Oneshots~

#1 You win

-Te nyertél - mondom mosolyogva, majd össze borzolom a haját - Kérj valamit! - teszem zsebre a kezem, majd elfordulok a bárpulttól.

-Nem is tudom... - forgatja meg magát, így hátra hajtott fejjel pörög a székkel együtt.

-Ha nem hát nem - sóhajtok, majd úgy csinálok mint aki menni készül.

-Jó mégis... - emeli fel a kezét nevetve, s a vállamnál fogva vissza nyom a helyemre.

-Mielőtt kimondod hadd szögezzek le pár dolgot... - sóhajtok mosolyogva - Nem nyalok meg semmit. Nem eszek meg semmit. Végül pedig soha többet nem iszok barackos vodkát - sorolom fel szeszélyes kikötéseim.

Már egy órája játszunk olyan játékokat, amikkel valami módon ki lehet csalni a másikból valamit. Szerencséjére a Törpe, azaz SiCheng, akit ha nem Winwinnek szólítasz rád veti mint a negyvenöt kilóját, most megnyerte a játékot, így kivételesen nekem kell teljesítenem szíve vágyát.
Mivel ismét a melegbárban kötöttünk ki egészen félek attól amit kérni fog. Nem egy pasas küldött nekünk ingyen piát, s hívott minket hármasozni.
Mindegyik alkalommal elküldtük őket a sarokban várakozó magányos urakhoz, akik a megfelelő pillanatot keresik arra, hogy elkapjanak valami ártatlan friss húst.

-Az elhagyatott ház. A hegyi úton. Jössz. Most - pattan fel vigyorogva, s megragadja a csuklóm. Csak úgy repülök utána, így esélyem sincs megkérdezni hogy az hol is van.

-Hé, WinWin! - tépem ki a kezem az övéből nevetve - miért pont oda? - kérdem mosolyogva, s megállok az úton.

-Mindig is csillaghullást akartál nézni nem? - mosolyodik el, s hátra felé lépkedve biccent egyet, majd elkezd rohanni. Elnevetem magam, majd utána rohanok. Gyerekkorunk óta arról álmodoztam hogy egyszer megnézhessem, de mivel nagyvárosban élünk nem sok esély volt rá, hogy lássuk.

-Gyere már Naki! Mire felérsz kivilágosodik! - mondja nevetve, majd megragadja a kezem, és behúz az említett házba. Mikor kiül a ház teraszára félve nézek rá, majd az omladozó épületre.

-Ha meghalok miattad akkor a temetésemre nutellába mártott vörös rózsát szeretnék - mondom nevetve, majd lehuppanok mellé.

-Megkapod... - dől hátra, majd az eget kezdi figyelni. Mosolyogva nézem őt egy darabig, majd mellé fekszek. A fejem alá teszem a kezeim, és sóhajtok egyet. Jó itt feküdni vele... Jó lenne többször is... Jó lenne ha nem csak barátként feküdnénk itt.
Minden egyes hulló csillagnál őt kívánom. Azt, hogy szeressen, akár mennyire is lehetetlennek tűnik. Bár lehet hogy ezt az egészet komolyabban át kéne gondolnom, és nem egy épp felrobbanó, égen száguldó kavicsot kérni meg arra, hogy lője meg SiChenget Cupido nyilával...
A kellemes csöndet, mely ránk telepedett fél órája én töröm meg.

-Te is kívántál, vagy csak én váltottam át egy ötéves szintjére? - nézek rá halkan nevetve, de amint meglátom az arcát, ahogy nézi a csillagokat abba hagyom, s elnyílnak az ajkaim.
Tökéletes így az arca... Megvilágítja a hold, és a szemében szinte minden csillag tükröződik.

-Igen. Mindig ugyan azt - mosolyodik el hirtelen, majd rám néz. Ujjait az állam alá téve vissza csukja a szám, és elneveti magát.

-Kihűl a hasad hülye... - fordítja vissza a fejét, majd tovább nézi az eget. Én is vissza nézek, de még mindig az égető érintésére tudok csak gondolni.
Mintha még mindig ott lennének apró ujjai, aztán tovább vándorolnak az arcomra, s az ajkaimra hajolva megcsókol...
Nem! Nem gondolhatok ilyenekre. Ez csak plátói szerelem. Nem valós... Ugyan úgy érzem magam, mint a Sekai Ichi Hatsukoi, Onodera Ritsu-ja... Csak figyelem őt évek óta, de semmi se változik.
Lehet, hogyha elmondanám neki, akkor pikk pakk rendben lenne minden? Na meg a faszt...
Persze Yuta álmodozz csak.

-És te? Mit kívántál? - töri meg a csendet kivételesen ő.

-Ha elmondom nem válik valóra - nevetek halkan. Aha... Akkor se válna valóra, hogyha magamban tartanám.

