Concealed Emotions (Randy ff🐝🌵) BEFEJEZETT

😢19. rész😢

Beültünk egy kajáldába. Egy 4 személyes asztalnál foglaltunk helyet. Leültem ,velem szembe Rye, Mikey pedig mellé. Kihozták az étlapot ,és megrendeltük az ebédnek szánt táplálék adagunkat. Beszélgettünk egy kicsit ,majd megéreztem két kezet a vállamon. Felnéztem majd 2 gyönyörű szép kék szemet láttam meg. Jordi. Várjunk csak! Mit keres itt?
-Szia bébi! Hogy vagy?
-Szia. Mit keresel itt?
-Azt hittem nagyobb örömmel fogadsz majd -vigyorgott rám. Tudja ,hogy utálom ha foggal mosolyog. Egyszerűen még lélegezni is elfelejtek attól a mosolytól.
-Örülök csak furcsálom ,hogy itt vagy Sloughban. Gyere! Ülj le mellém!
Helyet foglalt mellettem.
-Sziasztok. Új munkatárs?-mutatott Mikeyra. Én csak bólogattam -Zach vagyok-rázott kezet a fiúval. Utálom,hogy mindenkinek hazudik. Régen a munkánk miatt kitalált egy nevet magának ,hogy ne ismerjék fel. Azóta minden új embernek Zachként mutatkozik be. Igen. Együtt dolgoztunk ,és együtt is voltunk. Ahogy feloszlott a banda szakítottunk. Ő modell ,én pedig folytatom az énekesi karrierem. Nem lett volna sok időnk egymásra. Azt viszont nem tudom mit érzek iránta. Talán csak testi vonzalmat. Azt azért meg kell hagyni ,hogy nagyon jól néz ki. Kidolgozott teste, kék szeme és szőke haja van. Minden lány megfordulhat utána. Meg is értem. Ahogy ezekre gondoltam a fiúkat figyeltem. Egymással beszélgettek ,néha Jordi is becsatlakozott. Sokat gondolkozhattam ,mert kihozták a rendelésünket. Miközben gondolkoztam Jordi is megrendelte a saját ennivalóját ,így mindannyian egyszerre kaptuk meg. Hozzá is láttunk. Az utolsó falatot kaptam be ,mikor két szempárt éreztem meg magamon. Oldalra fordultam és megbizonyosodtam róla, valóban engem figyelt. Jordi nagyon erősen szugerálta számat. Elkezdett közelebb hajolni ,majd mielőtt a számhoz ért volna ,elhajolt a fülem mellett.
-Maradt itt egy kis darab.
Visszahelyezkedett eredeti helyére, kezét számhoz emelte, letörölte onnan ,majd lenyalta az ujjairól miközben engem nézett. Én csak nagy szemekkel figyeltem ezt. Megint zavarba hozott. Éreztem ,ahogy ég az arcom. Letöröltem egy szalvétával ,majd kisiettem a mosdóba. Belenéztem a tükörbe. Jól éreztem :arcom tiszta piros volt. Megengedtem a vizet, lemostam, lenyugodtam egy kicsit ,és visszamentem az asztalunkhoz.
-Kimegyek egy kicsit levegőzni -így is tettem. A kajálda előtt volt egy pad arra le is ültem. Nem sokat gondolkoztam ,mikor újra két kezet éreztem meg a vállamon ,majd ajkakat a nyakamon. Ahogy elhajolt tőlem ,én fel is álltam ,és mellé mentem ,hogy ne egy paddal kettőnk közt beszélgessünk. Megfogta derekam ,majd magához húzott. Én is átöleltem.
-Nem is tudtam, hogy ilyen könnyen zavarba tudlak hozni.
-Pontosan jól tudod ,és ezt te ki is használod akárhányszor csak tudod.
-Na jó. Talán igazad van. De tudod jól ,hogy szeretlek-mondta picit szomorúbban.
-Nem szerethetsz Jordi. Szakítottunk.
-Nem. Te szakítottál velem. Pontosabban te hoztad fel ,hogy szakítanunk kéne ,mert nem működne kettőnk között. Én meg mivel szeretlek ,csak a legjobbat akartam neked.
-Mert nem is működne.
-Dehogynem. Én szeretlek ,és te is szeretsz engem. Miért ne működne?
-Honnan veszed ezt?
