Az orvosod vagyok..

Part 1

- Izabella doktornő, kérem jöjjön ide! - szólt Anna a műszakvezető ápoló.
- Anna, már megbeszéltük, hogy tegeződjünk, ugye? - léptem mellé - Hiszen fiatalabb is vagyok nálad! - néztem rá.
- Jó, rendben. Szóval, Molnár néninek nincs vizelete, illetve a Juhász bácsi már nagyon szeretne felkelni. - mutatott a két lázlapra.
- Juhász bácsi csak maradjon az ágyban holnapig. Már beszéltem a gyógytornászokkal, érkeznek hozzá, - írtam ki a lázlapra a torna kezdetének várható időpontját - Molnár néni pedig kapjon katétert. - olvastam tovább, és mivel a folyadékbevitele rendben van, így más lehet a probléma, ami már nem is biztos, hogy a mi hatáskörünkbe tartozik.

- Köszönöm Izabella. - ült le a gép elé, feltehetőleg az ápolás dokumentációt kitölteni.

A reggeli vizit után kezdődtek az előjegyzett kis műtétek. Mára 2 beteghez lettem beosztva, illetve egyhez asszisztálásra. Viszont mielőtt asszisztálni mentem volna, csörgött a telefonom. Sürgősen kértek az osztályra. 

- Itt vagyok, mi a gond? - léptem a kezelőbe.

- 29 éves focista, térdtörés, teljes szalagszakadás. Szeretném, ha maga műtené. - közölte velem a főorvos úr, majd magamra hagyott.
- Eszméleténél van? - indultam a kórterem felé a mappával amit a nővér adott a kezemben.
- Igen, a vérvétel megtörtént, illetve itt helyben vércsoport meghatározást is végeztünk, már csak a labor eredményekre várunk, hogy stimmel-e.
- Köszönöm. - kopogtam kettőt az ajtón majd benyitottam. Egy fiatal férfival találtam szembe magam, aki amint meglátott lerakta a telefonját és feljebb csúszott az ágyban, már amennyire a lába engedte. 

- Üdvözlöm. Kiss Izabella vagyok, az operáló orvosa. Szeretnék néhány kérdést feltenni. Maga Németh Krisztián, ugye?

- Jó napot! Én volnék. - bólintott.
- Nos, az ápolónők tájékoztatták a házirendről, ugye? - igent jelzett fejével, én pedig kipipáltam a papíromon. Erre már nincs gond. Mindent megkérdeztem ami szükséges volt, a műtétbe bele is egyezett, alá is írta a papírt.
- Én is kérdezhetek valamit? - nézett rám mielőtt távoztam volna.

- Persze. - fordultam vissza.
- Nem vagy túl fiatal orvosnak? - tette fel a kérdést amire számítottam.

- Nem, és kérem maradjunk a magázódásnál. - csuktam be magam mögött az ajtót. A nővérpultra támaszkodtam és vártam. Laura tett elém néhány papírt amit aláírtam, majd visszanyújtottam neki. Nem sokkal később Németh Krisztián véreredménye került elém. Már csak erre vártam, hogy elkezdhessük a műtétet. 

Pár óra elteltével már túl is volt rajta. Szerencsére mindenféle komplikáció nélkül sikerült elvégezni és már a kórteremben ébredezhet a sportoló, nekem pedig végre van egy kis időm megebédelni. A teakonyhában faltam magamba - természetesen kulturáltan, orvoshoz illő módon - a rántott csirkemellet és a zöldségköretet, mikor Anna lépett be. Jó étvágyat kívánt, majd tájékoztatott, hogy Krisztián teljesen éber, tudata tiszta, semmi panasza nincs, csak a fájdalom, de ez természetes ilyenkor. Tájékoztattam, hogy amint végzek bemegyek hozzá, megtekintem a varratot, szóval a kötözős nővér legyen készenlétben.

- Mehetünk? - léptem idősödő kolléganőm mellé. A kocsiját maga előtt tolva lépett a helységbe, ahol a páciensünk fülhallgatóval a fülében pihent. - Németh úr! - ráztam meg a vállát mire ő ijedten ugrott egyet.
- Megijesztett doktornő! - kapott a mellkasához. 

- Ne haragudjon. Mint tudja egy csövet vezettünk a térdébe, amin keresztül az oda nem illő folyadék, illetve váladék távozni tud. Ezt a nővérek illetve jómagam és orvos kollégáim is figyelni fogjuk, hogy van-e bármiféle rendellenesség. Most pedig a varratát szeretném megnézni és ha szükséges át is kötném. - mondtam el neki amit tudnia kell, majd kesztyűt húztam és a ragasztót kezdtem el eltávolítani. A sebhely rendben volt, nem vált szét és ez jó jel. Mindenképp figyelni fogom neki, persze nem óránként, hanem minden nap. A hatodik napon tervezem hazaengedni, ha minden rendben lesz, egyenlőre begipszelt lábbal, ám ezt neki még nem árulom el. Visszarakom a ragasztót, lehúzom a kesztyűmet, kezet mosok, majd fertőtlenítek és egy köszönés után elhagyom a kórtermet. A műszakom a vége felé jár, mire minden betegemre ránézek, illetve lecserélem a kötéseket és megírom a dokumentációkat. Egy gyors zuhany után magamra húzom farmer nadrágom illetve pólómat majd a cipőm is felrángatom lábaimra és egy hangos mindenkinek további szép napot köszönéssel hagyom el az épületet...

Egy kis írói utószó? Áhh, annak nem mondanám, de! Elkészült az első rész! Ebben még nincs túl sok romantika, na de majd a következő részekben! Felforr a hangulat, és minden alakul még! Sziasztoooook :)