Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Sellők háborúja

Először is, szerencsére a wattpad visszavarázsolta az eltűnt könyveimet (nagyon szépen köszönöm <3), úgyhogy új rész a könyvből.

Másodszor azonban: a könyv a végéhez közeledik. Ez már a finálé (nagyjából...), úgyhogy szerintem pár napon belül be tudom fejezni.

Összefoglalva tehát bocsánat a késésért, nem tehettem róla ,:D és tessék élvezni a yolo-t, amíg tart.

- ...Adrien? – Tikki kilesett a szikla mögül, és a szája elé kapta a kezét. Marinette szeme újra kékké erősödött, amikor meglátta, kit rejt Fekete Macska maszkja, de ezzel már elkésett. Az akuma mohón kapott a gyűrű után, és élesen felsikított, amikor megérintette.

- Igen! – a hangja egy pillanatra Halálfejévé torzult. – Végre megszereztem, a hatalom fele már az enyém! – zöldes ragyogás vonta körül, és szikrák pattogtak körülötte, amint újra visszaváltozott a zöldes bőrű, színes uszonyú sellővé.

- Adrien, jaj ne, mit tettem veled... - kapott a fiú után Marinette és a karjaiba zárta. Képtelen volt elhinni, hogy megfojtotta élete szerelmét...

...meg megcsókolta... meg...

Atyaég, mit műveltem?!

- Ó, azt hiszem, ez az enyém! – ragadta meg Adrien karját Arista, és magához húzta.

- Ne! – sikoltotta Marinette, de amint megpróbált közeledni, a nő fényes falburkot vont maguk köré.

- Sajnálom, Marinette, te már elvégezted a dolgod! Ez a fiú pedig bizonyára érdekelni fogja Halálfejet... - azzal a sellő kilőtt a jogarával Marinette felé, de ő lebukott előle.

Arista nevetve eltűnt a víz alatti palotában.

- Marinette! – Tikki úszott oda a lányhoz szomorúan.

- Jaj, Tikki – a lány szeme elkezdett vörösödni. Nem sírt, hiszen a víz alatt nem látszanak a könnyek, csak a szeme vörösségéből lehetett sejteni, mennyire bánja már, amit tett. – Adrien halott, a talizmánja Halálfejnél, én pedig nem változhatok át, különben az enyémet is megszerzi... - a lány a kezébe temette az arcát. – Bár sose lettem volna Katica!

A kis kwami elhúzta a száját és megölelte a választottja pofiját. – Ne aggódj, megmentjük!

- És mégis hogyan? – kérdezte Marinette, és az uszonyára mutatott. – Nem változhatok át!

- Nem kell neked a Katicajelmez, hogy te légy a nap hőse, Marinette – jelentette ki Tikki bölcsen. – Most pedig gyere, keressünk egy helyet, ahol beúszhatunk a palotába!

Hatalmas, fényes aranytermek, kagylók tele igazgyönggyel, korallok a szivárvány minden színében. Marinette és Tikki találtak egy „ablakot" (már amennyiben annak lehetett nevezni a víz alatt) amit nem védett a varázserő és különböző helyekre elbújva haladtak előre. Egy idő után azonban megunták, hiszen a termek és a folyosók üresek voltak, így végül nyugodtan úsztak egymás mellett.

Amikor Tikkinek levegő kellett, Marinette kinyitott egy-egy kagylót, és az abból feljövő levegőbuborékokkal a kis kwami sokáig elvolt.

Hamarosan megérkeztek a trónterembe. Az összes folyosó ide futott be végül, sokemeletnyi galériát létrehozva. Középen lent volt egy hall, mögötte pedig a rózsaszínes, áttetsző kristálytrón, ahol Arista épp Halálfejjel kommunikált. A trón mellett jobbra egy halványan áttetsző burokban pedig az ájult Adrien lebegett.

- Ó, hogy az a! – Marinette dühösen megragadta a korlátot.

