ℌ𝔢𝔦𝔪𝔡𝔞𝔩𝔩𝔰 𝔇𝔞𝔲𝔤𝔥𝔱𝔢𝔯 - Loki fanfiction HUN -

Prológus - A múlt árnyai

Füst szag terjengett a levegőben, a látóhatárt ellepte a por és a hamu. Imitt - amott félig leomlott kunyhók sorakoztak, némelyikből már semmi sem maradt. Vad pusztítás volt, az emberek égett hús szaga betöltötte a teret. Bűzlőtt minden, az állatok maradványai egymás hegyén hátán feküdtek. Az egykor gyönyörű vidék eltűnt, nem burjánzott sehol az élet, nem termet fa vgay gyümölcs amiből az emberek lakmározhatnak. Váratlanul nagy fénycsova csapott a földbe, piszkos szürke színei elütöttek a sívár tájtól. Ahogy a fény elhalványult, egy kékszemű, hófehér hajú férfi járatta végig tekintetét a vidéken. Kék szemeiben szomorúság csillogott, szíve összefacsarodott a látványra. Mind meghalt, gondolta melankólikusan és már indult volna, de hirtelen mozgást érzékelt. A gerendák alól egy alak bukkant elé, göndör fürtjei kicsit megégtek, de azonkívül úgy látszott, semmi baja. Az idős férfi oda sietett, a fegyvertől kissé kérges kezével segített a fiúnak kimászni. Az ismeretlen alak fájdalmas nyögések közepette szedte ki magát a törmelék alól, s erőtlenül hanyatlott a földre.

- Köszönöm... - halt el a hangja, az idős király épp, hogy meghallotta ezt az egy szót. Letérdelt mellé, nem zavarta, hogy előkelő ruhája piszkos lesz, vett ő már részt rosszabb háborűba és tért már haza koszosabban és véresebben is. Jobban megfigyelve, a fiú nem igazán tűnt olyan fiatalnak, mint hitte, talán nemrég érhette el a férfikort. Testén a szakadt rongyok csüngtek, látszott, hogy nem épp ölbe tett kézzel nézte végig a harcot és csak a végén menekült el a pusztulás elől. 

- Hogy vagy, fiam? - kérdezte Odin, hangjában aggódás csengett. A fiú köhécselt kicsit, a füst a tüdejébe férkőzött ami miatt nehezére esett beszélni.

- Jól, uram. - mormogta rekedten. Tekintetét felemelte, capuccino bőrétől elütött vadul aranyló szeme. Mindenek Atyja összerezzent belül, ismerte ezt a szemet, de nem hitte volna, hogy még élnek Mindent Látók. 

- Mi történt itt? - kelt fel a király körül nézve. A színes börű elszomorodott, tisztán élt benne a szülei sikolya, a tűz ropogása ahogy az életükre tőr, a katonák recsegő nyaka ahogy a nem várt jövevények kíméletlenül jutattják őket Hel birodalmába.

- Sárkányok. - mondta csendesen -  Pusztítottak és elmentek. - keze ökölbe szorult, tompa lüktetés lett úrrá a mellkasán. Odin fél szemmel a fiút nézte.

- Gyere velem. - mondta, lába alatt ropogott a törmelék ahogy elindult a helyre ahova a Bifröszt dobta. A fiú remegő végtagokkal követte, nem szólt, nem kérdezett, pedig rengeteg kérdés felmerült benne. Odin megállt a közepén, megvárta míg a fiú is mellé áll, majd megragadta a vállát.

- Kapaszkodj. - mondott ennyit, s már repültek is Asgard felé, az Istenek otthonába ami onnantól kezdve Heimdall otthona is lett. Odin kinevezte Kapuőrnek, értelmet adott az életének, de mielőtt elfoglalta volna a helyét a Bifrösztön, egy tanító vette a szárnyai alá. Utaztak a Kilenc birodalomba, a kisebb bolygókon és az Univerzum legtávolabbi pontjain is. Az utolsó Modgard volt, bejártak ott zegett - zúgott, Heimdall szíve boldogsággal telt meg. Itta magába a látványt, egyszerűen csodálatos volt az emberi bolygó. Azt hitte, csak a szemei láthatják, de a Mesterének hála több is volt, mint egy táj. Érezte az illatokat, hallotta a madarak trillázását, felfigyelt a kisebb zajokra. Odin tudta, hogy csodálatosabb dolgot kell mutasson Kapuőrjének, ami elveszi a kedvét a bosszútól amit a sárkányokon állt volna. Nem szólt közbe mikor elakartak menni, de talán ez vezetett a baklövéshez is. Mikor Heimdall, visszatért Mesterével Asgardba azonnal Odinhoz járult.

- Királyom! - térdelt le a Mindenek Atyja előtt. A király mellett a felesége, Frigga foglalt helyet, karjaiban két pólyába csavart csecsemővel akik fikarcnyit se hasonlítottak egymásra. A szőke fürtökkel rendelkező herceg, vörös, néhol ezüst színá szalagok ölelték körbe, míg a feketehajú arany és zöld színekkel büszkélkedett. Odin fiai.

- Mond, Kapuőr. - zengett hangja, amire a négerekre hasonlító férfi még mélyebben meghajolt.

- Engedélyét kérem, hogy hadd tölthessek el egy évet Midgardon, az emberek világába, hogy megfigyelhessem szokásaikat és gyönyörű tájait. - mondta el a kérését, de nem érkezett rá hamar felelet. Odin fél szeme egy ideig elmerengve tanulmányozta a Kapuőrt, majd bólintott.

- Ám legyen, de az egy év leteltével elfoglalod helyedet, a Bifrösztön. - egyezett bele. Heimdall hálásan megköszönte, kimért mégis sietős léptekkel igyekezett, hogy minél előbb a Földön lehessen és ismerkedjen meg a számára oly nagyra becsült fajjal. De azt ő se gondolta volna, hogy szívét elrabolja egy lány, egy midgardi lány aki életéért cserébe, világra hozta Heimdall lányát. De pontosan mi is történhetett a Földön és Heimdall miért nem ment vissza a gyermekért?