Több mint barátság /NamJoon ff./

Majdnem...

-Mi a baj? Zavarba jöttél? -próbálta elvenni kezeimet arcom elől, de nem engedtem, hiába próbálta erősebben. -Naa, Haeraaaaa -húzta el a nevemet.

-Ma be kell mennünk a kórházba. Mind a ketten beszélünk vele. -álltam fel öléből.

-És mi lesz a kajával? -kérdezte Nam kétségbeesve.

-Majd bemegyünk valahova! Szedd a lábad, mert hamarosan vége a látogatási időnek! -húztam magam után Namjoon-t, majd magunk mögött becsaptam az ajtót.

Beültünk a kocsiba, majd feszengve ültem az odaúton. Mikor megéreztem az a tipikus kórházi szagot, rögtön elkapott a rosszullét. Utálom ezt a a szagot. Egy nővértől aki a pultban tevékenykedett megkérdeztük, hogy hol van Hanui szobája. Morcosan elmondta, majd nagy nehezen odavezetett minket, majd megköszönve a kedvességét -ha lehet ezt annak nevezni- nagyban eltűnt a kihalt folyosón. Bementünk a szobába, ami ahhoz képest, hogy egy kórházi szoba volt, eléggé jól nézett ki.

-Namjoon, Haera -köszöntött minket fáradtan barátnőm, mire odarohanva leültem mellé, és kezét az enyémbe véve faggatni kezdtem hogyléte felől.

-Nyugi Haera, jól vagyok, csak nem aludtam jól az éjszaka -mosolygott fáradtan a lány, majd hátradőlve tovább beszélni kezdett -És? Mizu? Milyen volt az esküvő? -nézett Nam-ra, aki elfordítva fejét állt az ágytól messze.

-Mi a baj? -kérdeztem úgy, mint aki nem tudja elég jól, hogy mi is lehet a baja. Felálltam, majd gyorsan átszelve a köztünk lévő távolságot megfogtam a karját, és arrébb húztam. -Mondjam el neki én? -kérdeztem már szinte nevetve. Ő akar az igazi fiúm lenni, de nem mer még a szemébe se nézni annak a lánynak, aki jelenleg még a barátnője.

-Hanui -ment a lány ágyához Nam, mire meghúzódva a sarokban néztem a történéseket. -Szakítok veled.

-Ácsi ácsi! Nem te szakítasz velem, hanem én veled! -tette maga elé kezeit barátnőm, mire szemeim kikerekedve nézték tovább a dolgokat.

-Én mondtam hamarabb. És amúgy is, én már régebben eldöntöttem! -lépett kicsit közelebb az ágyhoz. Itt lassan kitörik a 3. világháború, ha nem állítom meg őket.

-Hé, nem elég, ha simán egyszerre kimondjátok, hogy vége? -mentem kicsit közelebb az ágyhoz.

-NEM! -üvöltötték egyszerre rám, mire én újra visszalépdeltem a falhoz. Milyen makacsok.

-Haera, mond meg Namjoon-ak, hogy én már régebb óta szakítani akartam vele! -fordult idegesen felém barátnőm, mire én összerezzentem a hirtelen ért felszólítástól.

-Őőő, én nem tudom... -húztam el a számat, miközben jobbra néztem.

-Emlékszel! Mikor bekerültem a kórházba! Már akkor végezni akartam, csak annyira jó volt valakire támaszkodni.

-És visszatért a régi Hanui. Jee -lépett mellém Nam. -Csak, hogy tudd, két napja együtt vagyunk Haera-val! -húzott magához, amit nem igazán díjaztam.

-Oh, én már vagy egy hónapja JonGun-nal vagyok együtt, szóóóóval -nevetett fel, mire Nam kiviharzott a kórteremből, engem otthagyva.

-Tényleg együtt vagy azzal a fiúval? -fordultam felé meglepetten.

-Igen. -fújta ki a levegőt -De nem hittem volna, hogy végre összejöttök -mosolygott kedvesen, mire az én számra is egy enyhe mosoly görbült.

-MI AZ, HOGY VÉGRE????? -kiáltottam fel. Mindenki azt akarja, hogy összejöjjek már vele, vagy mi?

-Már rossz volt nézni, ahogy szerencsétlenkedtek -nevetett, majd elővette a telefonját a kis fiókból, ami az ágy mellet foglalt helyet.

-Akkor én megyek is -léptem az ajtóhoz -Szia.