Can't Deny

Chapter One ~ Meet My Best Friend

****

Harry szemszöge

„That's What Makes You Beautiful" énekeltem, a dal, ahogy a koncert is a szólómmal véget ért. És most következett az est legjobb része: a taps. A közönség ujjongott és a mosolyt nem lehetett volna levakarni a képemről. Megállás nélkül ment minden; a sikításokat sikítások, a tapsokat tapsok követték.

Körülnéztem a fiúkon, és egymásra villantottuk ragyogó mosolyunkat. Louis mögém sétált és megveregette a hátam. A legjobb barátommal egymásra vigyorogtunk, ezzel utalva a kitörő tapsviharra és a visítozásokkal megtelt stadiumra. Bólintással jelezte ámulatát. A sikítások, a rajongók... Soha nem nyugszanak.

A színpad széléhez közelebb mentünk, majd kórusban megszólalunk, „Remek közönség voltatok! Köszönjük és További Kellemes Estét!" A sikolyok miután halkultak a színpadot elhagytuk és utunk a backstage-hez vezetett.

Mindannyian örömmel gratuláltunk a másiknak. Ez egy nagyon jó show volt. Az atmoszféra barátságos és szociális volt, amit az emberek imádtak! A szokásosnál egy picivel jobban énekeltünk, de gondolom ezzel minden fellépés után így vagyunk.

„Teljes szívemből imádtam ezt a show-t. De egyben fárasztó is volt. Úgy értem, elég izzadt vagyok. Mintha csak a konditeremből jöttem volna ki!", panaszkodik Louis. Rám néz, mikor azt mondja 'izzadt' és rám kacsint. Szerintem csak játékos kedvében van, de csábítóan rám néz, mire felemelem szemöldököm és megharapom ajkam utána pedig folytatjuk az utat az öltöző felé. Louis és én egyfolytában viccelődünk egymással – ez a kapcsolatunk alapja.

Elértük az öltözőt és mindenki a fülke hatalmas függönye mögé vonult. Megálltunk egy sorban, Louis egyik oldalamon, míg Niall másik oldalamon foglalta el helyét. Egy kissé nyugtalanít, hogy én vagyok az egyetlen, akit zavar, hogy csupán egy függöny választ el minket attól, hogy meztelenül lássuk a másikat, de úgy vagyok vele, hogy ilyen az élet.

Az óvatosságom a meztelenkedéstől Niall szavainak ad hangot, „Ha bárki bemer jönni, míg öltözök, akkor Liam-mel elveretlek titeket!" Mindenki kuncogott, Liam pedig visszakiabált, „De Ni, mi van, ha én vagyok az egyetlen, aki besettenkedik?"

Niall elgondolkodott egy pillanatra, majd azt mondta „ Akkor Paul-lal veretlek meg!" Zayn felfigyelt egy tévedésre és visszaszólt „Nem gondolom, hogy a testőrök belemennének a verekedésbe, ha a dolguk a védelem." Erre mindenki nevetésben tör ki.

Niall elhallgatott, és mindannyian vihogtunk az ő hallgatásán. Feltételeztem, senki sem próbál meg meglesni, míg én épp meztelen vagyok. A többiek beszélgetnek ezért szépen lehúzom a boxeralsómat. Szó szerint le kell meg kell változnod a koncert után. A boxerem már félúton jár a föld felé, amikor egy alak robban be az öltözőbe. Megpördültem, a hátammal megtámaszkodtam a függönynél és próbáltam felráncigálni a boxert, de túl gyorsan próbáltam és nem jött össze, mert a hátsó fertályamba beleakadt. Lényegében elgondolkoztam, hogy ki lehet az, aki ilyen elszántséggal robban be a fülkémbe. Remek...

„Ki a franc az?" rikácsoltam. A haragom csillapult, amint meghallottam egy magas, angyali nevetést Lou haveromtól. Klasszikus. Miért nem realizáltam, hogy ő az egyetlen, aki berobban, amíg minden... annak ellenére, hogy zárva van egy függöny biztosítja a ki-be járkálást.

Felhúztam a boxerem immár lassabban és remélem nem leszek elbizakodott. Megfordulok, hogy lássam őt, amint egy helyre néz, ami természetesen nem az arcom. És ő csak kuncog. Hirtelen öntudatra ébredtem, és a kezemet oda tettem. A pillantása lassan végig siklik testemen, a hasizmaimtól a mellkasomig, végigvizslatva engem, mielőtt végre a szemembe néz. Rám bazsalyog, „Szép fenék, haver. Csak azt kívánom, bár többet láthatnék belőle." Kacarászásokat hallottam a többi fülkéből. Louis arcán gonosz önelégült mosoly ül, és én csak nevetgélek (ez félig kínos, félig egy vicc amivel privátzónámat sérti). „Úgy nézel ki, mint aki nagyon élvezi önmagát", turbékoltam kacéran és felé indultam. Amikor elértem őt egy szál boxerben a kezem csupasz mellkasára tettem. A nyakamon megéreztem meleg leheletét, amivel egy bizsergető érzést váltott ki belőlem. A szívem egyre hangosabban dobbant a mellkasomban. Nagyon közel voltunk. Megborzongtam, mire Louis elkezdett kuncogni és kérdőn felhúzta szemöldökét.

