Diabolik totál szívás [BEFEJEZETT]

1.rész

Egy újabb átlagos nap a számomra ami megint csak este kezdődik, hisz én éjjel inkább tanulok reggel meg alszok... nyugi nem vagyok vámpír, vagy ilyesmi... én úgy hiszem nem is léteznek vámpírok... de kitudja? Amíg nem láttál egyet se ne mond hogy nincsen... lehet hogy csak én nem veszem észre...

Szóval most itthon vagyok és pakolom a cuccom, hisz megyek az éjjeli tagozatra ( yee...🤢 ) dehát nem tudhatom hogy jó lesz-e vagy nem mivel ez az első napom. Még nem ismerek ott senkit,csak az egyik évfolyam társamat.így szerintem hamarabb beilleszkedek...

Amikor elindultam kifelé, még gyors felvettem a cipőmet, majd megláttam hogy esik az eső. Hoztam az esernyőmet és futva mentem ~nem árt egy kis kocogás~ gondoltam én.

Útközben véletlen neki szaladtam egy szőke,rózsaszín szemű lánynak. Yui volt az, az egyik évfolyam társam. Éppen egy kisérteties kastély elött állt és pont ázott megfele. Odaadtam neki az esernyőmet, és megkérdeztem hogy miért ácsorog itt az esőben.

~Szia! Miért vagy itt? Gyere sulibe mert el fogunk késni!~ Yui bólintott, és mind a ketten futni kezdtünk a , majd bementünk a nagy épületbe.

~Nagyon esett az eső! Nem is tudom hogy lesz így kint tartva a tesi!~mondtam és letettem az esernyőt a tárolóba.

~Igen tényleg nagyon esik. De nem is az a baj vele hogy esik, hanem az hogy hideg is van...~didergett Yui.

~Ma mi az első...~megakadt a szavam, mert valaki nekem jött. Egy vöröses hajú fiú volt, aki jóval magasabb volt nálam.

~Figyelj már oda arra amit csinálsz! Szerénységemnek órára kell mennie te kis lány!~kiabált rám, majd megláttam, hogy mögötte jön még öt másik fiú is. Két lila, egy fehér, egy szőke és még egy pirosas-narancsos hajú. A pirosas-narancs hajú megszólalt:

~Héj, Ayato, bátyám! Nem illik ilyeneket mondani egy ilyen cuki kislánynak már az első napon!~elpirultam, és megkérdeztem Yuitól:

~A..Ayato? A bátyja?~Yui megrázta a fejét:

~Én nem ismerem őket... és nem akarok bajba kerülni szóval megyek órára szia!~Yui elrohant az osztályterme felé, engem meg jól ott hagyott... jajj de szeretlek Yui...

A fiúk tovább bámultak, amíg meg nem csörrent a becsöngő, és elindultak. Én is elindultam és észre vettem, hogy az-az Ayato vagy kicsoda pont arra megy amerre én...

~Jaj ne ugye nem az osztálytársam...~ gondoltam én. Bementem az osztályba és lám kiderült hogy az osztálytársam... Jajj de joo! 🙄🙄
Leültem hátra az ablak mellé, és kifelé bámultam az ablakon. Eközben letettem a cuccomat az asztalra, és egy ismerős hajú ember ült mellém... Ayato... nane...

~Mért ültél ide?~kérdeztem tőle.

~Mert ide volt kedvem leülni.
Baj?~kérdezett vissza majd megráztam a fejem arra utalva hogy nem baj... pedig az...

FOLYTATJUUUK!!
Remélem tettszett ez a rész! Hamarosan jön a kövi! 😘😜