Amnesia (N.H.)

12.~ Hazaérkezés

Íme a következő rész, ami remélem tetszeni fog! ;) Jó olvasást! <3

- Racheeel! – szalad le a lépcsőn Doris és Ernest

Majd őket követi Lottie és Fizzy, és a sort az ikrek zárják, Phoebe és Daisy.

- Végre jobban vagy – ér oda hozzám Lottie és Fizzy

Közben a két kicsi már a nyakamban lógott.

- Ugye megismersz minket? – kérdezi megijedve Fizzy

- Persze – mondom, és megölelem, miután leteszem a kicsiket

- Már megijedtem – mondja mosolyogva

- Azt láttam – nevettem fel

- Amúgy a bátyátok is hazaért – mondja megsértődve Louis

- Louiiiis! – futnak oda egyből a picik

- Na ezt már szeretem – mondja Louis mosolyogva

- Bemutatsz a szexi fiúkáknak? – kérdezi Fizzy pont akkor amikor senki sem beszélt, így mindenki tisztán hallotta

Harry rögtön hozta a formáját és rákacsintott a nővéremre, de Fizzy csak unottan nézett rá és inkább óvatosan Zayn felé bökött.

- Nem vagytok ti rokonok véletlenül? – kérdezi Louis és Zayn egyszerre

- Miért? – kérdezzük mi is egyszerre

- Mert ugyanúgy nem lehet érteni amit beszéltek – mondja Zayn

- És ugyanabba az emberbe első látásra beleszeretettek - teszi hozzá Louis

- Nekem is ő tetszett meg először - súgom a fülébe

- Csak aztán megjelentem én és elszerettem tőle Rachelt - bújik be közénk Niall

- Mi? - mondja Fizzy Lottieval együtt

- Igen lányok, - mondja Louis miközben Daisyékkel játszik - Niall már foglalt

- Ahogy én is - szólal meg Liam

- Én szabad vagyok - húzza ki magát Harry, de egyik lány sem reagál csak Phoebe süti le a szemét amit szerencséjére csak én vettem észre

Odamentem hozzá és megöleltem, közben pedig a fülébe súgtam.

- Nem ajánlom - mondom nagyon halkan - és nem normális - mondom ölelés közben

- Hülyébb mint te - mondom már hangosan és ránézek az említettre

- Most lehülyéztél? - kérdezi tettetett felháborodással

- Igen - nyújtom rá a nyelvem

- Niall büntesd meg! - mondja nevetve mire a barátom a derekamnál fogva magához ránt és ajkaimra tapad

- Hééé! Nem találkozunk 4 napig és máris bepasizol? - hallok meg egy ismerős hangot, mire elválok Nialltól és a barátnőm karjába ugrok

- Dominikaaa! - ölelem meg a barna, enyhén vöröses hajú lányt

Igen, a legjobb barátnőmet utoljára pénteken láttam, amikor suliban voltam, csak jött a baleset, a kórház és már hétfő van.

- Miért nem voltál suliban? Ugye holnap már jössz? - kérdez egyfolytában, be nem áll a szája

- Rachelnek milyen szexi osztálytársa van - hallom meg Harry hangját, amit Louisnak súg

Szerencséjére Dominika nem hallotta. Szúrós szemmel nézek a két srácra majd mosolyogva a barna hajú barátnőm felé nézek, aki éppen anyut hallgatja a történésekről.

- Úgyhogy szegénykém amnéziás lett - fejezi be anyu a mondandóját és csönd telepszik a szobára, megint...

- De... - szólal meg Dominika - mikor jön suliba? - kérdezi, én meg anyura nézek aki megrázza a fejét

- Kivettük Rachelt a suliból - mondja szomorúan

- MIII? - kérdezem egy kicsit hangosabban a kelleténél

- Én szóltam hogy nem lesz jó ötlet - mondja Louis, Niall meg hátulról átölel és próbál nyugtatni

- De... miért ne mehetnék? Ez ugyanaz mint Niallal való kapcsolatom, sőt! Az osztályomat ismertem a baleset előtt tehát el se felejtem.

- De a tananyagot igen - mondja Dan, én meg elszomorodom - mi sem döntöttünk volna így ha csak annyi lett volna amit mondasz de sajnos azt a tananyagot amit megtanulnál este, reggelre elfelejtenéd - mondja szomorúan

- De javulóban vagyok - győzködőm őket

- Az nem azt jelenti hogy egyből folytathatod a dolgaidat ott ahol abbahagytad - mondja Louis

- Ezért lesz magántanárod - mondja anyu a kegyetlen igazságot

- Tudom ajánlani Mr. Paynet - mondja Niall, mire az említett lehajtja a fejét

- Te magántanár vagy? - kérdezem döbbenten

- Olyasmi - mondja Liam a földet nézve

- Na! Ne szerénykedj! - mondja Zayn mosolyogva

---

- Akkor nem kell magántanárt keresni - csapja össze anyu a kezét boldogan - persze csak ha elvállalod ennek a rendetlen gyereknek a tanítását - teszi hozzá

Már a nappaliban ültünk, nem az előszobában beszélgettünk állva. Mindenki kényelmesen leült oda ahova tudott. A két kicsi meg az ikrekkel a földön játszott.

- Én rendetlen? - kérdezem felháborodva - akkor Louis milyen? - kérdezek vissza

- Jó kisfiú - húzza ki magát az említett

- Na persze - mondom anyuval egyszerre

- Szerintem Louis jó gyerek - mondja Doris, mire Louis odamegy hozzá, fölkapja és megpörgeti a levegőben amit Doris hangos nevetéssel díjaz

- Szóval, elvállalod? - kérdezi anyu Liamtól

- Igen - mondja némi habozás után

- Köszii - ugrok a nyakába

- Nincs mit. De ugye nem olyan rendetlen vagy mint a bátyád? - kérdezi riadtan

- Ő hármas tanuló volt én meg négyes ötös vagyok - húzom ki magam büszkén

- Akkor jó - mondja mosolyogva

- De ugye ma még nem tanulunk? - kérdezem félve

- Nem. Ma csak a füzeteidet kérném el hogy megnézzem miből hogy állsz

- Oké - mondom és fölmegyek a füzeteketért

Összeszedtem egy táskába őket, majd levittem neki.

- Köszi - veszi át tőlem - és még annyi, hogy mivel elfelejtenéd másnapra ezért még többet fogunk jegyzetelni és ha jól haladunk akkor még a nap végén lefelelhetsz

- És mivel javulóban vagyok lehet hogy egy idő után megmarad? - nézek Louisra

- Lehet - mondja mosolyogva

- Jujj de jó - mondom vigyorogva és Niall nyakába ugrok

- De jó kedve van valakinek - búgja a fülembe - mi lenne ha kamatoztatnánk? -kérdezi perverzen

- Semmi - mondom jó kedvemben ő meg lebigyeszti a száját aminek a sarkába adok egy puszit

Remélem tetszett! ;) Ha igen, írjátok le kommentbe! ;) Ha nem akkor is! :))