Arranged Marriage

5.

[innentől írói/külső szemszögből lesznek írva a fejezetek, az előzőeket pedig majd később átírom szintúgy (már megint)]

Ahogy Cameron mondta, Michael már szaladt is Joe-ért, hogy szóljon neki a helyzetről.

Joe hosszas szenvedés után fel is rángatta a félőrült nőszemélyt a lépcsőn, majd angolosan távozott (és Joe-t azóta se látta senki...jk - Sophie).

Így hát Selena magára maradt a szobában, a varázslatosan ki nem nyíló, de be nem zárt ajtó előtt, és akaratlanul is átgondolta az összes döntést, amit eddig meghozott életében.

Úristen, mondd hogy nem azért van, mert tejet öntöttem először müzli helyett a tálba! - gondolta.

Hát igen, Selena. Legközelebb menj biztosra, és cseréld fel a sorrendet...

Szerencséjére, ahogy körbe nézett a szobán, észrevette, hogy van egy fürdő a szobából nyílva, így boldogan kinyitotta a szekrényt, aminek tartalmát látva meghökkenve lépett hátrébb vagy két nagyot.
Ugyanis a gardróbot az ő ruhái tették ki. Az összes.

- Mi a franc? - tátotta el a száját - Kiköltöztettek otthonról? A jó édesanyját neki! Biztos amiatt az idióta kényszerházasság miatt...

És abban a pillanatban leesett neki. A picsába!

Jól gondolta, szóval mégsem hülye, hiszen tényleg Cameron házában volt. Az érzés pedig nem volt jó. Becsapottnak és elárultnak érezte magát, amiért a szülei képesek voltak ezt tenni vele, de ugyanabban a pillanatban egy kicsit be is pánikolt a gondolattól, hogy egy teljesen idegen fiú házában van, és hogy az éjszaka közepén passzolták át neki, mint egy csomagot, nehogy tiltakozni tudjon.

Szép...

Idegesen sóhajtva megrázta a fejét, megpróbálva mély levegőkkel lenyugtatni magát.

Félretéve a kellemetlen helyzetet kikapott egy két mérettel nagyobb felsőt és egy alsóneműt, majd nagy hévvel becsapta a szekrény ajtaját.

Egy frissítő zuhany után viszonylag nyugodtan, a saját ruhájának kényelmében huppant az ágyra, törölközővel szárítgatva nedves haját.

Körbe tekintett a helyiségben, és be kellett látnia, azért nem volt rossz. El tudna lenni itt egy darabig.

A falak halvány rózsaszín színre voltak festve, és a plafon fehér színű volt. Az ággyal szemben volt az ajtó, amin Joe betessékelte, jobbra pedig a fürdőszoba, ahonnan az előbb jött ki. Balra egy fából készült íróasztal helyezkedett rajta pár személyes holmijával és tankönyvekkel, amellett a szekrény, és a fürdő ajtaja mellett volt egy padlótól plafonig érő ablak.

A fenébe az egésszel! És ezzel a gondolattal bemászott a takaró alá, és a párnát átölelve nyomta el az álom.

- Hogy a fa- - kezdte Cameron, de Joe fenyegető tekintetét látva átfogalmazta - -kanálba tud valaki ennyit aludni? - kérdezte végül Selenát nézve a képernyőn keresztül, ismét.

- Mi lenne, ha mondjuk nem a házat körülvevő kamera rendszeren keresztül figyelnéd szerencsétlen lányt, hanem felnőnél végre, és mondjuk felsétálnál azon a lépcsőn a szobájáig? - sóhajtott Michael.

Mielőtt a fiú megszólalt volna, Joe válaszolt helyette is a mellette lévő székből felállva.

- Hagyd szegény gyereket, Mich! Hidd el, egyszer csak eljön az ideje annak is - paskolta meg a vállát, majd mosogatóba rakta a kiürült kávés csészéjét.

- Ha te mondod...

____________

Heyheyhey! Na ki hozott ma is új fejezetet?

Hát én! Komolyan büszke kezdek már magara lenni, hogy végre csinálok is valamit.

Na mindegy, remélem nem lett ez se akkora csalódás, és mostantól igyekszem az új részekkel is!♡
Be kéne már fejeznem...

Okayyy, byeeeee~