TRUE LOVE(Lukas Rieger fanfiction)

1.

Ez a nap is eljött.Kilencedikes lettem.A mai az első napom a gimiben,és már nagyon izgatott vagyok miatta.Sajnos az osztálytársaim nagy részétől búcsút kellet vennem,hiszen csak Emma,Sam,és Lukas megy ugyanabba a suliba mint én.De nézzük a jo oldalát,legalább nem leszek teljesen egyedül.Mi négyen mindig eggyutt vagyunk,mint valami szetrobbanthatatlan kis csapat.Egyebkent engem Lisanak hivnak.

A buszon ülünk,mint minden reggel,és megyunk suliba.Termeszetesen mind a negyen.
Eppen arrol beszélgetünk,hogy miilyen kiraly volt a nyár,es hogy delutan elmehetnenk valahova a városban szórakozni egy kicsit.Vegul arra jutottunk,hogy elmegyünk a parkba sétálni.
-Figyu skacok,én annyira boldog vagyok veletek.Ti vagytok a legjobb barátaim,és nem tudom mire mennék nélkuletek.Nagyon szeretlek titeket.Csoportos ölelés?-töröm meg a csendet,mire mindhárman csak nevetnek,és megoleljuk egymást.
-Legjobb barátok örökre-mondja Lukas,aztan mindenki el ismét ki ugyanezt.

Indulunk a parkba.Szerencsere a mai napunk nem volt nagyon hosszu a suliban,csak 4 orank volt,ezert bőven ráérünk ma.Az elet nagy dolgairól beszelunk,amikor Sam és Lukas meglátnak egy vattacukor árust,és egybol odarohannak.Valoszinu meg versenyeztek is,hogy ki er oda előbb.Mi meg csak rohogtunk rajtuk Emmával.Par perccel kesobb 4 vattacukorral jottek vissza.Egy zöld nekem,egy rózsaszín Emmanak,egy kek Samnek és meg egy zold Lukasnak.
-Na csajok,jó étvágyat ehhez az óriás cukorbombahoz.-szolt Lukas.
Nalunk mar szinte egy hagyomannya valt,hogy
bárhányszor vattacukrot eszünk,akkor a karjainkat osszefonjuk és ugy próbáljuk egymas szájába adni,ami termeszetesen mindig
viccesen végződik.Es most sem lett máshogy.
Sam a kezébe vesz egy óriás falatot,es megpróbálja a számba rakni,en meg a vattacukorral eggyut megharaptam az ujjat is,mire ugy felvisitott mint egy kislány.
Mindenki elkezdett rajta röhögni,es aztan egesz delutan azzal piszkaltuk hogy kislány.
Késő delutan van.Samnak es Emmanak mar haza kell mennie,de mi ugy döntöttunk Lukassal,hogy mi meg maradunk.
Egyebkent ha meg nem emlitettem volna,Lukassal meg hetedik be volt egy elcsattant csókunk,és egy darabig több volt köztünk mint barátság,de hamar vege lett,mivel meg nagyon fiatalok voltunk.
Azota nem nagyon voltunk csak kettesben,ezért ezt most egy kicsiket furanak es cikinek ereztem.Mar régóta gondolkozok rajta,hogy Lukas lehet hogy tobbet érez mint szimpla barátság.Ahogy ramnez,meg ahogy velem bánik....na de mindegy,biztos csak bekepzelem.
-Min gondolkodsz,Lis?-Lukas meglobalja a szemem elott a kezet,mivel epp nagyban gondolkodtam ezen.Egyebkent igen,ő mindig Lis-nek hív,de csak ő hív igy.Szerinte aranyos.
-Jahh...öhmmm....csak a sulin.Őrület,hogy maris kilencedikesek vagyunk.Nemreg meg csak elsősök voltunk most meg
már.....-mosolygok,mire ő is mosolyogni kezd.
-Igen,az.......
-öhmmm....el kéne indulnom haza.Jössz te is, vagy meg mardadsz?-töröm meg a hosszu szemkontaktust.
-Jövök,nehogy itt hagyj-mosolyog

Felszallunk a buszra,es Lukas közli velem,hogy nincs ülőhely,ezert egesz uton állnunk kell.Remek.....Igazabol viszonylag gyorsan telik az ido,mivel beszélgetünk közben,de nagyon keves hely van,meg tartani is alig birom magam,komolyan.
Hirtelen fékez a busz,es egy férfi veletlen neki lökött Lukasnak.Olyan erőből lökött,hogy még Lukas is majdnem hatraesett és konkretan lefejeltem a mellkasat tiszta erőből....Igen,a mellkasat,mivel Lukasnak a vallaig erek....mit ne mondjak,eleg nagyra nott.
Ő megtartott,pedig ő is alig tudott kapaszkodni mivel ot is lokdostek az emberek.Nagyon tele volt a busz.....Szoval igazabol a hátralévő utat egymásnak "simulva" toltottuk.Olvan mintha folyamatosan olelne,csak nem olyan szorosan....Kicsit se kinos.....
-Öhmmm.....-emelem fel a fejem,igy találkozok a tekintetével.-Hé,van ures hely!!!-töröm meg a csendet,es egybol oda rohanok.Lukas mellem ul,es az ut hátralévő felet megint vegigbeszeljuk,mint az elejen.

Leszállunk a buszról,és mar indulnek hazafele,de Lukas elkapja a csuklom.
-Hé!!!!!Már este van,hazakiserlek.Egy lany nem setalgathat ilyenkor az utcan egyedul.
-Lukas,semmi szüksé....
-Nem vitatkozom.Megyunk és kész...Na
gyere-fejével az ut fele biccentett.
Mikozben sétálunk,nem sokat beszélgetünk,mivel mindketten mar nagyon fáradtak vagyunk.Mikor hazaerunk,elbucsuzunk.Lukas megy hazafele,en meg a szobamba....