Larry - Home for the broken heart (befejezett)

6. - Megoldjuk

 Egy sötét alak üldögélt a zajos folyosón, arcába lógott fekete baseball sakpkája. Az egyik használatonk kívüli, magas hangszórón foglalt helyet, lábait lóbálva figyelt maga elé és a beszűrődő dal szövegét figyelte, bár néha a sikolyoktól nehéz volt kivenni, ő még is dúdolta azt. Tudta minden szavát. Már rég el kellett volna indulnia, de nem állthatott ki egy fél világ elé könnyes szemekkel és ilyen feszítő fájdalommal a bordái közt. Zokogva dúdolta tovább a békés számot. Túl nehéz és nagy dolog volt számára, amit eltervezett. Félt, hogy nem fog menni. Ugyanis, ha tényleg megteszi, akkor minden dolog a nyakába szakad és minden fal mégis ledől előtt, amely eddig az útjában állt, de lehet minden csak rosszabb lesz. A cipője sarka ritmusosan koppant a fekete felületen, együtemben volt az énekes hangjával, az emlékei lüketetésével és az ő heves szívverésével. Az emberek sietve rohantak el előtte, senki nem figyelt fel rá, de talán így volt a legjobb, talán jobb is, ha csak itt marad és csak hallgatja ezt a gyönyörű hangot. Megint gyáva marad. Már sosem lesz olyan bátor és eltántoríthatatlan, mint régen. Nem lesz önmaga.

***

A sárga fények átvágták magukat még a vastag takarón is, olyan kíváncsiak voltak, mégsem öregedtek soha. Harry halkan nevetve figyelte az élénken égő, kék szemeket. Louis mosolyogva tette mutatóujját szája elé és másik kezével, amivel könyökén támaszkodott beletúrt Harry barna fürtjeibe, majd óvatosan húzkodni kezdte őket.

- Shhh... - hajolt hozzá közelebb, hogy már csak pár centi választotta el ajkaikat egymástól. Harry még levegőt is elfelejtett venni, mikor azok a kék szemek csapdába ejtették az ő zöldjeit. Lassan eltűnt ajkairól a mosoly és óvatosan végigsimított Louis arcán, mintha törékeny lenne és bármely pillanatban porrá válhatott volna, bármely hirtelen mozdulattól. Ujjait az aranylóan barna hajába vezette, mire őt is kirázta a hideg és látta barátja karján, hogy szintén beleborzongott ebbe a forróságba. Louis felette támasztotta magát egyik kezével. Harry megvárta, míg Louis- on végigszalad ez az érzés, majd kissé erőszakosan és követelőzően húzta teljesen közel magához, hogy megcsókolhassa, ami ellen Louis sem tett semmit. Harry göndör fürtjeit eleresztette és levezette a pólója alá, erre Harry angyalian belemosolygott a forró csókjaikba. Sosem tudott betelni érintéseivel, mohó volt, de mit lehetett ellene tenni. Louis erre levezett tenyerét a hasára, amely olyan forró volt és olyan görcsösen húzta be gazdája, hogy csillapítsa a benne áramló izgalmat.

- Nyugi Harry, itt senki nem fog bántani, mert ezt érzed - mosolygott kedvesen Lou és egy puszit nyomott a másik kivörösödött ajkaira, majd a szája sarkában is hagyott egyet. Harry csak bólintott egy aprót, majd ismét türelmetlenül húzta közelebb magához barátját, aki megint csak nem ellenkezett és viszonozta a fiatal, heves csókokat.

- Harry! – hallatszott tompán az ajtó túloldaláról. Egyértelműen Liam volt az. Először még nem igazán foglalkoztak vele, folytatták, amit elkezdtek.

- Harry, tudom, hogy ott van – szólalt meg ismét Liam. Louis unottan forgatta meg a szemeit és ledobta fejéről a paplant.

- Tűnj már innen Liam! – kiáltott ki, miközben Harry combjába markolt, hogy így bírja maradásra. Erre a zöld szemű, hangosan és kissé meglepetten szusszant fel. Erre nem számított, de hazudott volna, ha azt mondja nem tetszett neki.

- Louis engedd ki Harryt! – parancsolt barátjára az ajtón kívül álló.

- Te tényleg ennyire idegesítő vagy? Vagy csak véletlenül vagy ilyen minden lében kanál? Igen jól hallottad, kanál. – Nagyon nem akarta, hogy Liam itt legyen. Louis még egyszer végigsimított Harry puha hasfalán. Nagyon marasztalni akarta a fiút és a zöld szemű rá is fogott gyengéden Lou csukójára, jelezve, hogy folytathatja.

