próbált fel egy aranynak tűnő karperecet Myléne.

- Jótékony célra fog menni – vigyorgott Max. – De megvárom vele a többieket, kitudja. Marinette eléggé otthon van a divatszakmában, ahogy Adrien is, Chloé pedig az értékes ékszereket ismeri fel... talán tudnak nekem segíteni.

- Chloé és a segítség? Na persze – Alya összefonta a karjait. – Ha rám hallgatsz, meg se mutatod neki, a végén még ellopatja Sabrina-val az összeset.

A kleptomániás Chloé teórián mindenki jót nevetett, és ezzel még elvoltak egy darabig.

Estefelé ütött be a baj. Ivan épp egy orbitális nagyot csapott a röplabdára, ami elrepült valamerre, mikor valaki felkiáltott. Az osztály ösztönösen a labdára nézett, hátha eltalált valakit, de csak a homokban gurult a tenger felé.

- Jaj, ne! – kiáltott fel Rose és szaladni kezdett Max felé. – Max, ugye jól vagy?

A fiú az egyik sziklát akarta megmászni, hogy eljuthasson a strand másik homokos részére, mikor megcsúszott és elesett. A lába furcsa szögben állt, és látszott rajta, hogy nagy fájdalmai vannak.

Mindenki gyorsan körégyűlt, de nem nagyon tudták, mit tegyenek. Nathaniël bújt át a lábak között, és térdelt le a fiú mellé.

- Sz-szerintem be kéne vinnünk a kórházba... - jelentette ki félve Rose. – Egyáltalán, normális, hogy valakinek a lába így álljon...?

- Ezt hívják nyílt törésnek – jelentette ki a vöröske. – És sürgősen szólnunk kell Miss Bustier-nek.

- Majd én! – lengette meg a kezét Kim, és már szaladni is kezdett.

Nathaniël addig szakszerűen elfektette Max-ot, és utasította, hogy ne tegye a lábát a homokba, sőt, lehetőleg ne is mozgassa.

- Honnan tudsz te ennyit ezekről? – kérdezte Alya a fiú füle mellett, mire az megugrott.

- Én a... izé, a... - a vöröske megdörzsölte a tarkóját, és az arca kezdte felvenni a haja színét. – Elsősegély tanfolyamra járok.

- Úúú – Rose ugrálni kezdett. – Akkor hamarosan vezethetsz kocsit? És elviszed majd az osztályt mindenféle osztálykirándulás-unofficialra...? Meg...?

- Utat kérek! – robogott be Miss Bustier a gyerekek körébe, mögötte a fontoskodó Kimmel.

- Mi az az osztálykirándulás-unofficial? – motyogta Juleka az orra alatt.

- Hát igen, tényleg be kell vinni a kórházba – Miss Bustier megsimogatta Max fejét. – Ne aggódj, már hívtam a mentőket, úton vannak.

A következő rész tartalmából: Marinette biccentett. – Rendben, nem gond. - És keres magadnak egy fess fiatalembert! Nehogy te cipelj mindent...! – tette hozzá a mutatóujját felemelve az idős hölgy. - Én elkísérhetem Marinette-t, úgysincs dolgom – ajánlotta fel Adrien. Marinette érezte, ahogy a kürtök megszólalnak a fejében, és a vére tüntetőleg az arcába tódul. Madame Lambotte hiperventillálni kezdett a boldogságtól. - Jaj, milyen csodás, milyen csodás! Hát mégsem halt ki a lovagiasság a férfinemből!