Maybe life is more

16.

-Lexa hát te meg?- kérdezte mosolyogva Octavia amint a barna hajú lány belépett a tetoválószalonba.
-Én csak Clarkehoz jöttem-válaszolta teljesen zavarban.
-Nincs itt. Tegnap délután lelépett,azóta nem láttuk.
-Akkor én jobb lesz ha megyek-motyogta kissé csalódottan.
-Hé-szólt utána Octavia-  Ne emészd magad miatta,Clarkeot könnyű kiengesztelni-majd rákacsintott.

Lexa zavartan indult el mikor valaki nekiment,mire felnézett egy gyönyörű kék szempárral találta szembe magát.

-Déja vu-mosolygott Clarke.
- Én..nos..bocsánat-Lexa még soha életében nem volt ennyire zavarban.
-Miért is? Azért mert még mindig nem tudsz a lábaid elé nézni vagy mert majdnem eltörted az orrom?
- Te jöttél nekem,az orrba vágást pedig megérdemelted.
-Te aztán nem vagy semmi.-mondta egy pimasz félmosollyal.  Lexa meg mert volna esküdni,hogy ennél édesebb és szexibb dolgot még soha nem látott.
- Mindegy,szóval bocsánat..és én most megyek-dadogta fülig pirulva.
-Várj! Igazából nekem kellene bocsánatot kérnem-egy kicsit elbizonytalanodott majd magabiztosan folytatta- Nem lenne kedved elmenni valahová? Csak,hogy elfelejtsük az egészet..ígérem normális leszek,azután pedig soha többé nem látjuk egymást.
Lexa teljesen lefagyott a kérdés hallatán. Van e kedve hozzá? A szőke hajú lány bármit csinálhatna vele ő benne lenne.. De Clarke biztos nem gondolja komolyan csak..
-A hallgatás beleegyezés szóval este 8-ra legyél kész,és ne öltözz túl-majd rákacsintott és eltűnt.

Lexa egész nap a gondolataiba volt merülve. A fenébe is miért nem tudott egyszerűen nemet mondani a lánynak?
A mindig visszafogott csendes lány sose gondolta túl az öltözködést. Szűk fekete farmer és póló,szinte ez volt a védjegye-de a mai nap más volt.  Már sokadjára öltözött átt,semmi se volt jó.. Este 7 óra,Clarke nemsokára itt lesz,a lány ideges kutatott a ruhásszekrényében,azt mondta ne öltözzön túl-úgyhogy végül egy egyszerű fekete farmerre és egy The Clash feliratú pólóra esett a választása.
Pontban 8-kor a szőke hajú lány megérkezett. Lexa szíve őrülten dobogott a mellkasában,mikor kinyitotta az ajtót a lélegzete is elakadt.
Clarke bakancsot,szaggatott farmert és egy The Clash feliratos pólót viselt.

-The Clash-vigyorgott- ki tudja talán még a végén megkedvellek.

Körülbelül egy órányi száguldás után megérkeztek egy látszólag elhagyatott épület elé.

-Ide hoztál megkínozni?-kérdezte Lexa.
-Nyugi élvezni fogod-kacsintott rá Clarke.

Amikor bementek az épületbe a barna hajú lánynak leesett az álla. Clarke egy 80-as évek buliba hozta.

-Honnan tudtad?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Talán nem is különbözünk annyira-majd kézen ragadta Lexát és a táncoló tömeg felé húzta.
-Clarke várj,én nem tudok táncolni-mondta elpirulva.
-Én se,de hidd el senkit se érdekel. Csak érezd jól magad-mosolygott rá kedvesen.

Több mint egy órája táncoltak önfeledten,Lexa soha életében nem volt még ennyire boldog,Clarke egy percre se hagyta magára,még arra is rávette,hogy énekeljen vele. Sikerült kicsalogatnia a csigaházából amibe oly sok éve be volt zárva.
Egyszer csak a pörgős számok véget értek, majd megszólalt a Time   After Time,mire mindenki párokba állt és lassan mozogni kezdtek a lassú számra.
-Hölgyem szabad egy táncra? -kérdezte Clarke mosolyogva.
Lexa habozás nélkül a szőke hajú lány nyaka köré fonta karjait,míg ő a barna hajú lány csípőjére tette kezeit.
-Tudod ezt mindig is ki akartam próbálni-mondta Lexa majd még közelebb húzódott Clarkehoz.
A két lány teljesen elveszett egymásban,testük szinte teljesen összesimult,az idő és a külvilág megszűnt létezni,akkor és ott semmi más nem számított.

Miútán a buli véget ért nem haza mentek. Clarke javaslatára kimentek a parkba és a csillagos eget nézték órákon keresztül.

-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg egyszer csak Lexa.
-Bármit- nézett rá Clarke.
-Szerettél már valakit úgy mint én Costiát?
-Nem. Persze régebben voltak barátnőim,de egyiket se szerettem..eddig egyszerűen senki se fogott meg úgy igazán..
- A szerelem a legcsodálatosabb érzés a világon-mondta elcsukló hangon.
-Még mindig hiányzik?
-Igen,azt hiszem már soha többé nem leszek boldog..
-Ne mondd ezt- mondta Clarke majd egyenesen Lexa szemeibe nézett- Szerintem csodálatos vagy,gyönyörű,okos,kicseszettül makacs és idegesítő és te vagy a legerősebb lány akivel valaha is  találkoztam. Hidd el megfogod találni azt a lányt aki őrülten belédszeret és élete minden percében azon lesz,hogy téged boldoggá tegyen mert megérdemled.- majd egy puszit adott Lex kipirult arcára.
A lány nem válaszolt semmit csak áttölelte Clarkeot és el sem engedte őt egész éjszaka.

Reggel 6-kor állt meg Clarke motorja Lexáék háza előtt.

-Köszönöm az estét- mosolygott rá a barna hajú lány.
-Bármikor- mosolygott Clarke is a morornak dőlve,majd közelebb húzta Lexát és egy puszit adott arcára.
A másik lány teljesen elpirult a kedves gesztustól,majd Clarke szemeibe nézett aztán le az ajkaira amit valószínűleg Clarke is észrevett ugyanis még közelebb húzta a lányt.

Ajkaikat már csak milliméterek választották el egymástól amikor is nyílt a bejárati ajtó és Titus sétált ki rajta.