Mélység |Todoroki × Oc - Befejezett|

5. Fejezet: Kicsúszott szó

  - Nagu? - hangzott egy kevésbé kedves hang mögülem.

  - Todoroki? - pillanatottam hátra, a szívem pedig kihagyott egy ütemet. Ő mit keres itt?

  - Mi volt ez az egész? - vont kérdőre szigorúan.

  - Te..hallottad az egészet? - hangom akadozott.

  - Nem, de a lényeget kivettem belőle. Mit titkoltok előlem? - magasodott fölém, tekintetét pedig belefúrta az enyémbe.

Ajkaimba haraptam, s képtelen voltam akár egy hangot is kiadni.

  - Mit... - ekkor két ujja közé vette államat, majd magasabbra emelte, hogy egyenesen a szemeibe tudjak nézni - ...titkoltok előlem?

Ha elmondom neki, akkor nagy eséllyel utána rohan, és vagy megüti, vagy ami még rosszabb megveri. Bár nem is értem, hogy miért védem ennyire Katsukit.

  - Ez most komoly? - távolodott el, hangja pedig fájdalmas volt.

  - Todo...

  - Ha nem akarod elmondani, akkor ne - vágott a szavamba - Az viszont nem tűnt fel, hogy aggódóm miattad? Tegnap óta furcsán viselkedsz, és nem vagy hajlandó semmit se mondani. Ahogy most se. Így hogy várod azt, hogy megértselek?

Szavai törként hasítottak a szívembe. Miért művelem ezt?

  - Sajnálom..én...

  - Amikor hazajöttem, én bíztam abban a hitben, hogy a kapcsolatunk olyan lesz, mint amikor elmentem. De bekell látnom, hogy tévedtem - hangjában fájdalom tükröződött.

  - Meghallgatnál? - szólaltam fel határozottan.

Elkell neki mondanom.

  - Meg - engedte el államat.

  - Katsuki tegnap átjött a házi miatt. És..kissé veszekedtünk.

A fiúra vezettem tekintetemet, ám lehet jobb lett volna, ha nem látom, hogy mit is érez.
  Arca dühösen izott, száját összeszorította. Aggódó, de egyben mérges pillantásokat tükröződött a tekintete.

  - Megütött? - hangját visszafojtotta, hogy nem emelte meg rám.

  - Nem. Nem ütött meg.

  - Akkor? Akkor mit művelt veled? - visszakellett magát fognia, hogy szépen kitudja fejezni azt, hogy mondjak el mindent a tegnapról.

Todoroki az esetek többségében nyugodt ember volt. De amikor rólam volt szó, hamar mérges tudott lenni.

  - Veszekedtünk, és utána Katsuki megcsókolt.. - mondtam el végül barátomnak az igazságot - Én persze nem hagytam neki, és gyomorszájon rúgtam, és ennek következtében eltávolodott tőlem.

Az arca megváltozott. Mérhetetlen düh fejeződött ki rajta, amit nem tudott kordában tartani.

  - Megütöm - préselte ki fogai közt, majd elsűvített mellettem, azonban én még időben cselekedtem.

Ujjait még épp időben elkaptam, ezzel megakadályozva, hogy a szőke fiú után eredjen.

  - Nem akarom őt védeni, de nem éri meg - hagyták el ajkamat a halk szavak.

  - És ha tegyük fel Momo csókolna meg engem? Te nem reagálnál így?! - hangján érezhető volt a durvaság.

  - De. De a végén még te kerülnél bajba...

  - Ezzel nem segítesz - rideg hangja benne maradt az elmémben.

Kezeit kirántotta szorításomból, ám így esélyt kaptam, hogy másfajta módon tartsam őt vissza.
  Hátulról átöleltem őt az utolsó pillanatban, így ismét megakadályozva, hogy elmehessen.

  - Kérlek...nem akarom, hogy te gyere ki ebből rosszul - szemeim kezdtek könnyesek lenni - Azelőtt, mielőtt elmentél, nem volt ilyen. Nem titkoloztunk, se semmi. És félek..
félek, hogyha utánamész, akkor csak rosszabb lesz a kapcsolatunk...

Másodpercekig nem történt semmi, majd egy meleg, és megnyugtató érintést éreztem a kezeimen. Todoroki volt az, aki megfogta kezeimet.

  - Szerinted miért akadok ki ezen ennyire? - hangja megváltozott. Most sokkal gyengébb volt.

  - Mert fontos vagyok neked?

  - Érted már? - sóhajtott nagyot.

  - Én...nem akarlak elveszíteni...

A fiú nem válaszolt semmit, csak kiszabadította magát a szorításomból, majd felém fordult.
  Könnytől ázott szemeimből kitörölte a sós cseppeket, így azok nem tudtak lefolyni. Homlokomra egy csókot lehelt, mire ne összekulcsoltam vele a kezemet.

  - Annyira...de annyira megmondanám neki a magamét - ajkait összeszorította, s homlokát az enyémnek döntötte.

  - Minden rendben lesz - simítottam meg az arcát - Vele pedig, - céloztam Katsukira - kezdünk majd valamit.

A fiú aprót bólintott, s lenyugodott. Ám még érezhető volt a tekintetében, hogy mennyire ideges.

  - Mi lenne, ha elmennénk hozzátok, és megnéznénk egy filmet? - húzódtam el, közben arcomra egy mosoly terült ki.

  - Jó - azzal adott elég hosszas puszit a számra, majd kezünket szorosabban összekulcsolva indult el hozzájuk.