With you under the stars |N.H. ff| BEFEJEZETT

7. Igazságok

A lakásához érve csak ámultam, milyen szép helyen lakik. Megszólalni sem tudtam. Gyorsan körbevezetett, bemutatta jövendőbeli otthonomat, én pedig kicsit elcsodálkoztam. Háromszor nagyobb egy a ház, mint a miénk és nincs házvezetőnő. Mindig ezt szerettem benne. Hogy nem lusta.
- Mi az? - vette észre az arcomat. - Nem tetszik?
- Lusta voltál házvezetőnőt felvenni, vagy csak nem láttad szükségét?
- Nincs rá szükség. Van két kezem.
- És ha ideköltözök, lesz egy szolgád is - vágtam rá.
- Dehogy is. Majd én szépen mindent megcsinálok. Csak mert szeretlek. Szerintem nem feltétlen az egy nőnek a feladata, hogy takarítson.
- Ritka példány vagy. Megtartalak.
- Még jó - nevetett. Imádom a nevetését. Megmelengeti a szívemet.
Miután körbenéztünk el is indultunk várostnézni és csak este tizenegy körül találtunk haza. Igen, haza. Amint meglesz a szóbelim, ideköltözök. Ezt már megbeszéltük. A város fantasztikus. Főleg este. Amikor visszaértünk kiültünk az erkélyre a fűbe és csak néztük. Csillagokat, miközben beszélgettünk.
- Hihetetlen. Hogy történhetett ez? Nemrég még csak barátok voltunk és most meg...
- Így hozta a sors - fogta meg a kezem. - Nézd. Ott egy szív formájú csillagkép. Sokszor, amikor itt ülök egyedül mindig érdekes formákat keresek.
Még beszélgettünk egy ideig, majd dunsztom sincs hány óra lehetett, de ott helyben elaludtam.
Másnap reggel arra keltem, hogy még mindig kint fekszünk a szabad levegőn és süt ránk a nap.
- Jó reggelt! - simogatta a hajam a világ legpuhább keze.
- Világos van - nyöszörögtem. - Mond, hogy van kávéfőződ.
- Még szép. Gyere. Kapsz egy kávét - kapott fel a karjaiba.
- Ugye tudod, hogy van két lábam? - néztem fel rá.
- Igen, de így kényelmesebb - adott választ és egészen a konyháig cipelt, ott pedig leültetett a konyhaasztalhoz. - Mindjárt hozom a kávét. Hány cukor?
- Egy - adtam választ.
- Tej? - kérdezett ismét a pult felé fordulva.
- Hol élsz te? - néztem rá döbbenten.
- Akkor nem. Oké. - És már hozta is a kávémat. Lassan kavargatva, kortyolgatva nézegettem csendesen a gyönyörű arcát és szemeit. Fantasztikus kék szemei vannak. Imádom őket.
- Mit nézel ennyire? Valami van az arcomon? - kapott oda egyből.
- A szemeidet néztem. Olyan csodálatosak. Nem... Nem is csodálatos. Sokkal inkább varázslatos.
- A tieid még csodálatosabbak. Elhiheted - furta belém a tekintetét.
Egészen tíz óráig beszélgettűnk, mígnem megérkezett Paul és kivitt minket a repülőhöz. A hazafelé tartó utat végig beszélgettük, én pedig örültem, hogy kettesben lehetek vele. Egyetlen percig sem unatkoztunk. Még a hazafelé tartó utat is végig beszélgettük.
- Szia anya! - köszönt Nick, majd én is és tovább magyarázott.
- Örülök, hogy ilyen jól elvagytok. Megtudhatom, mi a nagy beszélgetés tárgya? - kíváncsiskodott.
- A múlt - válaszolta Nick, én pedig elfolytottam egy nevetést. - Hogy milyen sok hülyeséget csináltunk.
A beszélgetést egy kicsit félbeszakítva segítettünk Emmának és témát váltottunk. Én út közben rákérdeztem apámra.
- Volt itt. Kérdezte, mikor jöttök haza, mert beszélni szeretne veled.
- Ezek után? Felejtse el.
- Adj neki egy esélyt. Nagyon kiborult.
- Átmenjek veled? - kérdezte Nick.
- Gyere. Mindjárt jövünk.
Félve mentünk át apához, amikor pedig meglátott minket a nyakamba ugrott.
- Magyarázatot kérek - bontakoztam ki az öleléséből és bementem.
- Amikor ott voltál a szomszédban felhívott a főnököm, aki... Fú, nem hittem volna, hogy ezt el kell mondanom. Na, szóval. Felhívott a főnököm, akivel régen kapcsolatban voltam és mondhatni megfenyegetett, hogy mivel leépítések vannak a cégnél így ha nem megyek vissza hozzá, akkor kirúg. Emellett pedig elhordta anyádat mindennek. Ezen a ponton kezdtem el inni. Nem voltam önmagam. Sajnálom.
