Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

2. Fejezet: Ez csak egy játék, igaz?

  - Gyertek-gyertek, már vártunk titeket.. - azzal Hanji kézen ragadott, majd elkezdett befelé húzni - ...az üvegezés világában!

Rossz előérzetem van. Nagyon-nagyon rossz!

  - Na én léptem - fordult meg a felnyírt hajú, hogy társaságunkat elhagyja, de egy kéz visszarántotta.

  - Nem, nem Levi. Eddig minden mókából kimaradtál, de ezeket az utolsó napokat szépen élvezni fogod - húzta mosolyogva a terembe Furlan a feldúlt fiút.

  - Élvezi a rák, hagyjatok elmenni - szöktek ki belőle a szavak, mikor a barna hajú fiú levágta őt a székre.

Körbe néztem. Mikasan, Arminon, Hanjin, Levin, Furlanon, és rajtam kívül még Erwin, Petra, Isabel, és Hannes volt jelen a teremben. Nagyszerű. Mikor is kerültem én a végzős osztály köreibe?

  - Ugye tudjátok, hogy feleslegesen próbálkoztok? - tette Levi egyik lábát a másikra, így keresztbe téve azt - Biztos, - emelte ki a szót - hogy semmit se fogok csinálni.

  - Annyira unalmas vaaaagy - húzta el a szót Hannes, mire a sértett fiú csak sóhajtott.

  - Szóval ki következik? - jelent meg Hanji száján nagy vigyor, amit leült.

  - Majd én - nyúlt Isabel az üvegért, ami pörgött és pörgött, míg meg nem állt Furlannál - Oh - csúszott ki a száján eme apró szó. Már ha lehet ezt annak nevezni.

  - Végül is...ez csak egy játék nem? - vont kissé vállat a kiválasztott fiú.

  - Csak egy játék - állt fel a lány, majd Furlanhoz sétált.

Mivel nem volt szabad hely, hogy leüljön, ezért a fiú felállt, hogy úgy végezzék el a feladatot. Isabel volt az, aki kezdeményezett, a fiú pedig lejjebb hajolt, hogy véghez vihesse a lány a feladatot. A két fiatal szája hamarosan egybeforrt, ám tényleg nem tartott sokáig, maximum egy 3-4 másodperc. Mikor elhajoltak egymástól, mind a ketten fülig érő mosollyal pásztázták meg egymást.

  - Valakik nagyon boldogok - jegyezte meg Erwin.

  - Csak játék, nem? - ült le egy szokásos mosoly mellett Isabel.

Csak bámultam őket, amikor valami hirtelen leesett. Én mégis mit keresek még itt?

  - Mi az Jaeger? Csak nem beijedtél? - nézett rám Hannes.

  - Mi?! - kaptam fel a vizet - Ettől? Pff. Ne legyél nevetséges, kérlek.

  - Jó, én csak kérdeztem - jegyezte meg ismét, majd megpörgette az üveget.

Az pörgött, és pörgött, s mikor megállt nem történt semmi. Hogy miért? Azért mert két ember közé mutatott. Így Erwin automatikus kiesett, és helyette Mikasa ragadta meg az üveget.

🖇 Levi szemszög 🖇

Mikasa ragadta meg az üveget, majd erőset pörgetett rajta. Szemei követték az üveg pörgését, bár magam se értem minek. Igazából azt se értem, hogy miért vagyok még itt. Jobbnál jobb dolgokat tudnák csinálni valahol máshol.

  - Mikasa? - hallatszott a Jaeger gyerek hangja.

  - Általában szerencsém van - mosolygott a fekete hajú lány.

Most légy hozzám jó, drága uram. Az üveg másodpercekkel később megállt.

  - Levi? - ejtette ki nevemet a száján Hanji.

Picsába.

  - Ha valamelyik gyökér azt mondja, hogy csináljuk meg, azt megtanítom repülni - szóltam ridegen.