-Nem haragszom kisasszony. Viszont amit a barátnőjével elkezdtünk be is fejezzük. -nézett rám kemény határozottsággal.
-Köszönöm Tanár úr. -nézett rám ijedten Dolly. Nem volt magában biztos. Látszott a mozgásán ,a beszédén egyszerűen mindenen. Bekövetkezett amire tudat alatt számítottam. Dolly egy 360°-os fordulatot vett és sietett el az iskola kijárata felé. Ketten maradtunk. Próbáltam magam nyugtatni ,de eszembe jutott mire is vár a tanárunk. Lassan felemeltem a fejem, megigazítottam csámpás lámbaimat és gyönyörű fekete szemeibe bámultam. Egyre méllyebben és méllyebben néztem a szemébe ,amíg kezdtem eleinte picit látni a különleges smaragdzöld csillogást szemeiben.
-Sajnálom ,hogy ez lesz az eslő benyomása az iskolánkról. -szólaltam meg halkan ,remegő hanggal. A szemei egyre zöldebben világítottak és egyre kedvesebben mosolyogtak vissza rám. Elhagyták az iskolát a gyerekek. Ott álltunk a folyoson. Teljesen magunkra maradva.
-Még nem is árultad el a neved? -mondta jellegzetetes rekedt hangjával.
-Lisa. Lisa Wilson. -nyögtem ki kicsit bátrabban ,mint az elöbb.
-Én Harry vagyok. Harry Styles. -nyujtotta felém nagy kezét. Ahogy hozzámért elkezdett valami bizseregni bennem. Görcsbe rándult a hasam. Mégis fantasztikus érzés volt.
-Így ,hogy megismertük egymást szólits csak Harrynek. -talán ennek a mondatnak örültem a legjobban eddigi életem során.
-Igazából nem tanár vagyok. Papírokat hoztam a volt feleségemnek Katynek. Ti úgy ismerhetitek Miss Blue. Nem tudod melyik terembe dolgozik? -amikor kiejtette száján ,hogy nem tanár megszakadt a szívem. Ketté tört. Nem fogom látni többet a szélés vállait ,hosszú lábait ,erős izomzatát ,smaragd szemeit. Mi jut majd nekem? Egy perc amíg megkeressük Miss Blue-t? Bele se mertem gondolni mi lesz velem nélküle és még meg se ismertem.
-Elvezetem a tantermébe ahol szokott tanítani. -amint meghallotta összébb szorította papírjait kezében ,jelezve készen áll az indulásra. Elindultunk. Póbáltam minél lassabban sétálni. Nem akartam ,hogy ennek vége legyen. Miket beszélek?! 16éves vagyok! Itt sétál melettem egy 10évvel idősebb pasi. Te jó ég. Megbolondultam.
-Megérkeztünk Mr Styles. -álltam meg és fordultam felé. Kezdtem látni ,ahogy szemei újra besötétülnek.
-Harry. Hívj Harrynek. Hiszen ezt kértem nem?! -mondta kissé ideges hangon.
-Sajnálom Harry. -féltem neki nem-et mondani. Rettegtem mi lenne ha megtagadnám parancsát.
-Így már sokkal jobb Angyalkám. -suttogta a fülembe. De rá pár másodpercre nyilt az ajtó és lépett rajta ki a fiatal magyar tanárom.
-Mit keresel itt?! -kezdett rá a Dolly féle hisztis hangjára.
-Itt vannak a papírok. -dobta át Miss Blue kezébe a papír hegyeket.
-Holnapra írd alá mindegyiket. Reggelre itt lesz érte Niall. -mondta teljes természetességgel majd ráfogott a csuklomra és elkezdett magával húzni a kijárat felé.
-Auu...ez fáj! -szisszentem fel egy percre. Miután hirtelen elengedte Harry a kezem.
-Haza vigyelek vagy ne?! -kérdezte ideges hangján.
-I...Igen. -mondtam remegő hangon. Nem tudtam megszólalni. Féltem. Rettegtem vele lenni. De mégis vágytam érintésére. Egy fekete Range Rover elött állt meg. Nem számítottam rá ,hogy ajtót fog nyitni ,de így történt.
-Szállj be Lis. -mondta végre nyugodt hangján. Beindította autóját és elindult. Fogalmam sem volt hova megyünk csak mentünk valamerre. Egy elég puccos környékre értünk amikor Harry az utolsó háznál megállt. Gyönyörü fehér ház volt. Hatalmas kerttel ,medencével ,gyönyörű kerítéssel.
-Megjöttünk. Úgy gondoltam ha már segítettél meghívlak egy ebédre. -mosolygott rám Harry. Izgatott voltam. Ahogy ajtót nyitott nekem és kipattantam a kocsiból követni kezdtem. Szoknyám alját birizgálva léptem be a gyönyörűen bebútorzott házba. Egyszer csak egy kék szemű szőkés srác tűnt fel felénk közeledve. Abban a pillanatban Harry mögé bújtam picit.
-Ne félj Picim ő Niall a jobb kezem. - el sem hittem ,hogy Picimnek hívott. Kezet ráztam Niallal majd bemutatkoztam. Harryvel leültünk az asztalhoz és vártuk az ételeket.
Remélem tetszett a mai rész. Remélem tudok még ma hozni részt de nem igérek semmit. Véleményeket kérek most is!
All the love, Isla.💞
