Farkasszemet néztem az előttem álló tömeggel. Szinte biztos voltam, hogy ha most nem leszek ebből a házból kibaszva - Jeffel karöltve - akkor soha. Ahogy a többieket néztem, ők se nagyon tudtak a dolgokhoz hozzászólni. Jobb lenne ha most mennék csomagolni.
Slender felemelte a kezét, és idő kérdése volt, hogy mikor fog megjelenni a csápja. Aztán amikor összecsapta a tenyereit, akkor voltam ott, hogy most vége mindennek. Viszont amikor Slendy lassú ütemben el kezdte ismételgetni a mozdulatot, az ilyedtségem átváltott meglepettségbe.
-Zseniális - bólogatott elismerően, amire egy pillanatra összenéztem Jeffel, viszont ő legalább volt annyira mérges, mint amennyire én meglepett. - ti fogjátok kiképezni a csapatot.
A mit? Minek? Valamiről lemaradtam?
Slender hátrafordult a csapat felé.
-Délután háromkor, mint múltkor, megbeszélés a nappaliban - mondta lelkesen.
Jeffel még mindig úgy álltunk ott, mint két szerencsétlen gimnazista, akit verekedésen fogtak. Csak azok nem lesznek érte megdícsérve. Ilyen, ha creepypasta vagy. Mindent csinálhatsz, csak ne nyírd ki a társad. Persze van pár kivétel.
Slenderman a csápjával megragadta Jeffet, végigcsavarta a derakán, és kihúzta a kezem közül, majd a többiekhez fordult, és elüvöltötte magát.
-MINDENKI A DOLGÁRA! - kellett pár másodperc, mire elkezdtek mozogni. Fél perc múlva már csak ő és Jeff voltak a folyosón. - Akkor mi most elbeszélgetünk - nézett Jeffre, aki a kijelentésre ficánkolni kezdett, de a kése nélkül tehetetlen volt - Toby?!
Mire sikerült kimásznom a szobából már sehol sem volt. Persze értettem a célzást, ami annyi volt, hogy takarodjak le az irodájába. Legalább ezt a hülyét magával vitte... szivességet tett vele.
Lassan lementem a lépcsőn, majd a fordulóban egy gyors kopogást követve benyitottam. Megnéztem a hungarocel-lapokat, az íróasztalt, ahol már mind a ketten ott voltak.
Addig se gondolok rá - bár ez nem tudom honnan jött. Van, hogy random eszembe jut. Elhessegettem a gondolataim, és leültem a Jeff melletti székre, Slendy elé. Mondhatni mérges volt, amit megint a mozdulataiból állapítottam meg. A jó öreg Slender... néha félreismerhetetlen.
-Mondotok valamit? - hátradőltem a székben, és a csuklómra néztem, célozva az időre. Tudtam, hogy a főnök nem fogja díjazni hogy parancsolgatok, legalább is cálozgatok rá, de lenne jobb dolgom is Jeff istápolásán.
-Ami azt illeti, igen - látott neki magabiztosan Slender, és rákönyökölt az íróasztalára - aktákat kell rendezni.
Félig felvontam a szemöldököm, és rákérdeztem volna, hogy akkor ő miért van itt, de akkor folytatta.
-És Jeff fog neked segíteni - jelentette ki, amit mind a ketten egy morgással díjaztunk.
Nem értettem, hogy mibe fog ő nekem segíteni, de aztán ahogy jobban belegondoltam, ez sok mindent megmagyarázna. Aztán ahogy elém tolta a lapokat, amikre mellesleg egyből felkaptam a fejem, sikerült megértenem mindent.
Amikor említettem, hogy van pár kivétel, amit a creepypasták nem csinálhatnak meg, ezt is arra értettem. Jeff most kicsit túllőtt a célon.
~~~
Maskyvel az oldalamon sétáltunk le a nappaliba. Valamennyire sikerült kijózanodnia, amit arra értek, hogy nem akart leesni minden második lépcsőfoknál.
Nem volt nagy nyüzsgés lent. Ez addig szokott így lenni, ameddig Ben le nem hozza a szarjait, és játszik a megbeszélés kezdetéig. Legalább is, múltkor is így volt.
Masky egyből lefoglalta a kanapét, de szemet szúrt a két új heverő, ami a nappaliban volt, ráadásul szétnyitva. Slender milyen előrelátó...
-Még mindig nem mondtál semmit - huppantam le mellé a kanapére, ügyelve arra, hogy egy négyzet-centiméternyi helyet se hagyjak a koboldnak.
Felemelte a mutatóujját, és megkopogatta a fejét.
-Nem értem, mire gondolsz - hadarta el úgy, hogy alig hallottam belőle valamit.
