Mélység |Todoroki × Oc - Befejezett|

4. Fejezet: Hazudj, ha tudsz

Egyszerűen képtelen voltam felfogni a helyzetet. Ám, amikor sikerült a sokk alól kiszabadulnom, térdeimet felhúztam, majd hasbarúgtam őt.

  - Mi az istent művelsz, idióta? - szegeztem rá tekintetemet.

Katsuki nem szólt semmit, csak bámult maga elé. Közben leesett az ágyról, a hirtelen jött rúgásomtól.

  - Válaszolj már! - emeltem meg rá a hangomat, mire ő csak mosolyt húzott a szájára.

  - Mondtam, hogy fogd be - azzal felállt, majd telefonját felkapta az asztalról, s lesietett.

A következő percekben egy nagy ajtócsapódást hallottam, amiből hamar rájöttem, hogy a fiú távozott a házból.
  De nekem jelenleg felkell fogni a helyzetet. Katsuki...megcsókolt. Bakugo Katsuki megcsókolt engem. Engem. Akinek Todoroki Shouto a barátja. Jó ég..nem akarom elhinni.
  Amint felfogtam teljes egészében, hogy mi is történt, felhívtam Urarakat. Szerencsére felvette, s szinte szóhoz se hagytam jutni, csak vágtam hozzá a szavakat, így elmesélve az egész történetet Katsukival.

  - Tessék?! - akadt ki barátnőm is.

  - Nem csak te mondod ezt. Annyira nem értem, hogy hogy történhetett ez..
 
  - Figyelj, holnap beszélünk, nekem mennem kell segíteni apáéknak. Kitartás, oké?

  - Jó és köszönöm.

  - Neked bármit - szólt, majd letette a telefont.

Megkell nyugodnom. De mégis hogyan, ha Katsuki megcsókolt?! Egyáltalán minek?!
  Percekig a sokk hatása alatt voltam, ismét, és ezt az állapotot egy kopogás zavarta meg, mely a szobaajtómtól jött.

  - Igen? - adtam meg a hangot, hogy az illető bejöjjön.

  - Bakugonak meg mi a franc baja van? Összefutottam vele a sarkon, és mikor elment mellettem, majdnem fellökött - szólt barátom köszönés helyett.

  - Tudod jól, hogy mekkora egy hülye - suttogtam magam elé, majd eléléptem, és szorosan megöleltem őt - Hogy-hogy most jöttél?

  - Mert hiányzott a barátnőm - szólt kedvesen, majd adott egy puszit a fejemre.

  - Nekem is hiányoztál.. - suttogtam a pólójába.

A fiú ekkor eltávolodott, majd kezeit derekamra vezette, majd ajkainkat összetapasztotta. Annyira jó érzés volt, hogy itt van mellettem, és vele lehetek. Gyönyörű szemeiről nem is beszélve, amikben a mai napig elveszek, és nem találom a kiutat.
  Todoroki végül itt aludt. Reggel kipihenten ébredtem, azonban a mellettem ülő fiú még aludt. Olyan édes volt, ahogy szuszogott.
Kimásztam mellőle, majd a fürdőbe mentem, hogy elvégezzem ott a dolgaimat. Mikor kész lettem, visszamentem a szobába, hogy felkeltsem a barátomat.

  - Todoroki - suttogtam, közben cirógatni kezdtem az arcát, s a karját.

  - Mi az.l? - kérdezte álmosan, majd fordult egyet.

  - Suli, és kelni kell - szedtem le róla a takarót, hogy előbb kimásszon az ágyból.

  - Hogy te milyen kegyetlen vagy - fordult velem szemben, kissé morcosan.

  - Reggeli az asztalon, szóval gyere - mosolyogtam rá.

  - Te csináltad?

  - Nem, anya.

  - Akkor nem mérgező - sóhajtott megkönnyebbülve.

  - Na jó van ám! - vágtam őt erősen karba.

  - Nem fájt - szólt álmosan, majd hirtelen egy puszit adott a számra.

Ám én nem hagytam, hogy ezek után elmeneküljön. Átvittem csókba az egészet.

  - Na menjünk - távolodtam el tőle, mire ő csak dünnyögött egyet.

Felöltöztünk, majd magunkra kaptuk az iskolaiegyenruhát. 10 perc alatt a suliban voltunk.
  Todorokit megrohamozták a többiek, hogy ismét köszöntség köreinkben.

