A titkos románc °Hyungwon f.f.°

Prológus

2018. 07. 31. Kedd

Éppen sétálok a főnökhöz, mert egy újabb feladatot fog rám bízni. A liftben egy nagyon magas Ázsiából származó (legalábbis Én úgy látom) vöröses barna hajú férfi a társaságom és egészen a 40. emeletig jön ahol mindketten kiszállunk, előre enged, és elhagyom a liftet. Még mindig jön utánnam a férfi, a Főnök irodájának az ajtaja teljesen nyitva volt, bekopogtam és a férfivel megálltunk a küszöbnél, ugyanis idáig követett. A főnök megfordulva a forgósszékén üdvözölt.

- Oh, hát itt vannak! Köszönöm, hogy bejöttek. - mosolygott kedvesen. Áhh, szóval nem követett, csak egy helyre jöttünk.

- Mi lenne a feladatunk Főnök? - kérdezem.

- Jó, hogy kérdezi Mrs. Prett. Egy körözött sokszoros bankrablót kell előkeríteniük, aki több gyilkosságot is végrehajtott csapatával. Összesen 4 ember van, ők mind testvérek. Jim, Arthur, Olivia és Will Prescott az embereink. - mondta a Főnök.

- De hisz van közöttük egy nő is. - ráncolta össze szemöldökét a férfi.

- Ő a legveszélyesebb mind közül. Legutóbb Paris belvárosában látták őket. Részletesebb információval nem szolgálhatok egyenlőre, de értesítük Önöket mihamarabb. Vigyázzanak! Mindketten kapnak elegendő pénzt és egy terepjárót. Köszönöm, hogy bejöttek, mehetnek is ha nincs kérdésük. - folytatta a Főnökünk.

- Nincs. Viszlát! - mondtuk egyszerre a férfivel, majd' összenéztünk kuncogva, de észbekaptam és összeráncoltam a szemöldököm.

Kiléptem az ajtón felemelt fejjel és visszamentem a lifthez, majd' megnyomtam a földszintre vezető gombot. A férfi ugyanúgy jött velem. Kinyitódott az ajtó és megint előre engedett, rápillantottam, de el is kaptam tekintetemet Róla, mert Ő is vizslatott.

- Stephany Prett. - mondom a nevemet bemutatkozásként.

- Chae Hyung Won. - mondta az Ő nevét.

Bólintottam, majd' ahogy kinyitódott a lift ajtó Én kimentem és a felüljáróba mentem a kocsimhoz. Egy Audi A5-öm van, szeretem, mert könnyű kezelni és kényelmes. Elővettem a slusz-kulcsomat a bal nadrágzsebemből és felnyitottam a zárat, de a hátam mögül meghallottam valakinek a lépteit. A pisztolyomhoz nyultam, kioldottam a biztonsági zárat és megfordultam a pisztolyomat magam előtt tartva.

- Hé-hé-hé, nem támadni akartam csak elhagytad a tárcád és vissza szerettem volna adni. - amint megláttam, hogy csak Jooheon az rögtön elraktam a fegyvert.

- Ne csinálj mégegyszer ilyet - csaptam a mellkasára - a szívbajt hozod rám!

- Feszültnek tünsz, gond van? - tanakodott Jooheon.

- Nincs, csak mennem kéne Rex-hez (a németjuhász kutyámhoz), mert már biztosan szomjas. - mondtam siettetve.

- Ha van kedved, majd' valamikor megihatnánk egy kávét. - kacsintott.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Bocs, most tényleg sietnem kell, szóval szia! - indítottam be a motort.

- Jól van. Szia! - mosolygott rám.

Kihajtottam a felüljáróról (a 2. emeleten volt a parkolóhelyem) és elindultam hazafelé. Jooheon-ra visszatérve. Gyerekkori jó barát, de sosem volt több köztünk, mint barátság és nem is akarok mást Tőle, de hát Ő igen. Próbálok finoman jeleket adni, hogy nem az esetem, de csak bepróbálkozik. Hazaérve hátramentem Rex-hez, adtam neki enni és inni is utánna a bejárati ajtóhoz mentem, kinyitottam és a postaládából a leveleket, szórólapokat és újságokat kikapkodtam, majd' ezeket átnézve a konyhába mentem ahol a táskámat a bárszékre raktam. Az egyik szórólapon rajta volt négy ember, a név alapján felismertem Őket. A bűnözők voltak azok, a lapot beleraktam a táskámba és belenéztem a hűtőbe, vacsora alapanyagért kutatva. Úgy döntöttem, hogy sültkrumplit csinálok rántott hússal meg uborka salátával.