Nem mondom, hogy nem szoktam meg. Ez a lazább időszakokban itt mindennapos, viszont közel sem voltunk olyan laza hónapban. Plusszban Maskyt úgy ismerem, hogy neki mindig a munka a fontosabb, csak utána a saját igényei.
Valami Blackkel lehetett. Igazából nem papolnék a szerelemről, mert... na. Én is voltam szerelmes, csak szarabbul alakult. Igen, azt hiszem ez a legjobb kifejezés rá. Én próbálom elfelejteni, és nekem nem kell hozzá pia. Remélem. Az emberek nagy része szerelmi bánatból iszik, ha mi már valamennyire távol is állunk az emberektől, és nagy részünk titkolja, hogy vannak érzéseik, viszont ki gondolná, hogy mit rejt a zord modorunk? Azt senki sem hinné rólunk hogy... farkasbőrbe bújt bárányok tudunk lenni.
Hagytam a témát, és nem kérdeztem rá a dolgokra. Hamarosan ki fog derülni, hogy itt van. Valószínü, hogy a megbeszélésen is itt lesz. Egyáltalán miért nem mondom el nekik? Lehet, hogy jobban lennék tőle. Eddig kő volt a szívemen, ami most is ott van, csak teljesen mást érzek, ha rá gondolok. Milyen költői, nemde? A "hős" proxy beleszeret egy creepypastába, de mindketten ugyanolyan kegyetlen gyilkosok. Viszont mint mondtam, ez csak a látszat. Masky viselkedése is ezt bizonyítja, de lehet, hogy csak én gondolkodok így erről.
Óra ötvenöt után jött le mindenki, akkor is inkább az utolsó két percben. Megúsztuk Ben hülye játékát, és láthattunk egy új arcot, Jane the Killer személyében, aki Blackkel beszélgetett. A két lány a csapatban... vajon hátman is ugyanilyen jól ellesznek majd?
Egyértelmű, hogyy a fiúk egyből megkörnyékezték, amit valahol meg is tudtam érteni. Nem volt rossz nő. talán jobban is nézett ki, mint Clock. Bár erre nem vennék mérget. Elemezném, de nincs hozzá hangulatom. Majd talán máskor. A jó nőket meg kell nézni...
Megütötte a fülem, ahogy Slender becsapta maga mögött az ajtót. A többiek összehúzták magukat. Hozzá voltam már szokva, de azt hiszem, ezt már említettem. Ilyenkor veszi kezdetét a megbeszélés. És hála istennek, ő nem volt itt.
A felállás a következő volt: Hoodie időközben hozzánk csapódott, szóval mi befoglaltuk a kanapét. A heverők a szoba két sarkába voltak, a jobb oldalin volt Blackk, Jane és L. J., a bal oldalira viszont az összes fiú átcsoportosult, amikor megjelent Slender. Kivéve L. J.-t, természetesen.
Slenderman beállt elénk. Nem állt szándékában leülni, ő az a lény volt, aki gyorsan elhadarta a magáét - ha nem adódtak kivételes esetek.
Amikor kiállt, valahogy mindig elérte, hogy elkussoljunk és figyeljünk rá. Az utóbbiak sosem voltak nálunk nagy szokások, legalább is ebben az egy hónapban csak akkor tudtunk mindenkivel normálisan beszélgetni, ha reggel álmosan jöttek le kávézni.
-Holnap délután jön Zalgoék egyik embere. - kezdett bele
Reagálni se volt időm, mégis a kijelentésre kipattantak a szemeim a helyéről. Hogy van pofája idetolni a képét?
-Valamit mondani akar nekünk. Kint fogunk vele tárgyalni, a ház előtt. Szeretném ha mindenki a közelben lenne, ameddig itt van, és ez parancs! Valószínű hogy nem egyedül jön, és társulnak hozzá démonok, de ameddig titeket nem bántanak, addig ti is hagyjátok békén őket! Zalgo biztosított róla, hogy távozik amint végzett, ha nem - akadt meg egy pillanatra - akkor tudjátok, mi lesz.
A többiek hurrogni kezdtek, viszont az én fantáziámat annál jobban izgatta, hogy mit akarhat.
Az viszont annál is jobban, hogy honnan tud ennyit a dolgokról.
~~~
Rövid rész, ráadásul összecsapott és igénytelen. Nézzétek el😖
Az elmúlt hetem elég hosszú volt, szinte semmit sem írtam, ma, mikor összehoztam volna jött egy másfél óra, amikor nem volt netem, addig meg felesleges volt írni, mert úgysem tudtam volna publikálni.
SPOILER: Hamarosan jön egy akta, amiből meg fogjátok érteni a Jeffes részt.
*epic önpromó*
Negroo
ESTÁS LEYENDO
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Terror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