  - Wow, mekkorát nőttél! - kezdte el nézegetni Kirishima a barátomat.

  - Azért nem akkorát. Szóval ne túlozz.

  - Voltak ott jó csajok? - csatlakozott Mineta is a csevejbe.

  - Nem néztem őket - válaszolta le egyszerűen Todoroki.

Valamiért megkönnyebbültem, amikor ezt mondta. Szó sincs arról, hogy ne bíznék benne, csupán egy ilyen hozzáállás jól esik a szívemnek.

  - Neem? - lepődött meg Mineta - Mégis mi tartott vissza?

  - A hűség - szólt kissé feszülten, majd leült az én helyem mögé, hiszen volt ott egy szabad hely.

  - Most meg mi baja? - vonta fel a szemöldökét Iida.

  - Várjunk.. - nézett rám a szöszi - Nagu, ti még együtt vagytok? - halmozott el pislogásokkal Denki.

  - Igen - néztem rájuk kissé meglepetten - Soha egy szóval nem mondtad, hogy szakítottunk azért, mert ő elköltözött. Mégis honnan vettétek?

  - Igazság szerint csak arra következtettünk, hogy már nem vagytok együtt - magyarázta Denki.

  - Idióták. Kérdezni kéne előbb - azzal otthagytam őket, majd Todorokihoz léptem.

A fiú a könyveit szedte elő, amikor odaértem hozzá. Mikor észrevett, rámpillantott kíváncsi tekintettel.

  - Ne foglalkozz velük. Jó? - fogtam meg a kezét, és megsimítottam azt, hüvelykujjammal.

  - Nehéz, ha annyi ésszel rendelkeznek, mint egy 7 éves - sóhajtott.

  - Próbáld meg nem a butaságaikat hallagtni - adtam puszit a homlokára, majd leültem a helyemre.

Nem kellett sokat várni, hogy Aizawa-sensei megérkezzen. Amint belépett, követte őt a szöszi is, pár perc késéssel.

  - Bakugo, siess a helyedre - szólt a tanár nyugodtan.

A szőke hajú fiú végigrodta a sorokat, egészen addig, míg el nem ért a padjáig, ami történetesen mellettem volt. Ahogy odaért, rám se nézett, egyből leült. Beszélnem kell majd vele.
  A nap eltelt, Katsuki pedig került engem. Egész nap nem tudtam megállni azért, hogy beszéljek vele.
Egyedül indultam haza, ugyanis Todorokinak még elkellett intéznie pár papírt, és mondta, hogy nyugodtan menjek haza, mert elfog tartani egy darabig. Így is lett. Kifelé rodtam lépéseimet, amikor az egyik utcában, mely a sulihoz közel volt, megpillantottam azt a fiút, akit egésznap kerestem. Sietősen közelítettem meg, s szerencsére egészen addig nem vett észre, míg mellé nem értem.

  - Katsuki - szólítottam meg - Beszélnünk kell...

  - Beszél veled a halál - vágta hozzám, majd elindult.

  - Na ide figyelj! - mentem utána, majd elkaptam vállát és magam felé fordítottam - Mi volt az a tegnapi cs..

  - Semmi közöd hozzá! - emelte meg a hangját, ezzel félbeszakítva engem.

  - Semmi közöm? - néztem rá tágra nyílt szemekkel - Haver, te nagyon elvagy tévedve...

  - Nem vagyok a haverod.

  - Jó, tagadd, hogy barátok vagyunk, úgyis mindig ezt csinálod. De az a tegnapi tetted, nem igazán azt mutatja, hogy csak ennyit ér...

  - Te sose tudod befogni a szádat, idióta?! - rántotta el vállát a kezeim alól - Pff. Elmondtad a színskálának, mi?

  - Szín...mi? Nem mondtam el Todorokinak.

  - Jó. Akkor hazudj, ha tudsz neki a tegnapról - szólt halkabban.

  - Miért kéne neki hazudnom? - lettem ideges.

  - Majd rájössz, hogy miért mondtam ezt - azzal hátat fordított, és már itt sem volt.

Egyszerűen nem értettem Katsuki szavait, és hiába akartam volna megkérdezni tőle, hogy mi volt ez az egész, ő addigra már köddé vált.