A Szerelem Nem Könnyű [ BEFEJEZETT]

17. rész

Vártam, hogy mit fog mondani.

- Nem. Nem jelentett neki semmit. Ismerem már annyira. Őt is meglepte, hogy Emma megcsókolta. De amint észbe kapott, azonnal ellökte a lányt. Ha látátok volna Emma arcát. - nevetett fel - Na de mindegy is. Loran inkább hívd fel Mattet. Mert szerintem te sem akarod, hogy valami hülyeséget csináljon. - mondta komoly arccal.

Elővettem a telefonom és azonnal tárcsásztam Matt számát.
"A szám jelenleg nem elérhető". Na még csak ez kellett. Ki van kapcsolva. Fogtam táskám és már mentem is ki. Amint kiértem Emma jött szembe velem.

- Hát te Loran? - most ha senki nem lenne itt, egy olyan pofont kapott volna, hogy még a szülei sem ismerték volna fel. - Mi az, már Mattnek nem vagy jó, mert még nem baszott meg. - kérdezte mikor elmentem mellette. Na itt telt be a pohár.

- Tudod mit Emma. Engem egy kicsit sem érdekelsz. És Mattet sem érdekled. És én meg nem te vagyok, hogy már az első héten, az első fiúval lefekszek. Szóval hagy békén engem és Mattet is.

- Mert mi lesz ha nem? - jött közelebb.

- Azt inkább ne akard tudni.- hallottam meg egy férfi hangot. Megfordultam és Luk volt az. - Szóval szépen megmondom. Kurva gyorsan szállj le a húgomról, Emma. - mondta komoly arccal. A mindig mosolygós Emma arcáról, tesóm monológja után lehervat a mosolya, majd el is ment.

- Köszönöm Luk. - öleltem magamhoz.

- Ugyan hugi. - ölelt vissza.

- Na de én most megyek megkeresem Mattet, mert nem vette fel. - indultam volna el, de egy kar vissza húzott.

- Ha Matt megbántott, komolyan vége. - mondta rezzenéstelen arccal. Egy aprót bólintottam és már mentem is.

Amint elmentem a pályáról azóta több, mint százszor hívtam és írtam Mattnek. De nem válaszolt, nem hívott vissza. Hívtam Jack-et is, hogy nem-e ment vissza, de azt mondta, hogy nem. El is mentem hozzájuk, de Kate azt mondta, hogy nincs otthon sem. Már kezdtem feladni. Most biztos azt hiszi, hogy egy hisztis p**** vagyok. De még értem ha azt hiszi. Annyira szeretem, hogy nem akarom, hogy valami baja legyen. Lehet, hogy csak kihasznál, de akkor is. Én szeretem Őt. Most itt vagyok a parkban és kezdtem feladni a reményt.

- Loran? - hallom, hogy valaki a nevemet mondja. Felnézek és örömömben sírva fakadok. Ott áll pár méterre tőlem. A lemenő nap sugarai, szépen megvilágítják azt a gyönyörű arcát. A barna haja csak úgy csillog. Szemeiben látni lehet a csalódottságot és az örömet. Felkelek és rohanni kezdtek feléje. Egy aranyos, kisfiús mosolyra húzza száját. Karjait széttárja, én meg karjai közé ugrok. Amilyen szorosan csak lehet, magához ölel. Kezeit levezeti derekamra, én meg felvezetem a nyakához és beletúrok puha hajába. Fejemet mellkasára hajtottam, Ő meg az állát vállamra hajtja.

- Sajnálom, hogy kiadtam. - mondtam alig hallhatóan. Érzem, hogy egy könnycsepp legördül arcomon.

- Semmi baj. Én is így cselekedtem volna. Nem a te hibád. - tolt el óvatosan magától, hogy rám tudjon nézni, de én nem merek, ezért a fejemet lehajtottam. Egyik kezével állam alá nyúl, s fejemet felemeli, hogy rá tudjak nézni. Amint megláttja a könnycseppet, hüvelykujjával letöröli. Kezeivel magához húz. A szánk közti pár centis, vagy inkább milliméteres távolságot megszűnteti egy egy apró puszit nyom számra. Majd még egyet, még egyet. Nyakánál fogva magamhoz húzom és most én csókolom meg.

- Szeretlek! - suttogom ajkaira.

- Én is! - mondja.

Most úgy éreztem magam, mintha csak egy romantikus filmben lennénk. Két szerelmes fiatal, csókolóznak a csillagok alatt, este a parkban.

Végre valahára, már itthon fekszem az ágyamban. Örülök, hogy Matt nem hiszi azt, hogy egy féltékeny p**** vagyok. Amint haza értem vettem egy gyors zuhanyt. Jó volt, hogy a meleg víz kényezteti testemet. És nagyon jó volt a hosszú nap után, már a pihe, puha ágyamban lenni.

Sziasztok! Itt lenne az újabb rész! Ha tetszett akkor Vote és komi 😊 Találkozunk a kövi részben, Sziasztok 😊😚