A könyveimet a mellkasomhoz szorítva léptem be a terembe. Ma a szokásosnál is kedvesebben fogadtak az osztálytársaim. A volt barátom még egy paradicsomot is rám áldozott. Ennyit a fehér ruhámról... Leültem a helyemre és lehajtottam a fejem.
- Hé Szofi! Ha a helyedben lennék már kitörtem volna a nyakamat!- kiabált az egyik csaj a sarokból. Nina szeret azon dolgozni, hogy az életem még rosszabb legyen. Mikor vége lett az óráknak könnyes szemmel léptem ki az iskolakapun. Ősz volt és nagy sár. Sétáltam volna el, de Péter egy nagy lökéssel belelökött az egyik tócsába.
- Bár belefulladnál!- röhögött az egész udvar. Felkeltem és elfutottam onnan. Elmentem az erdőbe és elővettem a késemet. A könnyeimtől alig láttam de a fák között az emberalakot ki tudtam venni. Hátrálni kezdtem de nekimentem egy fának. A férfi fehér pulcsit viselt aminek a kapucnija a fejébe volt húzva. Fekete hosszú haja előre volt dobva, de magasságából kivehető volt az hogy férfi. Hipó színű kezével felém nyújtott egy füzetet. Elvettem tőle mire magához húzott és Halkan beszélni kezdett.
- Bosszuld meg azt amit veled tettek! Írd le az áldozatot és a módszert! Ne félj, hatásos!- azzal megfordult és elsétált.
- Ki vagy te?- kiabáltam utána, amikor végre szóhoz jutottam. Felém fordult.
- A megmentőd!- majd lehajtott fejjel elsétált. Köszönöm...