-Igaz.. - helyesel, s vissza néz az égre - te... Te voltál már szerelmes? - kérdi nagy szemekkel, mire elpirulva nézek el róla. Ajaj. Most ha bele nézek a szemeibe, rájön mindenre...

-Igen... Vagyis nem mert... Most vagyok az - suttogom elpirulva, majd nagynehezen ránézek.

-Szintúgy - suttogja, de rám se néz. Hm... Szóval biztos nem jöhetek szóba. Bár honnan is gondoltam, hogy a makacs szívem egyszem egyszem választottja meleg is?
Ismét beáll a csönd, így van időm erőt gyűjteni arra, hogy megtudjam lány-e az a valaki vagy srác. Bár... Egyeltalán nem néz ki úgy SiCheng mintha meleg lenne. Nem csoda hogy a lányok még az eldobott rágóját is megtartják. Ez így tök olyan, mint a Yandere Simulator-ban. Ott is kész szentély van senpai cuccainak... Bár nekem nem kell szentély. A mellettünk lévő házban lakik. Sőt... Szinte az én szobámban él.

-És szép lány? - kérdem halkan, félő hanggal. Remélem nem várja a kérdésem miértjét...

-Lány? Hah... Honnan veszed hogy lány? - néz rám nevetve. Mi az isten? Álmodok, vagy agyamra mentek a csillagok?

-Fiú? - kérdem nagy szemekkel.

-B-baj? - bizonytalanodik el, így meglepve ülök fel. Nagyon ritkán jön zavarba és kezd dadogni. Bár én vagyok az idősebb, és ha úgy vesszük dominánsabb, ő a határozott és belsőleg erős, én pedig a gyenge, felénk kisfiú.

-Dehogy! Vagyis... Pont hogy nem mert... Én... Nekem... Se lány... Az akit hát... Szeretek - nyögöm ki nagynehezen, majd sóhajtok egyet. Nagyszerű... Mindkét homokos egymásra talált.

-Akkor... Ki a srác? - nézek rá nagy szemekkel, de megrázza a fejét.

-Nem érdekes. Tudom hogy nem viszonozná a szeretetem - mondja, majd vissza fészkeli magát. Én is vissza fekszek, így ismét ránk telepszik egy furcsa csend. Mindketten mondanánk valamit, de egyikünk se meri.

-Kerdezhetek valamit? - néz rám nagy szemekkel, így bólintok - Kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk.. mégse szoktunk a szerelmes dolgainkról beszélni. Szóval... Most megkérdezem... Te... Csókolóztál már? - kérdi mélyen a szemeimbe nézve. Nagyot nyelek, majd megrázom a fejem.

-És te? - suttogom bátortalan hangon. Mintha valami féltett, sötét titokról faggatna...

-Nem - ül fel, majd le néz a ház mögötti patakra - Megcsókolhatlak?

Amint kimondja ezt a szót megfagy a vér az ereimben. Ő? Engem? Biztos hogy jó srácot hívott fel ide? Az arcát nem látom, de a kezei idegesen szorongatják a fa lapok szélét, mely a teraszt képzi.
Még mindig nem jutott el a tudatomig, hogy ezt kajak megkérdezte, így felülök, és előre hajolva az arcára nézek.

-R-rám gondolsz? - kérdem halkan, de meg is bánom a kérdést. Hogy a francba gondolna másra? Nincs itt senki rajtunk, meg max egy csövesen kívül...
Hirtelen a szemeimbe néz, és teljes testével felém fordul, még mindig a válaszomra várva. Nagyot nyelve bólintok, de nem csinálok semmit. Nem tudom mit kéne csinálnom... Csak várok a csodára...
Közelebb mászik, majd törökülésben néz fel rám a nagy, boci szemeivel.

-Neked .. neked kell hajolni... Nem? - kérdi elvörösödve, mire nyelek egy nagyot.

-Nem tudom - rázom a fejem, majd egyszerre kezdünk el közelíteni a másik felé, melynek a következménye természetesen a koponyacsontunk súlyos károsodása, és egy hangos jajdulás.
Elvörösödve nézünk egymásra, majd mintha ez már az ezredik csókunk lenne az álla alá nyúlok, s megemelve a fejét az ajkaira hajolok. Vagy valami olyasmi...
Össze érintem az akkaink, eközben szorosan össze zárva a szemeim. Mikor mozgatni kezdi az ajkait elönt a forróság, így mintha a testem előbb döntene az agyam helyett én is viszonzom.
Apró kezét lassan az arcomra teszi, így méginkább elvörösödök.

Miután elválnak az ajkaink csillogó szemekkel nézünk egymáséba, majd szinte egyszerre mondjuk ki:

-Szeretlek.

Köszi, hogy elolvastad, remélem tetszik:3
YoonLiz még 15-én pár perc plusz/mínusz 😌