Ki kell kerülnöm ebből a szituból. „Figyelj, tudom, hogy azt akarod, Louis, de én nem az a srác vagyok. Önelégülten elmosolyogtam, mivel sikerült olyan mondatot összehoznom, amivel lehet kiborítom, de nem bántom meg az érzéseit. Ezután pedig a mellkasán lévő kezemmel teljes erőből hátratoltam. Kidőlt az öltözőből, átesett a függönyön, hirtelen megbotlott, de szerencséjére nem esett hanyatt. Visszasétál a saját fülkéjébe, mire a többiek jót nevetnek, és alig akarják abbahagyni. „Szép volt, Harry!" csacsogta Niall. Hamarosan hallom Louis édes nevetését, amint csatlakozik. Elmosolyodok a hangját hallva és folytatom az öltözködést.

Nagyot sóhajtottam magamban. Szeretem Louis-t.

Várjunk, de nem úgy.

***

Kikeveredtünk a stadiumból, egyenesen a taxiba. Azért használunk taxit limo helyett, mert a rajongók elárasztották az utakat, de taxival feltűnésmentesen tudunk távozni. Még mindig előfordul, hogy egy-két túl lelkes rajongó követ minket. Ez az erő ott lakozik a Directioner-ekben.

Ablak mellett ülök, Louis mellettem, mint mindig. A karját áthajlította a vállamon. Majdnem felnyögtem az érintésétől, de meleget biztosított számomra. Ez az egész kicsit furcsa volt. Nem olyan, hogy vonzódom hozzá, sokkal inkább jó érzéssel töltött el, hogy mellettem van. Louis nekem lényegében olyan, mint egy radiátor.

Mindannyian maradtunk a koncert után, de az adrenalin nyoma még ott volt. Niall pattogott és a 'Does He Know?' dallamát fütyülte. Tíz perc múlva kezdett idegesítővé válni. Nem csak nekem, mindenkinek. Lou egy színpadias fájdalmas kifejezéssel lepett meg, Niall 'rendkívüli képességeire' hivatkozva. „Nialler, szeretlek, de tényleg, te vagy a fény az életemben, de kérlek tégy egy szívességet és fogd be!", szidja Liam. Ez egy szép beszéd volt Daddy Direction-tól, ami mindenkit nevetésre késztetett. Kivéve Niall-t. Ő csak duzzogott, mint a gyerek, aki millió darabra törte kedvenc játékát.

Liam felborzolta Niall haját, mire Ni egy gyilkos pillantást lövell felé. Ezt öt perc csend követte, mikor valaki végre megszólalt. Lou volt az, „Szóval hova is megyünk pontosan?"A taxisofőr hezitált, majd ezt mondta; „Megjöttünk." A kocsi megállt és mindannyian kinéztünk az ablakon, ahol megpillantottuk a The Savoy Hotelt. Zayn elámulva szólal meg, „Wow, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok ide!". Természetesen mindannyian hallottak erről a helyről. Ez mind közül a leghíresebb. Az északi parton fekszik a Temze mellett, viszonylag közel a London Eye-hoz. Nagyon előkelő. Nagyon drága.

Jézus, mi tele vagyunk pénzzel?!

Ezt véletlenül hangosan kimondtam, de mindenki nevetett, még a taxisofőr is. „Igen, igazad van!". Kiléptünk a járműből, Lou megköszönte a fuvart, majd adott borravalót a sofőrnek és elindultunk a bejárat felé.

Az előcsarnokba lépve megcsodáltuk az épület szépségét. A padló,mint a sakktábla kockás volt, és márványoszlopokat emeltek mindenhova. Minden ragyogott. A csillár dicsőségesen lógott a plafonról és a bútorzatok a Downton Abbey hangulatát sugározták. Régi, mégis elbűvölő és elegáns. Minden kifogásolatlan. A székek úgy néztek ki, mintha ember nem ült volna még rajta, annyira tiszták. Többet mutatnak, mint amik valójában. Inkább divatosak, mint használatra alkalmasak.

Liam fütyült, Niall izgalmában fel-le ugrált. Louisra néztem hatalmas vigyorral az arcomon. Visszamosolygott rám, felém sétált és derekamat körülölelte karjaival, közben a halványlila csokrot bámulta a központban. A karomat a vállára tettem, mire összepréselt engem.

Minden tökéletes volt. A The Savoy remek. A barátaim nagyszerűek. Az este pompás.

Louis tökéletes.

Várjunk, mi?

Biztos csak a fáradtság teszi.

Ha tetszett, várom a komikat és a vote-okat! :)