Vérszívó a suliban

7. rész "Kettesben"

Brandon Wish látogatását követően fura és megmagyarázhatatlan hangulatban voltam.
Körülbelül 1 vagy 2 órát aludhattam maximum, így ebből kifolyólag elég fáradt és ingerült voltam.  Az anyámmal való beszélgetés is kicsit felkavart nem is beszélve  a tegnapi csókról...

- Lassan ideje lenne felkelned.-nyitott be apám a szobámba.

- Minek? Úgyse megyek ma suliba és szeretnék sokáig aludni..-húztam magamra a takarót.

- Rendben, de ha elhívsz valakit magadhoz másnap, akkor mint jó házigazda illedelmesen kellene fogadnod a vendéget.-igazította meg a nyakkendőjét a tükröm előtt.

- Mi? Én nem..-elhallgattam hirtelen.

Kiugrottam az ágyból és mint akit üldöznek , olyan gyorsan száguldottam le a lépcsőn a nappaliba.

- Áh, végre, hogy kikeltél az ágyból. Nem igazán kedves tőled, hogy elfelejted, hogy látogatód van.-toppant elém anyám.

- Elfelejteni?-suttogtam csöndben miközben a korlátnak dőltem.

- Igen, szegény Bradon már lassan fél órája rád vár.-húzott oda a konyhapulthoz ahol láttam Brandon Whist a kanapénkon ülve.

- Mi a fészkes fene..-néztem döbbenten a kanapén nyugodtan olvasó fiú láttán.

- Viszont drágám, mi apáddal megyünk. Fontos megbeszélése lesz a szomszédos városban illetve van egy szállásfoglalásunk is. Tudod abban a szép zöld kertes, nagy medencés szállodában amit anno az utazási iroda oldalán láttunk. Alig várom már!-mosolygott boldogan anyám.

Tipikus..engem meg se kérdeznek szeretnék e menni vagy valami. Mindegy is, amúgy se szeretnék velük kimozdulni.
Utoljára 2 éve voltam velük bárhol is de végig a hotelben ültem. Érdekfeszítő volt...

- Szívem lassan indulnunk kéne. Nem szeretném lekésni  a megbeszélést.-jött le apám az emeletről.

Brandon Wish felállt a kanapénkról, letette a könyvet és elindult a konyha felé.

-Rendben.-mondta anyám majd kiment apámhoz és megigazította a szmokingját. 

- Örülök, hogy felébredtél végre Hercegnő.-lépett mögém Brandon Wish majd rátette a vállamra a kezét.

- Olcsó kis poén.-léptem egyet előre.

- Szóval reggelente nem vagy annyira harcias mint napközben.-jegyezte meg csipkelődve.

- Ha mégegysz..-fordultam volna a hátam mögött álló személyhez de a szüleim pakolása megzavart.

- Milyen közeli barátok vagytok!-nevetett anyám.- Na de idő van, nekünk most mennünk kell. Brandon kérlek figyelj oda a fiamra.-lépett anyám Brandon elé.

Fura ez a helyzet...nagyon fura...

- Rendben. Önök csak érezzék jól magukat, én majd vigyázok erre az álomszuszékra.-karolt át.

- Akkor mi..-fordult meg anyám.

- VÁRJATOK!-kiáltottam hirtelen.

Megtorpantam és lefagytam. Mégis mit tegyek most..ez annyira..

- Kikísérlek titeket! igen, megyek.-hátráltam ki Brandon Wish öleléséből.

Tudtam gyenge húzás volt ez még tőlem is, de...

- Akkor érezzétek jól magatokat, majd hívlak ha odaértünk.-puszilt meg anyám.

- Vigyázz a házra amíg távol vagyunk és ne csapj bulit!-tette hozzá apám.

- Megígérem...-na nem mintha lenne kit elhívnom hehe..

Pár szóváltás után végül a szüleim beültek a kocsiba és elhajtottak a jól megszokott feljárónkról.

Komolyan itt hagytak ezzel a érzéketlen, bunkó paraszttal? Ráadásul még rá is bíztak mondhatni. Mégis mit jelentsen ez..

- Ha meguntad az ajtóban ácsorgást akkor talán be is jöhetnél.-ült le ismét a kanapéra a "drága" barátom.

Becsuktam az ajtót és a konyhába mentem inni. Villámokat igéző tekintettel firtattam a kanapén olvasó fiút. Nem emlékszek, hogy meghívtam volna őt...a szüleim viselkedése is teljesen szokatlan volt.

- Szeretnél idebújni hozzám?-szólalt meg hirtelen.

Félrenyeltem a vizet amit ittam és köhögésben törtem ki.

- *Khm*ELMÉSZ TE A...*khm*-küszködtem a szavakkal.

- Hmm, szóval fején találtam a szöget?-fordult meg, egy perverz mosoly kíséretével.

Feldühít...nagyon irritál.

- Miért is vagy itt pontosan?-mondtam miután összeszedtem magamat.

- Szerinted?-állt fel.

- Gondolom jöttél elnézést kérni a tegnap történtek miatt.-tettem a poharat a mosogatóba.

- Valóban?-mondta halkan.

- Igen, valld be elég fura volt.-válaszoltam rá majd megnyitottam a vizet és nyúltam a szivacshoz, hogy elmossam a poharat amiből nem rég ittam.

- Érdekes.-mondta hangosabban.

- Miért lenne pont "érdekes"?Nekem más jut erről az eszembe.-tettem a szárítóra a poharat majd elzártam a vizet.

Mikor megfordultam Brandon Wish állt előttem.

- Mit kép..-tettem volna fel a kérdést mikor szorosan elém lépett, engem a konyhapulthoz szorítva.

- Igazából..én nem bántam meg egy cseppet se.-hajolt felém.

- N-Ne szórakozz velem..-dadogtam lehajtott fejjel.

Az államnál fogva felemelte a fejemet és szembefordított magával. 

- Nem áll szándékomban szórakozni veled.-nézett bele a szemembe.

Az a mély sötétbarna szempár...a hangja...az érintése..

"Teljesen más emberré tesz engem."