Engedett öleléséből ,hogy szemembe tudjon nézni. Közelebb hajolt ,és megcsókolt. El akartam lökni. Tudtam ,hogy nem helyes amit csinálunk,de elöntöttek az érzelmek ,és visszacsókoltam. Eszembe jutott ,hogy hány ilyen csókba volt részem ,és mindet imádtam. Rettentően szerettem...szerettem. Pontosan. Régen nagyon szerettem. Most is de most már nem érzek iránta vonzódást. A múltban szerettem őt ,de a közös múltunkat már lezártam ,így az érzelmeket is iránta. Erőt vettem magamon ,és ellöktem magamtól.
-Jordi. Figyelj! Szeretlek. Tényleg...de nem úgy ahogy te engem. Szeretném ha jóba lennénk ,de csak mint barátok. Nem akarlak elveszíteni ,mert fontos vagy számomra ,de nem tudnánk egymásra időt szakítani. Két külön helyen dolgozunk , és a karrierünk miatt alig tudnánk találkozni.
-Én tudnék rád időt szakítani bébi. Akármikor.
-Nem tudsz. Hidd el! Nagyon becsülöm benned ,hogy ilyen elszánt vagy ,de nem működne.
-Szeretlek szívem. Mindig is te leszel a legfontosabb számomra ,ezt ne feledd!
-Én is szeretlek. Nem fogom.
-Búcsúcsók?
-Gyere!
Megfogta a derekamat,magához húzott ,és egy érzelmes búcsúcsókba forrtunk össze. Minden benne volt. A sok közös boldog percünk, és a vége. Mert ennek a kapcsolatnak nem lehet jövője. Elengedett épp annyira ,hogy át tudjon ölelni.
-Indulnunk kéne -szakítottam meg ezt az érzelmes búcsúzkodást.
-Rendben. Hazavigyelek?
-Szólok a fiúknak ha nem gond.
-Persze. Nyugodtan -mosolygott rám.
Bementem a kajáldába ,ám a fiúkat sehol nem találtam. Elmentem a mosdóba,senki. Kirohantam Jordihoz.
-Nem találom őket sehol. Hova mehettek?
-Próbáltad már hívni őket?
-Nem. Mindjárt megcsörgetem őket. Kicseng...kinyomta. Hogy fogom megtalálni őket?
-Megpróbáljuk nálatok megkeresni. Ha ott sincs elmegyünk Blairhez. Neki fel kell vegye.
-Rendben. Köszönöm ,hogy itt vagy. -öleltem meg. 
-Ez csak természetes. Na induljunk.
Beszálltunk a kocsiba ,és egyenesen hazaindultunk. Kettesével szeltem a lépcsőfokokat. Kinyitottam az ajtónkat ,majd keresni kezdtem. Minden helyiségbe benéztem. Sehol nem találtam. Visszazártam a bejárati ajtót ,és lerohantam az udvarra ,ahol Jordi kitartóan várt engem.
-Sehol nem találom. Miért nem veszi fel a telefont? -odarohantam hozzá és szorosan átöleltem. Egy pár könnycsepp utat tört magának. Jordi eltolt magától mire ,én kérdőn ránéztem. Fejével oldalra bólintott. Rye jött az úton. Komótosan ballagot a cipője orrát figyelve. Odafutottam hozzá majd átöltem ,de nem ölelt vissza. Elengedtem.
-Rye! Hol voltál? Mindenhol kerestelek.
-Nem mindegy az neked? Zach karjaiban kerestél?
-Nem csak...-befejezni viszont nem tudtam mert félbeszakított.
-Csak hagyj békén!
-De Rye!
-Hagyj!
Majd elindult a házba. Figyeltem távolodó alakját mindaddig ,amíg el nem tűnt a szemem elől. Lehajtottam a fejemet ,és mégtöbb könnycsepp tört utat magának. Egy kezet láttam meg közeledni az enyém fele a könnyektől homályosan. Megfogta azt,én felnéztem rá ,majd magamhoz öleltem. Simogatni kezdte a hátam ezzel elérve,hogy kicsit lenyugodjak. Jól esett az ölelése. Egy biztos helyet nyújtott nekem. Szeretem őt ,és mindig is szeretni fogom.
-Itt hagyhatlak magadra vagy elmenjünk valahova ketten?
-Nem tudom. Talán beszélnem kellene vele...de láttad ,hogy szóba se akar velem állni. Mit csináljak?
-Ebben nem tudok helyetted dönteni. Hogy érzed?
-Vele szeretnék lenni ,de szükségem van rád.
-Menj fel, beszélj vele! Ha nagyon nem működne a dolog ,gyere le ,és hívj fel! Én mindig itt vagyok neked.
