Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

...és mi lesz a folytatással?

Tervezek-e második évadot a #yolo-hoz?

Nem zárom ki a lehetőségét. Jövőre is lehet megpróbálkozok egy hasonló stílusú nyári könyvvel, és két vizsgaidőszak között is, ha van ötletem egy ilyen minden-nap-új-rész típusú könyvhöz.

Meg persze évszakosként is tovább lehetne nyújtani: ez volt a nyár, jöhet még egy ősz, tél és tavasz is.

De ezeket biztos, hogy nem mostanában fogom megírni, különben kimurdelnék ,:D Helyette valami egészen mást tervezek, ami remélem elnyeri a tetszéseteket, hiszen már nagyjából ismeritek az alaptörténetét...

Nem is mondom, inkább mutatom, tessék, egy kis ízelítő belőle:

*******

Négy hónappal ezelőtt...

A repülő zúgása lassult, ahogy leszállt. A pilóta nagyon óvatosan tette le, hiszen a kora reggeli órához képest rengetegen várakoztak a leszállópálya mellett, és nem akarta, hogy bármelyikük megsérüljön.

Bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk megvédeni a függetlenségünket, és kompromisszumot kötni a megmaradt egészséges kolóniákkal.

Most azonban, ez veszélybe került.

- Valami baj van? – a fiú a csevegő hangnemről azonnal komolyra váltott. Úgy tűnt, kihallotta Marinette hangjából a készülő katasztrófát.

- Azt hiszem... - a lány nem tudta, hogyan fogalmazza meg. A sokkhatás még mindig túl erős volt, ezért csak kibökte az első gondolatot, ami megfogalmazódott benne. – Azt hiszem, épp most ette meg Julekát.

Ezért szeretném a segítségüket kérni. Ha mindenki összefog, véget vethetünk ennek.

Melegre vágyott, hát megkapta. A forróság körülölelte, és beterítette minden érzékszervét. A füst csípte a szemét, és megakadályozta, hogy beszívja az erdő oxigénjét. Körülötte mindenhol roncsok, és összetört eszközök, amiknek még a nevét sem tudta.

Véget vethetünk a pusztításnak.

- Marinette... - Luka a lány álla alá nyúlt, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Marinette figyelj, akármi is történjék, én mindig itt leszek melletted.

Véget vethetünk egy háborúnak.

A gyors mozdulat beindította a fiú ösztöneit, így viszonylag felkészülten érte a támadás; az első ütést a tenyerével kivédte, de a lány egy ügyes fogással a háta mögé került és valamit a tarkójába döfött.

Azonnal jelentkezett a fájdalom, erős dózist kapott. Elvesztette az egyensúlyát, megtántorodott és előrebukott. Megpróbált megkapaszkodni a kisasztalban, de ezzel csak azt érte el, hogy a terítővel együtt egy váza virág is a padlón landolt és hangos csörömpöléssel tört darabokra.

És egy új világot teremthetünk, egy olyan világot, ahol békében élhetünk egymás mellett...

- Vigyázz, kész... - egy másodpercnyi szünet – rajt! – a hangosítót elnyomta a kicsörgés, majd az indítók visszafogói kicsapódtak, szabadjára engedve a fertőzötteket.

...és ahol senkinek nem kell a túlélésért küzdeni.

- Azt mondtad, új világot akarsz – köpte ki a vért. – Ahol senkinek nem kell többé harcolnia a túlélésért.

A lány csak elvigyorodott és széttárta a kezét. – Hazudtam.

Ezennel bemutatom önöknek a Project: Genesis-t.

*******

Ha arra gondoltatok, hogy kedvenc fertőzöttjeink visszatérnek, akkor eltaláltátok: jön a Project 2!

Valamikor ősszel fogom publikálni, amint látjátok, még nincs kész teljesen, címe sincs – jelenleg Project 2 a munkacíme, de ez még a jövőben (remélem) változni fog.

Előre is köszönjük a bioszos javításokat Dotyka2002-nek, aki már most ezzel foglalkozik, pedig lenne jobb dolga is;)

Illetve, lenne itt még valami.

Már régóta foglalkoztat egy saját könyv gondolata, ami nem Miraculous, de mégcsak nem is fanfiction, hanem tényleg az én kis agyam szüleménye, nemcsak a történetileg, de karakterileg is.

Biztos, hogy nem most fogom publikálni, egyelőre még csak ötletmorzsákon úszok, de egy sima novelláskötetet már most is bevállalnék. Tudom, hogy ez a Wattpad, itt nagyon király írók vannak és egyelőre még szégyelnék én is kilépni arra a porondra, de szerintem az egyrészes történetekkel még senkinek az esztétikai jóízlését nem fogom birizgáni (note to self: mostanában nem szabad több Szirmai Gergőt nézni, mert kezdek én is barokkos körmondatokban fogalmazni.)

Szóval ja, igazából ennyi lennék, ősszel Project 2, remélhetőleg valami elfogadhatóbb név alatt, hamarosan saját könyv... joggal kérdezhetitek, hogy: de Bella, az ősz messze van, addig eltűnsz innen?

Természetesen nem, addig hozok nektek incsifincsi Miraculous-novellákat, meg van egy Vörös Fonalak-om is, folytatva lesz ígérem^^ Illetve, kaptam egy cuki 30 napos zenés kihívást is EszterRig5-től (nem felejtettem ám el!) azzal is szembenézek, hátha egy kicsit jobban megismertek a zenéim által. Az eddigi ilyen kihívásom a karácsonyi volt, és szerintem az is nagyon szépen sikerült, kíváncsi vagyok, ebből mit hozok ki.

Ennyi lettem volna, köszönöm, hogy végigolvastad,legyen szép nyaratok továbbra is, és ragadjátok meg a lehetőségeket, hiszenahogy a yolo mondása is szólt: on ne vit qu'une fois, vagyis Egyszerélünk!