Szallax novellák

3. - A zsákmány új gazdája

Sanya, meg se várta a liftet, kettesével szedve a lépcsőfokokat menekült a Szallax kuckó lépcsőházából. A földszintre érve megtorpant és kifújta a levegőt. Végre biztonságban érezte magát. Vidáman a vállára vette a batikolt szatyrot és megnyugodva sétált ki az utcára. Az utolsó emléke az volt, hogy valami orosznak hangzó beszédet hall, de mielőtt megfordulhatott volna, egy nehéz tárgy hátulról fejbe vágta.

Ez a tárgy egy igazi shotgun vége volt, de a szerencsétlen gyakornok tanár ezt nem tudhatta. A személy, aki leütötte nem orosz, hanem ukrán volt, de ez is teljesen mindegy Sanya szempontjából. Az már sokkal lényegesebb, hogy elvette tőle a batikolt táskát és tartalmát a földre öntötte, mert azt hitte abban van a Teslához tartozó kocsikulcs.

Ez a cselekedet, amúgy teljesen felesleges volt, mert egy figyelmesebb szemlélő kikövetkeztethette volna, a járó motorból és a világító lámpákból, hogy Sanya elővigyázatlanul az autóban hagyta a kulcsot.

Az ukrán néhány szitokszó után leguggolt, (ösztönösen szláv guggolási módszerrel) és visszarakta a számára értéktelen forintokat a ronda batikolt táskába. Újra felegyenesedett a pénzzel, amikor észrevette a vele szemben álló roadstert. Nagyon megörült, hogy megtalálta azt, amivel megbízták, így elővette második puskáját, ami bármilyen tárgyat matchbox méretűre tudott zsugorítani.

***

Bütykös a jeelzőcsengőt meghallva fogta a történelemkönyvet, az osztályozónaplót és egy kék meg egy piros tollat. Felkelt a foteléből és elindult a tanáriból a 8.a terme felé.

Épp a lépcsővel birkózott, amikor egy „Jónapot kívánok" köszönés kíséretében fénysebességgel elszáguldott mellette egyik tanítványa, Berni.

Bözsi gonoszul elmosolyodott és ezt megjegyezte magának. Több éves tapasztalata alapján tudta, hogy aki késik nem tudja óra előtt bemagolni az anyagot. Ma Berni felel.

Még egy fél percbe telt, amíg Bözsi elért az osztályteremhez. Az ajtó nyitva volt, bentről éktelen lárma szűrődött ki. Ekkor megszólalt a becsengő, de a diákok ennek hatására se lettek csöndesebbek.

A helyzet egy kicsit változott, amikor Bözsi a terembe lépett. A JBL-ből üvöltő zene elhallgatott. Sokan a pad alá rejtették a telefonjukat, de nem kapcsolták ki, mert a Clash Royale Battle-t csak nem hagyhatják félbe. Ezenkívül vagy húsz töri tankönyv csukódott be ebben a pillanatban, mert töri óra előtt, mindenki könyve törvényszerűen nyitva van, akkor is, ha az illető épp mással foglalkozik.

Szinte mindenki vigyázzállásba állt, de maradtak néhányan, akik állva, de a padra támaszkodva tovább olvastak. Repült egy kakaósdoboz, egy félpár papucs, meg egy nejlon zacskóban egy rohadt szendvics is, ami az ablakon keresztül távozott a teremből. Ezt szerencsére Bözsi nem látta.

Azt figyelte, hogy a lány, akit feleltetni fog előszedi a füzeteit, meg a tolltartóját és közben vált pár szót a padtársával. Bözsi a batikolt táskát is észrevette, ami a lány iskolatáskájának volt döntve. Mintha Szallix tegnap ilyenbe tette volna a lopott pénzt.

A Bütykös megállt a tanári asztal mellett, mire végre csend lett. A hetesek jelentettek, aztán ők is a helyükre mentek.

- Mi az a batikolt táska ott? – kérdezte Bözsi és az említett tárgy felé biccentett.

Mindenki értetlenül nézett rá.

- Ez? – kérdezett vissza a lány zavartan, megemelte a táskát.

- Még hatodikban készítettünk ilyeneket technika órán – kiabált be egy fiú, akinek Bözsi nem tudta a nevét.

Bözsi gyanakodva bólintott és elgondolkozott.