- Azt hiszem, nyilvánvaló, mit kell tennünk – Tikki a lány felé fordult. – Én elterelem Arista figyelmét, te pedig kiszabadítod Adrient.

Marinette elszántan összeszorította a markát, de aztán mosolyogva fordult a kwamihoz. – Vagy inkább...

- ...inkább mutasd meg nekem a visszaváltozott Fekete Macskát! – parancsolta Halálfej.

- Felőlem – Arista csak megvonta a vállát és lassan a kagyló felé fordult. – De figyelmeztetlek, nem nagy látványosság...

- Ne! – Marinette leúszott a korlátról és megragadta Aristát a könyökénél fogva. – Ezt nem teheti! – azzal állon vágta a nőt, így a pillangószemek elkerülték őt.

- Ááá, te kis...! – a sellőakuma megragadta a jogarát, de Marinette az uszonyával kiütötte a kezéből. Az arany játékszer elperdült a vízben, valamerre arrafele, ahol Tikki átszállt a kagyló héján és most Adrient ébresztgette.

Marinette felsikoltott, ahogy Arista a padlónak nyomta és a hosszú körmeivel a szeme felé kapkodott. Meglepően erős volt, de legalább már megszakította a kommunikációt Halálfejjel.

- Siess már! – kiáltotta a lány, ügyelve, nehogy kimondja Tikki nevét. Halálfej egyelőre nem is sejthette, hogy ő Katica, és a lány nem is akarta felfedni magát ilyen könnyen.

Tikki rémülten pillantott a választottjára, majd elszántan kiröppent a kagylóból és a trón felé vette az irányt.

A baloldali karfában volt egy titkos rekesz, amiben macska gyűrűje pihent. A kis kwami kinyitotta, majd a nehéz ékszerrel újra a kagylóhoz röppent és keresni kezdett egy lyukat, amin bepréselheti.

Marinette eközben próbált a felszín felé haladni Aristával, hátha ki tudja csalni valahogy az akumát a szárazra. A sellőnő azonban átlátta a tervet, és lehúzta egy kardhal csontvázának az orrát, ami díszítőelemként szolgált a falon, és fegyverként a lányra irányította.

Tikki végre talált egy lyukat, ahol bepréselte a gyűrűt és nagynehezen felhúzta Adrien ujjára. Plagg azonnal megjelent és rémülten nézett körbe.

- Mi-Mi a fene...? Glup? – nyelt le egy adag vizet. Tikki adott neki a levegőjéből majd hátrébbhúzódott.

- Át kell változtatnod Adrient! Adj neki az energiádból, aztán utána ígérem, szerzek neked egy guriga camembert-et – üzletelt gyorsan.

Plagg egy biccentéssel berepült a gyűrűbe és kényszerből átváltoztatta a fiút.

Azonban Tikki hiába figyelte az egészet tágra nyílt szemmel, nem történt semmi.

Arista meglökte Marinette-t, aki először a plafonnak nyomódott, majd tovább esett a falhoz. Az akumanő megpróbálta elvágni a torkát, de a lány még épp időben ragadta meg a pengét, hogy ne legyen halálos a mozdulat.

Az éles csont azonban a húsába vájt, és a víz vörössé vált a kezei között.

- Vér – dünnyögte Arista, majd gonoszul elvigyorodott. – Ugye tudod, hogy a cápákat a vér szaga vonzza?

- Az lehet, én viszont az tanácsolom, hogy ne üsd bele az ollód – vigyorodott el Macska, és ráült a kagyló héjára. – Különben kénytelen leszek kifilézni téged.

Akövetkező rész tartalmából: A palota elkezdett összeomlani. Színeskoralldarabok robbantak a padlóra, pasztell porfelhőket hagyva maguk után. -Tűnjünk el innen! – ragadta meg Macska Marinette-t és a felszín felé úsztak.