Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

A hableányok nem élnek örökké

Holnap érkezik az eplilógus;)

Ami, a rész végéből is sejthetően enyhén cringe lesz, de szerintem ezt már megszokhattátok tőlem. Ugyanúgy, mint az utána következő köszönetnyilvánítást és a mi lesz a folytatással?-t is^^

Most pedig mégegyszer lessük meg a Sellő-Marinette-t, mert ez az utolsó hogy így látjuk őt ebben a könyvben!

- Macska – Marinette még soha nem örült ennyire a fiúnak, színtiszta megkönnyebbülés volt a hangjában.

- Kedves vagy, civil kislány, de ez mostmár a nagyhalak területe. Kezdődik a tengerparty! – biccentett a fiú, majd megpróbált Arista felé úszni, de hirtelen megtorpant és a torkához kapott.

A légbuborékja eltűnt, így a fiú megint fulladozni kezdett.

- Ne! – sikoltott fel Marinette, Arista azonban csak nevetett.

- Úgy tűnik, túl nagy volt a szája... - pukkadozta két gonosz kacagás között. Marinette elszántan hátralökte, majd a jogarhoz úszott és beizzította.

- Hogy a fenébe kell ezt...? – a lány megdörzsölte a pálcát, mire az felizzott. Marinette Macskára irányította, így a fiú újra tudott lélegezni.

- Huh köszönöm – sóhajtotta megkönnyebbülten.

- Ne! Nem, nem... - Arista dühösen Marinette-hez fordult. – Teszed le azt, de rögtön! – azzal Marinette felé úszott.

A lány rémülten próbált elmenekülni előle, és a felszín felé evickélni, valami azonban megállította. Tikki észrevette a jogart, és a katicalátásával kisilabizálta, hogy abban van elrejtve az akuma. Kiáltani nem mert, nehogy Halálfej figyelme rá irányuljon, de figyelmeztette Macskát a füléhez hajolva.

A fiú nem is tudta, ki adta neki az ötletet, már kiáltott is. – Marinette, az akuma! A jogarban van!

- Mi? – a lány egy pillanatra lefagyott, így időt hagyva az akumának, hogy beérje. Arista megragadta Marinette-t aki kapálózni kezdett, és próbálta minél távolabb tartani a jogart tőle.

- Marinette, dobd! – legyezett Macska, mivel érezte, hogy hamarosan megint elfogy a levegője. A lány nagynehezen eltolta magától a kapálódzó Aristát és elhajította a botot.

Macska nem merte használni a macskajajt (mivan ha „hozzáér" a vízhez és elpusztítja? A teljes greenpeace-csapatot magára haragítaná, pedig eddig igazán kedvelték őket Katicával, hogy állatjelmezekben küzdenek...) így egyszerűen csak nekiütötte a botot a palota falának, és figyelte, ahogy a kis pillangó kiszáll belőle...

...és fulladozni kezd. Összehúzta a szárnyait és rángatózva próbált a felszínre kerülni, de egyszerűen képtelen volt.

Arista halálsikolyt hallatott, majd a feketés-lilás köd bevonta, egy festett hajú, sportos helyi úszónőt fedve fel. A nő rémülten körülnézett – azt se tudta, hol van -, és a tekintete megállapodott Macskán és Marinette-n.

A lány megkönnyebbülten sóhajtott. – Sikerült.

Halálfej mágiája azonban véges volt: Marinette érezte, hogy erős fájdalom hullámzik végig a testén és a torkához kapott. – Á!

Nemcsak ő kezdte el visszanyerni az eredeti alakját, a mágia mindenhol repedezett, Arista sellővilága a végét járta.

A palota elkezdett összeomlani. Színes koralldarabok robbantak a padlóra, pasztell porfelhőket hagyva maguk után.

- Tűnjünk el innen! – ragadta meg Macska Marinette-t és a felszín felé úsztak.

Az ex-Arista is elindult az egyik járatban, és pillanatokon belül eltűnt benne.

A felszín alatt nagyjából húsz méterrel Marinette egy némát sikított, lemondva ezzel az utolsó kortynyi levegőjéről is, és az uszonyához kapott.

A rózsaszínes halfarok lassan fakulni kezdett, és két lábbá változott vissza. Feltehetőleg hatalmas fájdalommal járt, mert Marinette kicsire összehúzta magát magzatpózban és úgy lebegett a vízben, Macskának kellett végül felhúznia.

A lány csak arra emlékezett, hogy a parton ébredt, Tikkivel mellette.

- Már jobban vagy? – kérdezte a kis kwami aggódva.

- Aha – Marinette felült és körülnézett: Macska sehol, a hotel még mindig romokban és a nap pedig már félig a tengerben járt. – Mi a fene...?

- Át kéne változnod Katicává – húzta el a száját Tikki. – Aztán elővarázsolsz egy talizmánt, és mindent megjavítasz.

- Igazad van, Tikki – azzal a lány átváltoztatta magát, és rendbehozta az összes kárt, amit Arista okozott.

- Mostmár minden rendben – sóhajtotta Tikki, ahogy kirepült a fülbevalókból. – Viszont egy kis sütit, na azt elfogadnék – ásította. Marinette mosolyogva felnyalábolta a kis katicát és elindult a hotel felé.

A konyhában talált egy kevés sütit, így azt oda is adta a kis kwaminak majszolni, és megdörgölte az arcát. Tikki ma is jó munkát végzett, és bebizonyította, hogy Katica jelenléte nélkül is képes kordában tartani az eseményeket.

Végül Marinette elaludt a konyhában, így találtak rá a többiek, amikor visszamerészkedtek.

A következő rész tartalmából: A lány érezte, hogy az összes vér az arcába tódult, és nagyon örült, hogy Macska arca is vöröslik. Így legalább tudta, hogy a vére odaáramlott, és nem máshova. - Komolyan nem csináltam semmit, Marinette – jelentette ki a fiú, és a szívére tette a kezét. – Becsszóra. Marinette legszívesebben pofáncsapta volna magát. Képes volt egy szál melltartóban elájulni Macska mellett. Mégis, hova lettek a prioritásai?