Az ékkő

Az első ékkő szilánk

Egy szép nyári napon a hegyen sétáltam, amikor a farkasaim hívásaira lettem figyelmes. Révén, hogy farkasdémon vagyok nem lehet meglepő senki számára, hogy nagyon elővigyázatos és megfontolt vagyok. A farkasaim és a falkám az életem... Sosem hagynám őket cserben. A könnyed szellő szélsebesen fújta felém a farkasaim hangját. Loholtam feléjük, hiszen nem rég választottak meg a falka vezérévé, ami hatalmas felelősséggel jár. Nem csak a saját élelemért hanem a többiekért is én felelek. Lassan odaértem a farkasaimhoz és kiváncsi kérdeztem őket:

Koga: - Mit találtatok, Barátaim?

Egyik Farkas: *odasétal Koga-hoz szájában valamivel*

Koga: - Nocsak ez mégis mi lehet? Valami drágakő féle lehet...

*Koga a zsebébe rakja a farkasától kapott lila drágakövet*

Koga: - Jól van, azért ha ellátogatok az egyik faluba, ott megehetitek a falusiakat, hisz nektek is kéne valamit ennetek... Hm... Vajon ez a kő milyen erőt tartalmazhat?

*azzal Koga eltünt az erdő sűrű növényzetében a farkasaival.*

Menet közben a lábamamon lévő sebbe belehelyeztem a drágakövet, hiszen rájöttem, hogy ez mi: ez a Szent Ékkő egyik szilánk darabja, mely nem régiben tört darabokká. Hogy miért azt ne tudom, de tény, hogy a Szent Ékkő szilánkja jól fog jönni nekem a falka megvédésével kapcsolatban. A lábamon lévő seb megszünt létezni és éreztem, hogy a bal lábam, melybe a szilánkot tettem, erősebbé vált. Ez az... Találnom kéne még párat, hogy erős, gyors és hatalmas legyek ahhoz, hogy megvédjem a falkám a Paradicsom Madaraktól!