-Köszönöm. Akkor megyek.
-Rendben. Szia
Elengedtem ,letöröltem könnyeimet ,és elindultam a házba. Lassan lépkedtem. Hogy miért? Féltem. Féltem ,hogy mi lesz velünk ezután. Végleg elveszítem ,vagy meg tudjuk beszélni ,mi bántja. Mikor felértem ,erőt vettem magamon,lenyomtam a kilincset ,és bementem. Visszacsuktam ,majd elindultam a szobába. Rye az ágyon feküdt ,és a telefonját nyomkodta. Lehuppantam az ágyamra ,és figyeltem őt.
-Mi a baj?
-Semmi
-Kérlek mond el!
-Tényleg nincs semmi ,csak az egyik pincér felidegesített ,és inkább hazajöttünk.
Közelebb mentem hozzá ,majd az arcát kezdtem el fürkészni.
-Ezért sírtál...?
-Nem sírtam. Honnan veszed?
-Rye. Piros a szemed.
-És ha nem amiatt van?
-Nem úgy ismerlek ,mint aki olyan dolgokat csinál.
-Lehet rosszul ismersz.
-Nem. Tudom hogy nem vagy olyan.
-Talán... Lehet egy picit igazad volt az előbb.
-De miért?
-Maradjon meg ez az én titkomnak.
-Kérlek. Csak segíteni szeretnék.
-Nem tudsz. Hanyagoljuk ezt a témát. Ezzel segítesz a legtöbbet.
-De...
-Andy. Kérlek!
-Rendben. -sóhajtottam egy nagyot. Visszamentem az ágyamhoz ,és elhelyezkedtem rajta. Telefonomat elővettem a zsebemből és írtam Jordinak
Me: Szia. Beszéltem vele. Sok mindenre nem jutottam ,de úgy néz ki már nem haragszik. Nem akart róla beszélni ,és sírt is. Nem tudom ,mit tegyek.
Jordi: Szia babe❤ Ha nem akarja elmondani ,ne eröltesd. Ha úgy érzi el akarja úgyis elfogja.
Me: Rendben. Köszönöm szépen. Szia :)
Jordi: Szia❤
Még egy kicsit nézegettem a közösségi oldalakat. Holnap este kijön a(z) 1D új száma ,szóval készülödhetünk majd rá. Úgy gondoltam elmegyek a stúdióba. Imádtam ott lenni amikor...őszintén? Mindig. Ha szomorú voltam,ha boldog ,ha csalódott. A zene egy támaszt nyújtott nekem. Bementem,kezembe vettem egy gitárt, leültem egy székre ,és elkezdtem rajta játszani. Egy idő után énekelni is kezdtem hozzá. Mindent el tudtam felejteni ,ami éppen akkor velem volt. Ilyenkor mindig csak a zene létezett számomra. A szám végéhez értem. Mikor befejeztem egy rekedt hang szólalt meg az ajtóból.
-Elképesztő hangod van.
-Köszönöm...az egészet végighallgattad?
-Mondhatni...elmentem vacsit készíteni. Majd hívlak ha kész.
-Rendben. Köszönöm -mosolyogtam rá.
Kiment a szobából,magamra hagyva engem. Eljátszottam még egy pár számot ,mikor Rye bejött szólni. Elmentünk vacsorázni,fürdeni majd lefeküdtünk aludni.

Sziasztok☺ itt a 19. rész. El sem hiszem. Soha nem volt türelmem semmihez az életben. Írtam egy könyvet instán de a 6. rész után meguntam. Szóval ennek most nagyon örülök. 😀 Remélem nem kavarodtatok bele ,és még értitek mit akarok írni. Ha valami kérdésetek van nyugodtan tegyétek fel nekem kommentbe vagy privátban. Szívesen válaszolok rá. Persze ha nem tűnik csak úgy el😕 Nemrégen írtak nekem kommentben. Az értesítést megkaptam ,viszont mikor menyitottam semmit nem adott ki. Ha itt nem válaszolnék esetleg emiatt ,privátban tudtok nekem írni.
Aztán remélem élveztétek😅 mivel a rész elejére nem írtam ki kinek a szemszögéből van ,de az előző részben Andynél fejeztem be így gondoltam értelmetlen lenne kiírni. És Zachről ne feledkezzünk meg...azaz Jordiról.

A következő résznél találkozunk. Ja és még így utolsó előtti "mondatnak" : 1300 szó😁😁Sziasztok☺❤