Diabolik totál szívás [BEFEJEZETT]

4.rész

A kezem vérezni kezdett, és úgy vettem észre hogy... beindultak... mindegyiknek elvörösödött a szeme, és még jobban látszódott a szemfoguk mint valaha...

Hátrálni és futni kezdtem, aztán eszembe jutott hogy a vámpírok tudnak teleportálni...na mindegy, azért próbálkozni lehet nem? Becsaptam az ajtót, és tovább futottam az ismeretlen folyosókon, majd amikor egyszer hátranéztem megláttam hogy nem jöttek utánam...

Deee... kár volt elbíznom magam... a következő másodpercben amikor tovább futottam de még mindig nem néztem magam elé, nekimentem Ayatonak aki neki lökött a folyosó falának, levette a kapucnis fekete-piros felsőmet majd ledobta a földre. Lerántotta a vállamról a világos lila pólómat és szaglászni kezdett...

~Olyan jó az illatod...(szaglász-szaglász-szaglász) Mindjárt megeszlek...~mondta és nyalogatni kezdte a mellkasomat (nem féllre érteni)

~A..Ayato... ez csikiz...~mondtam és nevetni kezdtem. Ayato mosolyogni kezdett:

~Szerintem a következő nem csikizni fog... megnevettetnél azzal, hogy torkod szakadtából sikítasz?~ mondta, majd hirtelen kinyitotta a száját és belém harapott. Mind a ketten elestünk, de őt ez nem érdekelte. Abba hagyta a harapást majd felemelt, és elkezdett vinni. Én közbe szóltam:

~Amm... a pulcsimat hozhatom? Ez a kedvencem és... etől nem látszana hogy megharaptál...~ Ayato elengedett, hogy vegyem fel a pulcsimat, én meg is tettem de elkezdtem tovább futni. És ekkor elájultam, mert túj sok vért szívott elsőre... igazából fájni nem is nagyon fájt, csak az fájt amikor szívni kezdte... szóval elájultam...

Arra ébredtem hogy a szobámban fekszek és Ayato az ágy mellett ül a fotelben. Amikor felébredtem ő ezt egyből meglátta és felállt.

~Végre felébredtél! Akkor most folytathatjuk Szivárványfej?~ én megint hátrálni kezdtem, és gyerekes módon a fejemre hüztam a takarót. De Ayato ezt megoldotta azzal hogy felugrott az ágyra, és a lábamnál felfúzta a takarót...

~Basszus pont ma kellett szoknyát felvennem?!~suttogtam. Ayato meghallotta, és ő is bejött a takaró alá.

~Azt hitted a takaró majd megvéd? Na gyere ide kislány!~semmit nem láttam így tehetetlen voltam. Ayato megint nyalogatni kezdte a mellkasomat (nem féllre érteni) és kicsit nyávogva-suttogva könyörögni kezdtem:

~Kérlek Ayato... ne bánts...~ mondtam és erősen becsuktam a szemeimet. Ayato meglágyult:

~Nyugi ez most nem fog fájni~ mondta és egyre közelebb hajolt a nyakamhoz, dee... mintha meggondolta volna magát...amit következőnek tett, az tényleg nem fájt... ugyanis megcsókolt...

~Kösz szépen Ayato! Elvetted az első csókomat!~kiàltottam rá mire nagyon meglepődött...

~Mi? Jaj ne már...bocsi...nem akartam... én azt hittem hogy...~

~HÁT ROSSZUL HITTED!~ ordítottam majd lelöktem magamról őt is és a takarót is, és sírva elindultam.....

FOLYTATJUUUK!!!

Hali! Szerintetek mi történt amikor Roxy elindult kifelé? Talán Ayato újra mérges lett és megharapta? Vagy bejött valaki a szobába akit nem vártak szívesen? A kövi részben kiderül, hisz Roxy sem szeretne előre mindent elmondani... éshát... előre nem is tudja mi lesz, nincsenek látomásai vagy ilyesmi! Na puszi!😜😘