- Várj. De hisz a főnököd...
- Biszexuális vagyok, anyád tudott arról a kapcsolatról, Tony pedig tisztában volt vele, hogy ő csak harmadik. Sajnálom, amit tettem. Nagyon fájt? Már... Már arra sem emlékszem, mit csináltam.
Elmesélem apunak az egész sztorit, erre sűrű bocsánatkérések után megkért, hogy költözzek vissza hozzá. Később akartam neki elmondani, hogy a szóbelim után elköltözöm, de máshogy jött.
- Értem. Akkor legalább a szóbeliig.
- Rendben.
- Akkor ma nem alszunk úgy, mint tegnap. Pedig élveztem. Rendszeressé tehetnénk - mormolta Nick a nyakamba, apa pedig semmit nem értett belőle. - Kimentünk nálam a kertbe este nézni a csillagokat és a fűben fekve aludtunk el.
- Majd, ha hozzád költözöm, az lesz - adtam egy lágy puszit a szájára. - Egy pár éjszakát bírj ki nélkülem. Majd az ablakból nézel.
- Oké - lógatta az orrát. - Mikor lesz a szóbelid?
- Holnap után. Úgyhogy ma meg holnap este végig tanulok.
Ez nem egészen így volt, mert este még apuval megnéztünk egy filmet és éjfélkor sikerült leülnöm tanulni. Másnap reggel hatkor a füzetemen ébredtem, így lementem kávézni apához, aki épp akkor ért le.
- Jó reggel! Nekem is töltesz? - kérdeztem álmosan.
- Meddig tanultál? - kérdezett vissza apa, miközben tette, amit kértem.
- Ötig. Egy órát aludtam csak, de muszáj volt - válaszoltam, közben pedig kortyolgattam a kávémat.
- Hogy megy?
- Kilencven százalékig biztos vagyok egy négyesben - adtam választ két korty között.
- Akkor ma hagyd a tanulást. Ne csinálj zombit magadból - ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Gyorsan odafutottam és kinyitottam. Barna haja kócosan, arca pedig beesetten festett.
- Mi történt? - kérdeztem aggódva, míg behúztam.
- Rossz cigi után nyúltam, de ezt később kifejtem - suttogta. - Van tejed itthon? - nézett rám könyörgően.
- Van. Gyere.
Miután megitattam megkértem aput, hogy menjen ki, Nick meg magyarázni kezdett.
- Egy éve belekerültem egy rossz társaságba és néha drogoztunk. Mára már teljesen leszoktam, egy éve józan vagyok. Viszont a cigiről elfeledkeztem és a sima helyett véletlen a füveset hoztam magammal.
- Bazd meg. Egyáltalán minek cigizel? Tudod, mennyit árt a hangodnak?
- Csak néha szívok el egy szálat. Inkább ez, mint az ereim elvágása. Az utóbbi időkben nagyon nem voltam jól. Anyám nem tudja, de öngyilkos akartam lenni. Úgy éreztem, senkinek sem kellek.
A vallomása megdöbbentett. Ezt nem hittem volna róla. Próbáltam megnyugtatni, de nem túlzottan sikerült. Annak ellenére, hogy mellettem boldog a munkájában igenis akadnak gondok, amiken nem tudok segíteni.
- Itt leszek melletted, bármi is történjen - néztem méllyen a szemébe. - Bármi is lesz, megoldjuk.
- Én is melletted. Boldognak szeretnélek látni.
- Melletted lehetetlenség nem boldognak lenni.
Egy ideig még bestélgettük, aztán már csak kettesben voltam apával. Meg kell mondjam, hogy baromira féltem apámtól. Borderline személyiség, hangulatváltozásai vannak... Ki tudja, hogy a múltkori nem egy ilyen volt-e. Próbáltam ezt nem mutatni, de nem mindig sikerült. Ez maradt vissza nála a sok évi ivásból. Utálom, hogy ilyen családban kellett felnőnöm.

×××

Ma van a vizsga napja. Két napja nem aludtam. A kávéfőző lett a legjobb barátom. Aznap reggel is zombiként vánszorogtam le és indultam el a suliba. Nick elvitt. Visszatérő álmom, hogy apám megöl egy kisgyerekes apukát. Nem tudom, mire véljem ezt. Gyilkos? Kinézném belőle.
- Itt is vagyunk. Nagyon szótlan vagy. Történt valami?
Neki is elmeséltem az álmomat, majd megkérdeztem, hogy elmegyünk-e a rendőrségre. Erre persze igennel felelt, én pedig megnyugodva mentem be szóbelizni, ami nem volt egy sétagalop, mert utálok szoban felelni, de meglett a bizakodott négyesem. Vége a tanévnek, a sulinak. Amint megkaptam a bizonyítványomat futottam is ki, mert Nick már várt rám.