- Harry gyere már ki! Nem mondom még egyszer! Louis te meg fogd be! - kissé már dühösnek tűnt. Harry, erre már eltolta magától Louis- t, aki durcásan huppant vissza az ágyra és úgy figyelte, hogy barátja magára szenved egy hosszúnadrágot, majd kisiet a szobából és becsukja maga mögött az ajtót. Nehogy konfliktus legyen, ha kiereszti Louis- t.

- Mi az Liam? - nézett barátjára ártatlanul. Liam egy darabig elhúzott szájjal figyelte a göndört.

- Louis te meg nem merészelj kanalakról beszélni ebben a házban! - kiabált vissza hirtelen, mire Harry ijedten lépett egyet hátra. Liam elkapta a rémült társa karját és dühösen kezdte rángatni a folyósón, Harry pedig meg sem mert nyikkanni. 

- Tudod, csak el kartam próbálni a közös részünk szombatra, de most már úgy látom vannaki itt más problémák, amiről beszélnünk kell - húzta tovább maga után bandatársát. Ez nem volt jó jel, a One Direction anyatigris felébredt és abban sosem volt köszönet. Harry csak lehajtott fejjel követte Liamet. 

Harry leült a babzsákra a másik szobában, amin Niall, Zayn és Liam osztozott. Csak várta a fejmosást. Zayn döbbenve figyelte őket, még fésülködése közben is lefagyott és értetlenül nézte a másik kettőt.

- Mi a franc van? - vonta össze szemöldökeit Zayn.

- Menj ki Zayn! - parancsolt rá Liam.

- De... - kezdett bele a zavarodott fiú.

- Nincs semmi de, Zayn! Keresd meg Niallt aztán csináljatok valamit, nem érdekel - lépett a sötétbarna hajú srác mellé, aki ijedten figyelte barátját. 

- Fuss Zayn! - suttogta Harry egy: "majd én elviszem a balhét" arckifejezéssel.

- Jó, oké megyek már - fordult meg még mindig meglepetten, miután letette a fésűt és kisétált a szobából. Liam végre Harryre koncentrálhatott.

- Szóval, nem tudom mi csináltatok ti ketten, de ez így nem lesz jó Harry, ha eszetlenül szórakoztok. Ha kamerákon kívül teszitek az rendben, de ezt nem kell az egész világnak megmutatni, mert csak rosszat hoz rátok - foglalt helyet törökülésben barátja előtt, a földön Liam. Harry csak lehajtott fejjel hallgatta.

- Nem azt mondom, hogy mit csináljatok és mit ne, csak azt, hogy jobb ha gondolkozol, mielőtt még seggre esel - hangja már egész nyugodt volt, csak próbálta felnyitni barátja szemét, hogy lehet megéghet, ha a tűzzel játszik.

- Lehet, hogy most még egyszerű így, de ha majd kinőjük a factoros pelenkánk, akkor minden más lesz. Lehet bajotok lesz abból, ha ennyire bátrak vagytok egymással kapcsolatban. Na, de akkor nézzük azt a szöveget - veregette meg Harry vállát Liam.

- Liam... - nézett fel végül barátjára.

- Igen?

- És mi van... ha szeretem? - sóhajtott a zöld szemű, mire Liam arca teljesen megváltozott. Azon gondolkodott, hogy rosszul hallotta- e. Pár pillanatig csak figyelte a fürtös szemeit, de azok olyan igazat mondtak, mint még soha.

- Akkor ez nehéz lesz Harry, de megoldjuk...

- De kérlek ezt ne említsd senkinek, még Louis- nak se - nézett barátjára kérlelően.

- Ígérem Harry... ígérem - mosolyodott el őszintén Liam és átölelte szerelmes barátját, majd bíztatóan megveregette a hátát.

Megoldjuk, akármi is lesz a vége.

***

Liam becsapta a fehér autó ajatját és felnézett a hatalmas épületre, majd a kezében szorongatott jegyére és elmosolyodott. Összehúzta a kabátját és lassan megindult a bejárat felé, az egész bandának jelentett valamit ez a koncert, vagy valami sors fordítót, vagy csak egy könnyes búcsút, de akkor is hatással volt rájuk. Már akkor, mikor még kezdetét sem vette. Tartogatott még dolgokat ez az este. Liamen egy megmagyarázhatatlan érzés futott végig, kissé szomorkás, de még is vidám, nosztalgikus, de a jövőben kutakodó. Egy megérzés.